Tündérmese

Már hetek óta gondolkozók azon, hogy blogot kellene vezetnem. Végre elhatároztam magam, hogy időnként megpróbáljam kiírni magam.

Röviden bemutatkoznék:

30 valahány éves vagyok. Jelenleg pár hónapja nincs állásom. Teljes válságban vagyok.  Álláskeresői válságból átcsap magánéleti válságba is. Mi a célom? Egy állás megszerzése, mindegy milyen csak legyen. Most biztosan meglepődnek sokan, hogy nincs állásom. Fiatal egészséges nőnek tartom magam, és most mi vagyok, ingyenélő. Igen az vagyok. Ingyenélő, aki segélyen él.

A legnagyobb gond, hogy nem tudom mit akarok, milyen állásban is dolgozzak. Jelenleg ott tartok mindegy. Interneten kitöltöttem egy tesztet, amely talán segít majd nekem a döntésben, miben is vagyok jó. Egy értesítő levelet kaptam amelyben volt egy diagram, és minél magasabbak az értékek annál jobb az ember. Az én diagramom összevisszaság, nagyon sok helyen lemegy mínuszba. Állítólag a tudásom alapján kb 190 ezer forintot is megkereshetnék. Én ezt nem tartom reálisnak, mifelénk a legtöbb fizetés a minimálbér körüli összegnél van, de azért kíváncsi vagyok a végére. Én arra gondolok, hogy ez valami fizetös dolog lehet. Sok szép okosság után küldenek egy levelet, hogy fizessek be x összeget.

Mellékállásként időnként szórólapozók, ennek köszönhetően beutazom az egész országot. (Kaposvár, Szeged, Törökszentmiklós, Makó, Kecskemét, Gyula, Kiskunfélegyháza, Baja, Csömör, Tiszaföldvár, Salgótarján, Eger) Szebbnél szebb városok és helyek. Szerencsésnek tartom magam, hogy eljuthattam ezekbe a városokba, még ha munka árán is.

Tegnap nagy változás történt, egy kicsit megszépültem. Egy ismerősöm megszépített. Nekem hosszú hajam van és imádom a hosszúságát. Igen ám, de el kezdett töredezni és olyan semmivé vált a hajam. (sajnos pár hónappal ezelőtt valószínűleg egy fogfájás miatt nagyon sok hajam kihulott, de annyi, hogy a végén már nem mertem fésülködni. A fogműtétem után viszont hamarosan nem hullott tovább, így lenyugodtam ezzel kapcsolatban. Régen szerintem szép sűrű volt a hajam, most pedig olyan összeesettnek találtam. Hajamra hajpakolásokat kaptam és egy picit rövidebb lett. A végén kivasalták a hajamat. Igen engedtem, hogy kivasalják, de nagyon féltem attól, hogy roncsolódik a hajam. Olyan szép lett, láthatóan csillog, puhább, van tartása, és sokkal sűrűbbnek tűnik. A mai nap azt vettem észre, hogy azon kapom magam, hogy nézem a kirakatók ablakában magamat. Végre jobban önimádó lettem... Ez majd önbizalmat ad, és hátha nagyobb sikerrel veszem az álláskeresési akadályokat.

Az átmenetben fizetés nélkül is meg kell élnem. Sajnos az élet kegyetlen, különösen a tél. Nekem a lakásom egyedi fűtésű, így állíthatom a hőmérsékletet. A lakásban szinte alig volt fűtés, (300-400 Ft volt havi szinten) Ennek köszönhetően sokat megspóroltam. Az éjszakák nagyon kemények voltak, sálban, sapkában, és sokszor két ruhában aludtam. Általában két takaróval takaróztam, és a fejemre szintén raktam egy takarót. Sokat sírtam a hideg miatt, mindig azt kívántam bárcsak jó idő lenne. Sajnos a környezetemben történt egy haláleset, egyik ismerősöm a lakásban megfagyott. Amikor megtudtam napokig sírtam és szerencsésnek tartom magam, hogy velem ez nem történt. Biztosan kegyetlen lehet, hogy vannak akik az utcán élnek. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy van hol laknom...Most biztos sokan furcsáljátok azt, hogy miért nincs fűtés, hiszen van radiátor a lakásban. A válasz csak annyi, hogy nem engedhetem meg magamnak a fűtést. Nem engedhetem meg!!! Dönthettem, hogy kifizetem és adósságot halmozók fel, vagy nem fűtök, így csökken az adósságom. Van lakáshitelem, és a legfontosabbnak azt tartottam, hogy a hitel mindig ki legyen fizetve... (és eddig még ki van fizetve, és erre büszke vagyok, hogy állás nélkül is kifizettem) Vannak ismerőseim akik fűtenek, de viszont tartozásokat halmoznak fel. Ezt nem tartom jó megoldásnak. Mostanában egyre jobb az idő, így már elhagytam a sálat és a sapkát, de még mindig két takaróval takaródzom. Érdekes dolog, hogy a barátomnál, pedig pont ellentétes a helyzet, olyan meleg van a lakásban. Állandóan kinyitottam az ablakot... A két véglet, de talán egyik sem jó...

2011. március 11.

Ismét eltelt egy éjszaka. Nagyon hideg volt, úgy fáztam. Fejemre húztam a takarót, de az sem segített. Hosszú volt az éjszaka, már alig vártam a reggelt...

Reggel felkeltem és az első, mint mindig az volt, hogy megnézzem az e-mailjeim. Megérkezett az első e-mailem a diagrammal kapcsolatban. A diagram szerint az első pont a megjelenés. Nekem ez minusz 50 % lett. Amelyben azt írják, hogy a megjelenés milyen fontos. Ezt mindig is tudtam, hogy fontos, de valamiért a gyakorlatban, nem megy a szép megjelenés.

Következő dolog amit csinálni szoktam, hogy megnézzem az interneten az álláshirdetéseket. Még egy nap amikor nem voltak meghirdetve állások...Teljesen kétségbe vagyok esve emiatt. Jelenleg csak egy futó pályázatom van, amit pár napja adtam fel. Ez egy nagyon komoly állás, bekerülni szinte lehetetlenség, de leadtam, mert hátha én leszek a nyerő. Várom a telefont, hogy behívjanak meghallgatásra. Sajnos engem még az elmúlt két hónapban egyszer sem hívtak be személyes találkozóra. Már ott tartok, hogy biztos rossz az önéletrajzom... De ha rossz, akkor mi? Egyszerűen már annyiszor átolvastam és nem látom a hibákat... A legtöbb álláskeresés után legszívesebben sírnék a tehetetlenségem miatt.

Regisztráltam egy társkereső oldalra először csak kíváncsiságból. Az oldal feltétele, hogy legyen feltöltve három fotó. Nekem nincsenek fotóim magamról, így megpróbáltam az internetről macskaképeket feltölteni, de nem sikerült, mert a képek mérete túl kicsi volt. Tegnap eszembe jutott, hogy van egy kis memória kártyám a nyomtatómba, és átnéztem a fotókat. (amit már szerintem több mint egy éve néztem át, így már fogalmam sem volt milyen képek vannak a memóriakártyámba). Itt találtam egy szarvasos képet, amely nekem nagyon tetszett. Lásd csodát, ezt a képet engedte feltölteni... Szépen elkezdtem feltölteni a fotókat, de minden képemet cenzúrázták. A szarvasos és a virágos fotómat azért, mert nem én vagyok rajta. (hát persze, hogy nem én vagyok, de ezek tetszettek) Cenzúrázták azokat a fényképeimet is amiken szerepeltem, (itt másokkal vagyok) az volt az indok, hogy nem lehet megállapítani, hogy ki is szerepel a képen. Mérges vagyok, hogy egy oldal ilyen sok problémával jár... Nekem nincsenek olyan fotóim ahol egyedül lennék, így már sokszor azon gondolkozók, hogy kitörlöm az oldalról magam, viszont kaptam pár üzenetet és kíváncsi lennék, hogy mit írtak.

 Az ebéd

Életem legfinomabb tejbegrízét csináltam. Az egész úgy kezdődött, hogy csinálnom kell valamilyen édességet. Az interneten találtam egy kis gyors és egyszerű receptet. Csokikrém receptje röviden: 5 dkg minőségi étcsokoládé, narancshéj, egy tojás. A csokit gőz felett megolvasztom, belerakom a narancshéjat és a tojássárgáját, felverem a tojásfehérjét, majd a végén belerakom óvatosan a tojásfehérjét. Röviden ennyi a recept. Én ezt a receptet átalakítottam. Nekem otthon most csak narancsos Cote D'Or csokim volt, így azt használtam. Nem raktam bele narancshéjat. (hiszen már a csokiban úgy is benne van) Viszont raktam a krémbe cukrot, mert én túl keserűnek találtam az eredeti receptet, továbbá raktam bele narancslevet, ettől viszont folyós lett a krémem. Ezt a krémet raktam egy egyszerű tejbegrízre. Egyszerűen imádom a házi készítésű krémeket, pudingokat. Én alig használok bolti pudingot. Nagyon finom krémeket készítek, viszont legutoljára elszúrtam. Barátom megkért, hogy csináljak pudingot, és én nagy lelkesen hozzá is láttam, mondta, hogy vannak pudingporai, én meg csak kérdeztem magamban pudingpor? Minek az... Jobbat csinálok. Csináltam neki egy vaníliás, fahéjas körtés pudingot. Életem legrosszabb pudingja volt. Én zavaromban szépen bemutattam a pudingtudásomat. Csak annyit mondtam neki, nem olyan finom, de azért ehető. Nagyon ciki volt a helyzet. A mai nap viszont viszont a csokikrémem finom lett, csokikrémjeim finomabbak, mint a vanília krémjeim. A vaníliakrémek terén még kísérleteznem kell.

Blogom nevének a Tündérmesét adtam. Valójában mi is az hogy Tündérmese?

A Wikipédia szerint: A tündérmese vagy más néven mágikus vagy varázsmese olyan mese amilyen csak a képzeletben él.

Számomra a Tündérmeséről, George Orwell Állatfarmja jut eszembe. Szerintem ez ma is aktuális, és talán mindig is aktuális volt...

Barátomtól megkaptam az Állatfarm rajzfilmet. Nagyon örültem neki... Szerintem az írott szöveg jobb mint a rajzfilm. Már sokszor elolvastam a művet, és sokszor nem értem a mondanivalóját, úgyhogy még párszor át kell olvasnom, de sokszor megfog a mondanivalója kisebb vagy hosszabb ideig. Olvasásaim során, egyre több összefüggésre rájövök és talán ezért szeretem ezt a művet, mert ez a mű elgondolkodtat és gondolkodásra késztet...

Szeretném beszerezni még George Orwell: 1984 című művét. Igazából ezt még nem olvastam, és még azt sem tudom, pontosan miről is szól.

 Délután már nem bírtam, hogy a négy fal között legyek, így bementem a városba busszal. Leszálltam a város szélén, és kimentem a másik szélére gyalog a Tesco áruházba. Itt kb 8000 Ft értékben legokat vettem. Elköltöttem szinte az összes pénzemet.

2011. március 12.

Meglátogattam a szüleimet a városban. Általában reggel szoktam beutazni busszal (8-as vagy a 9-es busszal) Most a 9 óra utánival mentem be. Apukám úgy leszidott, hogy miért nem a korábbival mentem. Nem értettem, hiszen nagyon gyakran megyek azzal a busszal. Félek a családomtól, különösen a testvéremtől és az apukámtól. Apukám egész nap szidott. Mindennek lehordott, hogy hülye vagyok, semmirekellő és lusta. Nem tartom magam annak. Apukám rossz indulatú, irigy, mogorva és állandóan kiabál. Beszélni vele már nem tudok, mert minden szava bántó. Mindenkit utál, és mindenkit hibáztat, azért mert szerintem nem boldog. Apukám utálja a gazdagokat és mindig őket hibáztatja, hogy mindenért ők a hibásak, pedig ez nem igaz. Apukám szerintem nem szegény és mégis állandóan panaszkodik. Mindene megvan, szép ház, szép autó, és nyaralásokra is van pénze. Én évekkel ezelőtt lemondtam erről a "szép életről", mert nem bírtam elviselni a szüleimet. Most anyagilag nyomorgok, de boldog vagyok. Választhattam volna a királynői életet, de akkor már idegileg kikészültem volna. Sajnos tudom, hogy mit jelent az a közmondás, hogy nem minden arany ami fénylik. Elutaztunk nagymamámhoz, apukám az egész úton csak szidott és szidott, én meg csak ültem a kocsiba szótlanul. Már eljutottam arra a szintre, hogy már arra sem méltatom aput, hogy megvédjem az igazamat. Apukám hónapról hónapra egyre jobban agresszív, én nem tudom, hogy az alkohol miatt, vagy lehet, hogy öregkori leépülés. Minden egyes hazamenetel nagy teher számomra, persze megtehetném, hogy nem látogatom, de ha nem látogatnám, anyukám elveszne. Próbálom lelkesíteni anyukámat.

Ma megkaptam a rezsiszámlámat és az internet számlám. (a fütés 670 ft lett, amelynek nagyon örültem) A számlák jó kedvre derítettek, mert ebben a hónapban is ki tudom fizetni a számláimat. Így megint nulla forintos vagyok. Ebben a hónapban az a cél, hogy elteremtsem a következő hónapra való pénzt. Sokat gondolkoztam, hogy hogyan keresek pénzt, és azt gondoltam, hogy elkezdem gyűjteni a sörös dobozokat. Egy csomó van eldobálva a csatornákban, árkokban. Legalább kevesebb szemét lesz az utakon. Tudom, hogy ebből nem gazdagodok meg, de ha az élelmet tudnám fedezni, az már nagyon jó lenne. Valahonnan kell pénzt előteremtenem, mert ez lesz az utolsó hónap, amikor munkanélküli segélyt kapok.

Tegnap óta viszketett a fejbőröm, így a tetvekre gyanakodtam. (kb egy hónapja voltak lakótársaim,de tünetmentes lettem a kezelések során) Végül is találtam egy darabot a fejemen, így elmentem a gyógyszertárba. Délután a barátnőm átkezelte a hajamat, összesen 3 darabot talált. Irtó szerencsém van, hogy még az elején kezeltem, most már a bőröm sem viszket, úgyhogy optimista vagyok. Én arra tippelek, hogy a buszon kaptam el valakitől, mert az elmúlt két hétben sokat utaztam. Másnap ismételten lekezeltem a fejem a szerrel, hogy biztos, ami biztos, minden lakótárs eltűnjön. Elhasználtuk az egész szert, úgyhogy még biztonságból veszek egy új adagot... Tetvet könnyű elkapni, de véglegesen megszabadulni már sokkal nehezebb... A barátnőm mondta, hogy az iskolákban és az óvodákban észlelték a tetveket és mást nem tudnak csinálni, mint hogy rendszeresen ellenőrzi a fejüket. Sajnos sokan nem foglalkoznak vele, és egymást fertőzik meg. Én sem tudok mást csinálni, mint hogy folyamatosan kezelni fogom  a fejemet.

2011. március 13.

Barátnőm segített délelőtt lekezelni a hajamat, amelyért örök hála. Ebédre madártejet csináltam, amely hamar el is fogyott. Végre még egy sikerélmény az édességkészítés terén. Állítólag a körtés pudingtól amit csináltam, megbetegedett  barátom. Ezt nem értem, hogy miért, hiszen én is ettem belőle, nekem semmi bajom nem lett. Minden alapanyag friss volt, nem raktam bele romlott dolgot. Állítólag az anyukája is megbetegedett és ő is megkóstolta. Elismerem, hogy az íze nagyon rossz volt, minden alapanyag jó volt (tej, tojás, fahéj, körte, liszt és cukor) Szóval nem értem a dolgot... A tej felforrt, a tojást pedig hő érte (szaga sem volt, és nem esett szét a tojássárgája, teljesen egészséges tojás volt).

Egész délután olyan egyedül éreztem magam. Hiányzik egy beszélgetőtárs. A barátommal az a legnagyobb bajom, hogy nem megyünk sehová. Annyira vágyom a szabadságra, az utcán sétáló emberek látványára. (falun sajnos nem sétálnak az emberek) Hiányzik a kerékpár is, sajnos ez is tönkrement, így most a javításra kell spórolnom. Kerékpár adja nekem a szabadságot, vele bárhova eljuthatok. Most, hogy kb már egy hónapja nem tekerhetek nem találom magamat...

Délután csináltam a legot. Egyik hobbim a legozás.

2011. március 14.

Hosszú tépelődés után eldöntöttem, hogy elbúcsúzok a barátomtól. Búcsúként vettem neki egy könyvet. Müller Péter: Örömkönyv című könyvét.Amiért így döntöttem, hogy kölcsönösen nem bíztunk meg egymásban. Az éjszakát nála töltöttem, nem tudom, hogy jól tettem-e. Nagyon kedveltem, túlságosan is, de nem tudtam igazából szeretni, nem tudtam eljutni arra, hogy igazából szeressem. Sajnos válságban van a lelkem, és úgy érzem lehúznánk egymást... Hosszú volt az éjszaka, én sokszor nem tudtam, hogy jól tettem, amit tettem, egész éjszaka csak sírtam. Sok mindenről beszélgettünk, és alapvetően békésen váltam el, ilyen békésen még senkitől sem váltam el. Az elválás után csak sírtam és sírtam végig sírtam az egész utat. Olyan semminek éreztem magam, egész úton azon járt az agyam, hogy hogyan lábaljak ki az anyagi válságból. Útközben felszedtem minden egyes sörös dobozt, és megnéztem minden egyes kukát, hogy van-e benne valami. Útközben láttam egy hajléktalant aki két nagy szatyrot tartott kezében. Csak fogta a szatyrokat és szorította, nem volt egyértelmű mit akar. Maga a szituáció egyszerre volt érdekes és tragikus. Legszívesebben egy fényképezőgéppel megörökítettem volna a pillanatot. Elgondolkodtam, hogy emberek, hogyan süllyedhetnek le, mit tettek, hogy itt vannak. Eljutottam a Tesco parkolóig és itt láttam egy kukát amiben sok sörös doboz volt, de nem mertem kivenni mert a biztonsági őr arra ment. Elsírtam magam, szó szerint potyogtak a könnyeim. Leültem egy padra, hogy összeszedjem magam, és hirtelenjében ott termet egy rendőrautó, és visszatolatott. Megkérdezte, hogy minden rendben van-e, én pedig csak annyit válaszoltam igen, de nem tud segíteni. A rendőrautó elhajtott, én meg csak ültem a padon és sírtam és sírtam.Aztán elgyalogoltam a buszmegállóba és hazamentem.

Beléptem az ajtón, fura érzés volt. Szokás szerint a legok a földön szanaszét, és ez megnyugtatott, gyorsan bekapcsoltam a gépet. Megnéztem az e-mailjeimet. Csinálom a legot... Rozmaring rendelése kész.

2011.március 16.

Meglátogattam a szüleimet. Bementem a városba, elmentem a postára, de ott annyian voltak, hogy az emberek kint álltak az utcán, így elgyalogoltam a másik postára. Itt is sokan voltak. Ma rendeztem az összes számlámat, így most ebben a hónapban nincsen tartozásom. A szüleim meglepően kedvesek voltak. Apu kb csak 15 percig sértegetett, ezért elég visszafogott volt. Királyi ebéd volt, báránypörköltet ettem, isteni finom volt. A tesóm a szokásos stílusával beszélt velem. Elég jó kedvem volt, apu még ki is vitt a buszmegállóba. (ez nagyon ritkán történik meg.)

Megérkeztek a Tescos klubkártya utalványaim. 1200 ft-ot kaptam, jaj de nagyon örültem neki. A mai napon nagyon jó kedvem volt. A barátnőm kitöltötte azt a tesztet amit én is, és kíváncsi vagyok rá, hogy neki milyen lesz a diagramja.

 2011. március 17.

Az alvás

Már pár napja alszok, és könnyebben is alszok el. Elég kemények voltak az éjszakák, mert december óta egyre kevesebbet aludtam. Valami megmagyarázhatatlan fáradságot éreztem napközben. (gondolom, hogy keveset aludtam). Állandóan vashiányos vagyok, ez nálam mindig visszatérő probléma, így arra is gyanakodtam, már kb egy hete szedem  rendszeresen a vasat, és kb 3-4 nap után már nem voltam annyira fáradt, reménykedem, hogy a stressz mellett a vashiány okozta az alvásproblémámat. Az alvással most optimista vagyok. Az utolsó két napban álmodtam. Az egyik álmom, hogy lovaglok, tudok lovagolni és tudom irányítani a lovat, néha a ló húzott valamit maga után, nem emlékszem rá, és néha amikor megállt a ló, akkor hirtelen állt meg, és az a valami illetve én a ló elé estem, úgy hogy rajta maradtam a lovon. Ez egy kicsit zavaros amit leírtam, de nem tudom leírni pontosan, hogy mit éreztem.

A másik álmomban egy nagyon színes ruhát viseltem. (sárga szín biztos volt benne, már erre sem emlékszem pontosan) Viszont arra még emlékszem, hogy ez a ruha a térdemig ért, szoknya volt és felső, ami színben összeilletek, a ruha kiemelte az alakomat, de viszont a ruha divatja múlt volt, mintha múlt századi lett volna, és ezt a ruhát fel mertem venni, pedig nem volt divatos, és az emberek leírtak a nem divatos ruhám miatt, viszont én mosolyogva és büszkén mentem benne, a lenéző tekintettek ellenére, és csak annyit mondtam magamban, azt se tudjátok, hogy mi az hogy stílus... Amikor sétáltam az utcán, valaki ment mellettem, egy férfi, de hogy kicsoda arra már nem emlékszem. Ez az álom nagyon kellemes álom volt. Mintha egy kifutó lett volna az utca...

Olyan fura, hogy álmodtam, és még az is fura, hogy emlékszem is rá...

Délután a barátnőm kislányának szülinapi bulijára mentem. A kislány 6 éves lett, nagy dolog ám a 6 éves kor, most már "nagy lány" a kislány. Jövőre iskolás lesz. Az ajándékvásárlás érdekes volt, eldöntöttem, hogy óriási milli varázspudingot veszek, mert azt imádják, de sajnos a faluban nem lehetett venni, így csak milli piruett vettem kárpótlásként. Az egyik vendég a kislánynak vett óriás pudingot, amikor megvette, le voltam döbbenve, hogy egy dologra gondoltunk mind a ketten. Talán jó is volt, hogy nem lehetett kapni, mert így másfajtát vettem. Délután a barátnöm kiszedte a szemöldökön. Nekem hihetetlen vastagok. Meghagytam, hogy vékonyíthat, de maradjon meg vastagnak, a végén nagyon szép csinos szemöldököm lett.

2011. március 18-20.

Elutaztam a szüleimhez, majd másnap az unokatesómhoz mentünk születésnapi bulira Szegedre. Távol az én kis lakásomtól, nem volt internet hozzáférésem se. A szüleimnél aludtam két éjszakát, végül is próbáltam eltűnni, hogy ne a középpontba legyek, így elég sokat számítógépeztem. Érdekes nézeteik vannak a szüleimnek. Apukám nagyon furán viselkedik, én már öregkori szellemi leépülésre is gyanakszom, az alkoholizmusa mellett. Állandóan szid, de, hogy miért azt nem tudom, nem gondolkodik ésszerűen. Pl amikor Szegeden voltunk, az unokatesómék egy 10 emeletes házba laktak.Be akartunk menni a házba és egy lakó kinyitotta nekünk az ajtót. Közben a tesóm kintről szólt kaputelefonon, hogy megérkeztünk. Miután kinyitották az ajtót én megálltam a lift elött, és csak annyit kérdeztem, hogy melyik emeleten laknak. Erre apukám elkezdett kiabálni, hogy nem várom meg őket. (kb 3 m-re voltak) hogy milyen pofátlan vagyok, és neveletlen, pedig csak azt a kérdést tettem fel, hogy melyik emeleten laknak. Miért neveletlen ez a kérdés. Tulajdonképpen apukám pár percig ordibált az emeletes ház előterében. Már ott tartok, hogy nem merek megszólalni, mert ha kimondok egy szót, akkor szidás lesz a vége.

A tesóm e pár nap alatt szintén állandóan szidott, mindenért, és mindent félremagyarázott. Most nem bírtam türelemmel és megkérdeztem, miért ilyen rossz indulatú. Persze ezért is kaptam szidást, mert meg mertem kérdezni. Természetesen apu tesómnak adott igazat, a tesómnak és az apukámnak joga van szidni másokat. Nekem úgy érzem nagy türelmem van, de ha így haladnak, egyszer besokkalok, és nem megyek meglátogatni őket. Olyan jó lenne, ha tisztelnének, nem vágyok semmi másra.

Mi a család számomra? Rettegés és félelem. Úgy szeretnék egy új családot, miért nem kap jó családot az ember?

Meg kellene állapítani, hogy az apukám szellemileg leépült-e vagy csak az alkohol miatt olyan. Kihez lehetne ilyen problémával fordulni. A legnagyobb gond, ha találnék is szakember, az apu és a tesóm nem mennének el, mivel azt mondják, hogy semmi bajuk... De már nem normális dolgokat csinálnak...

2011. március 21.

Megjött a diagramos kiértékelésben az a válasz amit sejtettem, hogy ha tovább akarom kapni az értékeléseket, akkor fizessek x ezer forintot. Nekem ezek az értékek nagyon rosszak voltak, két értékelés kivételével mindegyik negatív. A barátnőm is kitöltötte, ugyanezt, de neki alig lettek negatívak az értékek.

Ma voltam az év első munkameghallgatásán, amire e-mailen jelentkeztem. Itt megírták, hogy menjek el a megbeszélt időpontban és hallgassak végig egy előadást, hogy mit is kellene csinálni. Megírták, hogy vigyek magammal egy fényképes önéletrajzot, de nem tudtam kinyomtatni, mert kifogyott a nyomtatóból a patron. (persze már két hete jelezte, hogy üres, de eddig még mindig tudtam vele nyomtatni) Szégyenszemre elmentem a meghallgatásra önéletrajz nélkül. Úgy éreztem, hogy nem voltam nyerő, de legalább megpróbáltam. Vettem utántölthető elemeket a fényképezőgépembe. Olyan sokba kerülnek az elemek, de meg kellett vennem, mert nincsen normális fényképem, így egy jó önéletrajzot sem tudok elküldeni. Sajnos ezt a lakáshitel számlám terhére vettem, de meg kellett tennem, sírtam is emiatt. Most pedig keresem a nyomtatópatronokat, az összes helyen meg kell néznem, hogy mennyibe kerül, eddig 9000 Ft-ba kerül a két patron, hihetetlen sok pénz, de meg kell venni ezt is. Valószinüleg ezt is a hitelszámlámról fogom fizetni. Tulajdonképpen ez egy bankszámla csak összespóroltam annyit, hogy most rajta két havi lakáshitel törlesztés van. (az egyiket a napokban kell, hogy levonják, így ha nem veszem meg a patront, akkor a jövő hónapban is ki lesz fizetve a lakáshitel)

Döntöttem, és tegnap vettem a 30 db-os Ginkgo Biloba gyógyszert, mert nagyon rossz a memóriám, annyira rossz, hogy az elmúlt hónapokban, mindig elfelejtettem, hogy hová raktam a lakáskulcsot vagy a mobiltelefont. Előfordult az is, hogy egy beszélgetés végére elfelejtettem, hogy mit is mondott valaki, pedig csak pár perccel ezelőtt mondta. Hát ez is sokba került, de erről sem mondhattam le. Annyira rossz, hogy gondok vannak a rövidtávú memóriámmal.

2011. március 22.

Reggel felkeltem és elkezdtem pakolni. Kinőttem a lakást. Nem nehéz volt kinőni hiszen összesen csak 18 m2 garzonban lakok. Én ezt viccesen luxusbörtönnek hívom, mert van kijárási lehetőség. Átraktam a beépített szekrényben a ruháimat és szelektáltam, hogy ha valami nem volt szép azt kidobom, és amit kinőttem, azt pedig elviszem a használt ruha kereskedőhöz, már annyira tele volt a szekrény, hogy a szárítani való ruhákat nem tudtam berakni, így sokszor a mosógépben maradtak a ruhák, mert a száraz ruhák, mindig a ruhaszárítón maradtak. A végeredmény, hogy maradt, egy fél üres polcom. Tegnap vettem citromot, és ecetet, és ezek segítségével kitakarítom a fürdőszobát.

Ma még nem ettem semmit, az elmúlt hetekben sokszor kimaradt pár főétkezés, sokszor nincs otthon élelem. Sajnos már több kilót fogytam, így is vékony vagyok, de így majd újból csontsovány leszek. Sokat küzdöttem azért, hogy felhízzak, és most megint fogyok.

Tegnap bent a városban olvastam egy horoszkópos könyvet, én oroszlán vagyok, de valamiért nem jellemzők rám a klasszikus oroszlán jegyek. A könyvben volt névelemzés, és kiszámoltam gyorsan, a számok annyira jellemzőek voltak rám, és ez elgondolkodtatót. Interneten utána nézek a névelemzésnek.

2011. március 24.

Kommunikáció fontossága

Talán előnyös helyzetben vannak azok, akik tudnak beszélni. Mit tegyen aki nem tudja kifejezni magát, vagy ha ki is fejezi félreértik. Jelentkeztem egy állásra, ahol a legfontosabb a kommunikáció. Pár napos képzésen veszek részt, ahol megpróbálnak megtanítani telefonálni stb. Itt árut kell értékesíteni, és ez a világ annyira távol áll tőlem. Ebben az évben ez volt az első munkameghallgatás ahová behívtak. A barátnőm segít nekem átfogalmazni az önéletrajzomat. Egész nap a képzésen azt hajtogatták, hogy x  embert kell meghívni egy nap, és ennek csak x százaléka fog csak vásárolni. Én úgy megijedtem ettől, végül is telefonon zavarnám az ügyfeleket. Bemutattak egy termékbemutatót, és a fiú csak beszélt és beszélt, bámulatos volt a tudása. Ahogy ott ültem sokszor feltettem magamban azt, hogy mit is keresek én itt. Fogalmam sincs. Végighallgatom a képzéseket, hátha tanulok valami újat, hátha segítenek önbizalmat adni. Persze tudom, hogy ez a képzés nem azért lesz, de nincs vesztenivalóm. Visszatérve a jutalékrendszeres munkára, ahogy hallgattam az előadást, hogy ez majdnem olyan mint az álláskeresés. Eldöntöttem spontán "zaklatom" a munkaadókat az e-mailjeimmel. Azt a célt tűztem ki, hogy minden nap kb 10 e-mailt küldök el. Ezeket füzetben fogom vezetni.

Már megint ugyanabba a csapdába estem bele mint pár éve. Régen szórólapoztam, és a szórólapos nem fizetett ki, most ugyanennek a cégnek dolgoztam, de más volt az irányító, és 3 napot nem fizet ki, tulajdonképpen nem veszi fel a telefonomat. (lerakott tiltólistára) Megérdemelné, hogy feljelentsem. Annyira kellett volna az a pénz. Annyit dolgoztam neki, sokszor napi 12-15 órát is. Végül is bemérgesedtem és írtam neki egy smst, hogy lesz következménye ha nem fizet. Vasárnapra kaptam egy időpontot, hogy jelenjek meg a találkozóhelyen. Én el is mentem, de ő nem jelent meg. Szinte éreztem, hogy átver, de nem volt más lehetőségem. Én fel merném jelenteni ezt az embert, de viszont lelkiismeret furdalásom lenne azokkal szemben akik neki dolgoznak, mert akkor azok az embereknek megszűnhet az állásuk. Szóval nem teszek semmit.

A hétvégét végig tanultam, megtanultam az anyagot, és miután az utolsó oldalt is megtanultam, eldöntöttem nem megyek a vizsgára. A telefonos értékesítést nem nekem találták ki. Végigcsináltam a tanulást, mert kíváncsi vagyok a glinko biloba tablettára, hogy tényleg jó-e. Sajnos nem tudom, hogy használt-e, mert én azért szedem, mert észrevettem mindent elfelejtek, pl állandóan keresem a telefont és a kulcsom. Még mindig elpakolom a dolgaimat, úgy hogy elfelejtem, hogy hova rakom, viszont a tanulásnál lehet, hogy segített, mert elég sok mindent megjegyeztem a tananyagból.

2011.március 25.

Csütörtök estétől másnap reggelig gyerekekre vigyáztam, hétköznaponként minden nap a barátnőm lányaira vigyázok, mert ő éjszaka dolgozik. A lányok nagyon jól viselkedtek. Semmi hangoskodás, semmi rosszalkodás. Délelőtt az oktatáson voltam, délután pedig csináltam a legot. Este pedig ismét gyerekfelügyelet volt.

2011. március 26-27. Elöző este jól viselkedtek a lányok, szinte azonnal elaludtak. Viszont én sajnos reggel 2.30-kor felébredtem és nem tudtam tovább aludni. Úgy félek, hogy ismételten rossz alvó leszek. A napot a szüleimnél töltöttem, csináltam muffint. Egész nap tanultam az anyagot, vasárnap is csak tanultam és tanultam, (vagy a zombis játékkal játszottam). Sajnos most már ismét nem alszok, mindig felkelek 2.30-kor szinte órát lehetne állítani a felkelésemhez.

2011. március 28. hétfő

Ma lett volna a vizsga de nem mentem el, mert lemondtam.

Délelőtt áramszünet volt, így kikapcsoltam a gépet. Ez egy előre bejelentett áramszünet volt, még hetekkel ezelött kaptunk levelet az áramszolgáltatótól, hogy nem lesz áram. Az áramszünet pontosan jött, és nem sokáig tartott, de nem mertem bekapcsolni a gépet addig az időpontig, amíg a papíron az áramszünet tartott. (volt már egyszer egy áramszünetem, és ekkor ment tönkre a monitorom) Nem lehetett tudni, hogy a visszakapcsolás után ismét lekapcsolják-e. Kihasználtam a lehetőséget, hogy nincs áram, így kitakarítottam a hütőt, és a lakást takarítottam. Dicséret az áramszolgáltatóknak, mert gyorsak voltak, és tájékoztatták a lakosságot, hogy mit csináltak, arra nem jöttem rá...Délután átjött a barátnőm és segített írni egy kísérőlevelet. Most már van önéletrajzom és motívációs levelem. Már csak egy fotót kell készítenem magamról.

2011. március 29.

Ismételten rosszul alszok. Egész nap csináltam a legot.

2011. március 30.

Délelött elmentem egy gyárba munkameghallgatásra. Annyian voltak a jelentkezők, ilyen sok embert még nem is láttam jelentkezni egy állásra. Egy tesztet kellett írni, de sajnos nem sikerült megírnom.

2011. március 31.

A szüleimet minden szerdán és szombaton meglátogatom, de a tegnapi munkameghallgatás miatt egy napot elcsúszott, így csak csütörtökön tudtam menni. Semmi nem változott, a tesóm és az apukám ismételten szidott. Úgy félek a szüleimtől, a családomtól.

2011. április 1.

Ez a nap elég érdekes volt.

Napközben csináltam a legot, annyit dolgoztam, és úgy elfáradtam. Chat-en az egyik ismerősöm elhívott Budapestre. Késő este mentem hozzájuk és ott aludtam. Az ismerösöm a volt barátom unokahúga volt, így a volt barátoméknál aludtam. Az egész helyzet érdekes volt, hogy egyrészt ott aludtam, másrészt a volt barátom a barátaival pasis bulit szerveztek. Totálisan leitták magukat, úgy viselkedtek, mint egy kisgyerek. A volt barátom az alkohol miatt túlságosan is őszinte volt, és olyanokat is elmondott, amit szerintem nem akart, és amit én sejtettem is, hogy miért is ért végett a kapcsolatunk. Persze másnap rákérdeztem, és nem emlékezett rá, hogy miket mondott. Szóval érdekes szituáció volt, és próbálta kiszedni belőlem, hogy miket is mondott, de én nem mondtam el, gondolkodjon egy kicsit, hogy mit is mondhatott. Visszatérve a Budapesthez, én annyira fel voltam dobva a hír hallatán, hogy mehetek a fővárosba. Szerintem én sokkal izgatottabb voltam, mint akivel mentünk. A nagynénijétől kaptunk annyi pénzt, hogy ki tudtuk fizetni az utazás költségeit, és még a Budapesten való közlekedésre is kaptunk pénzt.

2011.április 2.

Este szinte semmit nem aludtam, szerintem maximum csak másfél órát, egyrészt mert a fiúk a szomszéd szobában buliztak, másrészt már napok óta nem tudok aludni, már úgy fájnak a szemeim a fáradságtól. Korán reggel keltünk, hogy még jó korán el tudjunk menni busszal Budapestre. A busz amivel mentünk nagyon jó volt, emeletes busz volt. Életemben először ültem emeletes buszon. Az egész utazás élmény volt, hogy milyen magasan ülünk, lehetett látni a házak kertjeit. Amikor megérkeztünk Budapestre olyan jó érzés volt, annyi emlék eszembe jutott. Népligettől elgyalogoltunk a Józsefvárosi piacra, jó választás volt, hogy gyalog mentünk, és nem tömegközlekedéssel, mert elég hamar megtaláltuk a piacot.

A piac óriási volt. Az ismerősöm annyit vásárolt, csak vásárolt és vásárolt. (3 nadrágot, 3 felsőt, bőrkabátot, táskát. Már a végén nekem kellett visszafogni a vásárlását, mert mindenért elcsábult. A vásárlás után megmutattam azokat a helyeket, ahol laktam és dolgoztam és éltem amikor Budapesten voltam. Direkt úgy mentem, hogy bemenjünk a 8. kerületi "gettoba". Csak annyit mondtam neki, hogy jól fogd a csomagokat és szépen sétáljunk a járdán. A látvány magáért beszélt, sok gyerek az utcán, romos házak, szemét stb. Sétálásaink során találkoztam egy ismerőssel és megismert, amin meglepődtem, hiszen csak pár hónapot éltem arra felé és már több mint egy éve nem jártam arra.

A 8. kerületből átgyalogoltunk a 9. kerületben, mert ott lakik a barátnőm egyik rokona. Ott felpróbáltuk azokat a ruhákat amiket vettük, ahogy ott álltam a tükör előtt, és próbáltam a ruhákat, megállapítottam, hogy elég csinos vagyok. A ruhák nagyon csinosak voltak, bár azok a ruhák, szerintem kihívóak, az én ruháim nem hozzák ki a nőiességemet, az alakomat és a karcsúságomat, de azok a ruhák nagyon jók voltak, csak sajnos én konzervatívan öltözök. Valahol a konzervatív és a dögös stílus között kellene ruhákat viselnem. Végül is az alakommal nincs gond, mert elég vékony vagyok, de az életfelfogásommal gondok vannak, egy kicsit (inkább nagyon) régimódi vagyok. A 9. kerületből a József körúton végiggyalogoltunk a Nyugati pályaudvarig. Útközben betértünk egy butikban, ahol a barátnőm talált egy rózsaszín övet, és nem tudta, hogy megvegye-e. Felpróbálta velem, de valahogy rajtam nem állt jól és megkérte, hogy az eladó, hogy is felpróbálja, hát az eladó hölgyön nagyon jól állt, megvettük abból a pénzből, amit kaptunk a budapesti közlekedésre. Útközben bementünk enni a McDonaldba. Ott már nagyon régen voltam, igazából nem szoktam oda járni, de ezt most élveztem.

A körúton találtunk egy paróka üzletet és kirakata előtt annyit szórakoztunk, nagyon jó fotókat készítettünk. A fotók stílusa érdekes volt, hogy ott állunk a rikító színű parókák előtt. Nézelödtünk egy kicsit a WestEndben és vonattal hazaértünk. Persze sajnos lekéstük azt a vonatot, amivel akartunk menni, de ez engem nem nagyon érdekelt, hiszen óránként mentek a vonatok.

Sajnos este szintén nem tudtam aludni, annyira fáj a szemem. Abban reménykedtem, hogy a pesti út lefáraszt.

2011. április 3.

A volt barátoméknál aludtam szintén, mert nagyon későn értem haza. Érdekes volt ez a nap, én már annyira fáradt voltam, hogy már rosszul éreztem magam. Meglátogattam a szüleimet, anyukám részeg volt, leszidott azért, hogy csavargok. Mindig megszidnak, pedig szerintem örülniük kellett volna, hogy jól éreztem magam. Sajnos nem örülnek annak, ha én boldog vagyok, mindent megtesznek, azért hogy boldogtalan legyek. Sokszor ezért nem is mondok el nekik semmit sem, mert ha jól érezném magam megszídnának. Visszatérve a fáradságra, napközben többször elsötétedett előttem minden pár másodpercre, amikor pl hazamentem, és leültem a gép mellé, nem tudtam olvasni a levelet, mert homályos volt és összemosodtak a sorok. Persze ezen nincs mit csodálkozni, mert már napok óta nem alszok.

2011, április 4.

Előző este elég korán lefeküdtem, és végre elaludtam, és csak reggel 8 körül keltem fel. (folyamatosan kb 11 órát aludtam) Végre aludtam este, de amikor felébredtem, mint akit fejbe vertek annyira fáradt voltam. Valószinüleg még ennyi alvás nem volt elég. Csak este tudjak aludni, úgy félek az estétől. (pontosabban, a nem alvástól). Este ismételten a lányokra vigyázok, így kiváncsi leszek,hogy tudok-e majd pihenni.

A mai nap sokat interneteztem, csináltam a legot. Az interneten találtam pár jó kis népdalt. Félelmetes népdalok, libabörös lesz az ember ha hallgatja...

Nem úgy van most, mint volt régen, nem az a nap süt az égen, nem a nap, nem az a hold, nem az a szeretem ki volt, aki volt már rég el hagyott, szebbre vágyott, de nem kapott, még olyat se, mint én vagyok.

A másik népdal: Szeress egyet, legyen szép, ha szenved is legyen mért, nincs édesebb, mint a méz, ki mit szeret, arra néz. lám én szőkét szeretek, ha rá nézek nevetek. Se nem kicsi se nem nagy, éppen hozzá való vagy. Gyere rózsám, gyere már, mert a szívem téged vár.

Hidegen fújnak a szelek,  azok nem jót jelentenek. Szabad élet, szabad madár.  Jaj de szép ki szabadon jár, járnék én is ha járhatnék, ha magammal szabad lennék. Nem vagyok magammal szabad, kezem a kapott lakot.

Azt gondoltam eső esik,  pedig a szemem könnyezik. Az én szemem sűrű felhő, onnan ver engem az eső. Gyere rózsám béküljünk meg, mi egymásnak engedjük meg, mindig voltak kik így jártak, mind meg engedtek egymásnak. Bújj csak kezed bár egy felet, már még egy szót szóljak veled, bújj csak kezed keresztesen, búcsúzunk el örökösen. Úgy fáj  az én gyönge szívem, nem tom kinek fáj-e, fájásomra mit tudsz tenni, mikor ennek így kell lenni. Ha tied úgy tud fájni, sohasem tudunk megválni.

2011. április 5.

Annyira rossz a magány, ülni a számítógép előtt, és nézni a monitort. Senki sem szól hozzám, úgy hiányzik egy beszélgetés, egy igazán szép és jó szó. Egy lelkesítő mondat, hogy ne add fel, csak így tovább...

2011. április 6-7.

A belvárosban kellett szórólapozni, szórólapot kellett adni az emberek kezébe. Az első nap élveztem és érdekesnek találtam, alapvetően az emberek kedvesek voltak. Második nap viszont rosszul sikerült, mert megjelentek az ellenőrök, és én bepánikoltam, tulajdonképpen nem vettek észre, de az ellenőröktől kezdve elment a hangulatom az egész munkától. Én nem fekete munkát akarok, hanem bejelentetett. Pár száz forintért kockáztatok egy magasabb büntetést, azt hiszem ezt erkölcsileg nem tudom elviselni. Valószínüleg rosszul végzem a munkámat, mert nem voltam rámenős. Nekem elveim vannak, és az alapvető, hogy tiszteld a másik embert és a szabadságát, ezzel a munkával mások személyes szféráját sértettem meg, mert ezt követelte tőlem a fönőköm. Nagyon zavart a helyzet. Nem zavartam meg a telefonáló embereket, és nem rohantam azok után, akiken láttam, hogy szándékosan ki akarnak kerülni. (szerintem joguk van kikerülni, és az igazság, hogy én is kerülöm a szórólaposokat) A fönökasszonyom szerint nem voltam aktív, pedig én mindent megtettem, és eléggé "zaklattam" az embereket, a nap végére alig éreztem a lábam. Ha legalább be lenne jelentve, akkor ösztönözne, de így fillérekért dolgozni, és az ellenőröktől félni, nem jó dolog...Nagy volt  a hajtás, egy percre sem lehetett leállni...Ez a munka is az emberek kihasználásáról szól, mondta is a fönök asszony, hogy nagyon kevés a fizetés, de vannak emberek akik rákényszerülnek a 300 -350 Ft-os órabérre is. Sajnos Magyarországon nem a minimálbér a legalacsonyabb fizetés...

Én imádtam a postaládás szórólapozást, azt hiszem az ilyen szórólapozással kell foglalkoznom, a postaládás szórásnál az emberek kedvesek voltak, és fogékonyak voltak a szórólapra, voltak napok amikor senkitől nem kaptam beszólást, hogy nem kérnek, sőt inkább odamentek és kiváncsiskodtak, néha el akarták mesélni életüket, szóval élveztem.Azt is szerettem a vidéki városi szórólapozásban, hogy mindig megkérdezték tölem, hogy melyik utca merre van, ez azért is érdekes, mert sokszor csak akkor jártam elöször abban a városban. Az emberek azt hitték, hogy arrafelé lakok, pedig ha tudták volna, hogy milyen messze éltem azoktól a településektől, akár 50-100 km-re távolságra.

A mai napi szórólapozáskor találkoztam régi szórólapos munkatársammal és elmondta, hogy becsődölt az előző munkám és már neki sincsen munkája...Sajnos nem fizetett ki, így már esélyem sincs arra, hogy kifizessenek.

A belvárosban annyi ismerőssel találkoztam ami nap, talán annyival, mint egy egész hónap alatt...

Mindenütt kerestem George Orwell:1984 című művét, de sehol sem találom. Az interneten kutakodtam, és megtaláltam az egész művet felrakva, úgy örültem neki. Legszívesebben kinyomtatnám, és este olvasnám, amíg a lányokra vigyázok. Sajnos nincs a nyomtatóban patron.

http://mek.niif.hu/00800/00896/00896.htm#1

NAGY TESTVÉR SZEMMEL TART - hirdette az arc alatt a felírás.

Bizonytalan volt, hogy a Gondolatrendőrség milyen gyakran és milyen rendszer szerint kapcsolódik be egy-egy magán-teleképkészülékbe.

A HÁBORÚ: BÉKE
A SZABADSÁG: SZOLGASÁG
A TUDATLANSÁG: ERŐ

2011. április 9.

Ismételten meglátogattam a szüleimet. Apunak jó kedve volt, csak kétszer szidott le, tesóm a szokásos stilusában sértegetett. Anyukám részeg volt és olyanokat mondott, hogy félelmetes volt hallgatni. Nem kiabált, de félelmetes volt. A nap fénypontja a süteménykrém kikavarása volt, és a torta összeállítása. Adott volt egy szétesett piskótalap, és én a lehetőségekhez képest, elég jól sikerült. ( a krémmel ügyesen összefogtam a piskótát)

Lekéstem a buszt, így gyalog kellett hazamennem.

Makacsság

Nem szeretem ha valaki makacs, pedig én elég kitartó vagyok... Más szemszögből látok sok mindent...

Az elmúlt hetekben rájöttem, és most már egyértelmű, hogy saját csapdámba estem, átestem a ló másik oldalára. 2010-ben megváltoztattam az egyéniségemet, és ezt az új egyéniségemet erőltettem magamra. Elég sokáig mükődött, de ebben az évben becsődölt. Rájöttem, hogy az nem mindig én voltam. Sok mindent háttérbe szorítottam ami ez egyedi egyediségemhez hozzátartozott. Háttérbe szorítottam az utazást, az építészet iránti rajongásomat... Mostantól kezdve ismét kutatok és keresgélek, fogékony leszek az építészet és a házak iránt... Még mindig a mosolyommal és a kiálló fogaimmal hódítok... A ruhatáramat ideje felújítani, vissza kellene térnem a 2009-ben hordott ruhákhoz. Bár ezek a ruhák megvannak, csak már kopottak, vagy kihíztam. Annyira jó érzés, hogy kihiztam sok ruhámat... De a két budapesti parti ruha még mindig jó rám. (na jó nem parti ruha, de jó emlékek kötnek ezekhez a ruhákhoz, azok a szép kis Blahás és körutas esti séták) Hétvégén amikor voltam Budapesten annyi emlék jutott eszembe, a házak és utcasarkok, csupa szép és vicces emlékek. 2010-2011-ben nincsenek emlékeim, és ezen változtatni kellene.

Új emberek, új lehetőségek...

Föladtam az igazi vágyaimat...Nem sok volt, de vannak céljaim (anyagi és nem anyagi). A célom egy igazi társ megtalálása. Titkon mindig arra vágyok, hogy a leendő párom szeressen kerékpározni. (eddig még egyik barátom sem tartott velem) Mindig arra vágytam, hogy a jövendőbeli páromnak legyen egy kertje, és ott kertészkednék. A másik vágyom, hogy a jövendőbeli társam ösztönözzön, hogy ne adjam fel amit csinálok, sokszor feladom... Bárcsak legozna valaki velem, de valamiért nem szeretnek legozni az emberek, pedig nagyon jó érzés... Plusz fontos dolog, hogy legyen vicces és gyerekes, de ugyanakkor felnőtt céljai legyenek. Legyen bolondos. Az anyagi vágyam, hogy legyen egy faházam... Igen magasra tettem a mércét. Ezt pedig úgy akarom elérni, hogy elöször lenne egy kertem és ott kertészkednék, később ez építési telek lenne, és sok mezőgazdasági munka után, a jövöbeni párommal egy házat építenék. Tudom, hogy nagyon hosszú az út odáig. Az egyik rokonom is ezt csinálta, és most házuk, gyerekük és autójuk van. Ők nagyon sokat hajtottak, és megérdemlik azt amit elértek. Számomra egy példaképek, bár ezt nem mertem kimondani, de tényleg azok...Persze most a rövid távú célom a lakáshitel törlesztése. (munka nélkül nagyon nehéz).

Allergia

A héten jelentkeztek az allergiás tüneteim, de én bizakodó vagyok. Tulajdonképpen néha érzem a jelenlétét, de elviselhető, és még látható fizikai tünetei nincsenek. Azt hiszem kihasználom ezeket a napokat és élvezem a majdnem allergiamentes napokat. Lehet,hogy pár nap alatt súlyosbodhat, elég nagy rá az esély, hiszen én porallergiás is vagyok, és, hogy mostanában az elmúlt két napban nagyon nagy volt a vihar a szél, így nagyon nagy volt a por, ilyen esetekben pár napon belül jelentkeznek a tünetek... Annyira csúnya szokott lenni a böröm, kiütéses, és ezek fájnak és viszketnek. Ilyenkor még egy ruha viselése is fájdalmas lehet. Bármi hozzámér fájdalmas, ilyenkor még a simogatások is rosszul eshetnek...

Egyik ismerősöm is allergiás, csak neki másfajta allergiája van, neki folyik az orra, és begyulladnak a szemei. Biztosan ez az allergia is rossz lehet. Viszont nagyon megijedtem a viselkedésétől. Elkezdett hisztizni és sírni, hogy hol a gyógyszer, mert nem találja. Hangosan ordibált, hogy meg fog halni, meg olyanokat mondott, hogy anyu merre vagy, jaj meg halok. Le voltam döbbenve a hiszti láttán, nem vettem komolyan, mert az ilyen viselkedést nem lehet annak tekinteni, hogy milyen gyerekes volt, félelmetes volt, pedig már felnőtt férfi... Azt akarta, hogy babusgassák. Miért is kell babusgatni egy felnőtt embert. Nem halálos beteg, de ő minden áron azt akarta elhitetni másokkal, hogy meghal. A halállal nem szabad játszani, nevét kiejteni sem szabad... Legalábbis én betegségek terén nem merem kiejteni, inkább csendben tűrök. Emlékszem arra, amikor az év elején fulladtam, háromszor volt elég komoly fulladási rohamom, az egyik alkalommal annyira fulladtam, hogy nem kaptam levegőt, és az ágyban összegörnyedve feküdtem, először csak köhögtem, és ezután, köhögés közben nem nyeltem levegőt, és a következő reakcióm az volt, hogy nyomtam erőteljesen a hasam, és a testem egy kicsit görcsölt és mellette remegtem... Szólni sem tudtam, ez egész nem tarthatott 10-15 másodpercnél tovább, emlékszem rá, hogy fel akartam kelni, hogy függőleges legyek, hiszen ilyen állapotban jobban vettem a levegőt, mint fekvő helyzetben, de nem sikerült felkelni. Egyszóval félelmetes volt, de a roham elment, és utána jobban lettem. Akkor az ismerősöm szintén beteg volt, csak más betegsége volt, és egyfolytában az hallgattam, hogy milyen beteg, és hogy ez milyen tragikus... Kezdetben el se mertem mondani, hogy én is abban az időben elég beteg voltam, és először magamban tartottam, később elmondtam, mert már idegesített a nyafogása, és nem hatotta meg. Ugyanakkor elvárta, hogy szintén babusgassam és legyek együtt érző. Ő miért nem volt együtt érző a betegségemmel kapcsolatban, miért várta el tőlem, hogy együtt érző legyek. Annyit könyörögtem neki, hogy menjen el az orvoshoz, de nem tette, inkább rémtörténeteket talált ki... Ez a betegségektől való félelemmel sokszor túlzásokba esik.

2011. április 10.

Végre több hét után ismételten aludtam, csak reggel hatkor keltem fel, de este folyamán párszor felébredten, de sikerült is visszaaludnom. Eddig a héten szinte minden nap 2.30 és 3.30 között felébredtem, és a legtöbbször vissza sem aludtam, csak forgolódtam az ágyban. A saját ágyamban az esetek többségében elalszok, de más ágyában nem tudok. A legnagyobb problémát abban látom, hogy esténként a barátnőm lányaira kell vigyáznom, így az ő ágyában kell aludni, de ott nem megy az alvás, így a hét utolsó napjaira már annyira fáradt vagyok... Nem hagyhatom cserben a barátnőmet, de sokszor gondolok arra, hogy olyan jó lenne aludni... Nem lehetek önző, úgy szeretném, hogy végre tudjak aludni. Nem lehetek önző, mert nagyon sokat segít nekem, csak ő van nekem és a lányai, a barátságért küzdeni kell, áldozatokat kell hozni...Viszont a rossz alvásomról tényleg nem tehet senki sem, ezt magamnak kell megoldani...

 Reggel 8-kor elkezdtem dolgozni, a youtube-n kerestem valamilyen dalt, és ez megfogott. Koncz Zsuzsa énekével nagyon tetszik a vers, igazán szerethető lett. (pedig én nem hallgatok verseket)

Weöres Sándor: 

Ki minek gondol, az vagyok annak...

Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod:
Szemem tavában magadat látod.

Egész nap a legot csináltam, tiszta őrület amit csinálok, már kezdek belegolyozni a kis kockákba. Kitartás! Ismételten kitartás!

Számba vettem az anyagi lehetőségeimet. Jelenleg 30 ezer minuszban vagyok, két hetem van arra hogy előteremtsek ennyi pénzt. Mivel lejárt a munkanélküli, így már azt sem kapok. Pontosabban csak pár ezer forintot, a héten megyek az önkormányzathoz segélyt kérni. Remélem megkapom, de mi van ha mégsem.  Végülis az egyetlen egy választásom, mert arra jutottam, hogy el kell adni a legokat. Sírtam és zokogtam, ez az életem értelme és meg kell vállnom néhánytól. Egész délután kattogott az agyam, hogy melyek legyenek.

2011. április 11.

Megint jól aludtam, persze párszor felébredtem, de most normális fáradságot éreztem. Jó érző fáradság volt, nem volt szemfájás és forgolódás, annak ellenére, hogy emlékszem rá, hogy párszor felébredtem. Végre álmodtam is valamit. Kislány voltam és egy kisfiúval egy lakásban voltam bementőnk másnak a házába, és az illető (aki állítólag a szomszédom volt) elkapott minket. Alakváltó és láthatatlan voltam álmomban, így elszöktem a nő karjai közül. Mindig is vágytam arra, hogy láthatatlan legyek, legalább egyszer álmomban sikerült... Miért voltam kb 13 éves? Nekem visszatérő álmaim más lakásába belopozni, de ezt mindig egyedül tettem eddig, és mindig elkaptak, és én menekültem attól aki elkapott... A mostani egy kicsit más volt, hiszen más is velem volt, és elmenekültem és amikor leértem a parkba a játszótérre (mert ez egy panel lakótelep volt, dombos terület) Ráültem egy hintára, vagyis most nem menekültem. Összefügg a régi álmaimmal vagy ez teljesen mást jelent?

Végre alszok. Jaj de jó!

Sodium Lauryl Sulfate és társai

Elfogyott a jó samponom,így vettem egy másik sampont, de valamiért nem lett szép a hajam, pedig nem volt olcsó sampon... Interneten keresgéltem természetes szerek után és azt találtam,hogy a hajra tojást kell rakni, és citromlével kell leöblíteni a hajat. Kipróbáltam a tojást és szép lett a hajam. Itt a megjegyzéseknél találtam egy hozzászólást, hogy a sodium Lauryl Sulfate tönkreteszi a hajat. Nekem ez a szer nagyon ismerös volt, de nem tudtam, hogy honnan, és ledöbbentem, a tisztálkodó szereim többségében benne van. Utánanéztem az interneten mi is ez, és azt írták, hogy mérgező, és allergiát okoz...Döbbenet! Az ember megvesz egy tisztálkodószert, és azt hiszi, hogy jót tesz magának és a végén kiderül, hogy mérgezi magát. Elgondolkodtam ezen, hiszen nekem bőrallergiám van... Mostantól kezdve tudatosan vásárlok, nem csábulok el a szép színes dobozoknak...Próbálom lecsökkenteni ezen anyagokat az életemből, valószínúleg használni fogok sampont, csak kevesebbet... Most a tojással kísérletezek...

Csodálkoztam is,hogy miért nem szép a hajam, valamiért nincsen fénye...

2011.04.12.

Egy átlagos nap. Minden napom álláskereséssel töltöm, de zárt ajtókba ütközöm. Nem veszik fel a telefont, nem válaszolnak az önéletrajzomra... Hogy talál az ember állást? Miért nem találok? Felmerült az a lehetőség, hogy lehetne szamócát szedni, csak a szamócaföld nagyon távol van legalább 25 km-re a lakásomtól, ez legalább 2,5 óra lenne kerékpárral csak az oda út. Érdemes belevágni egy ilyen munkába, kemény az élet, de másutt nem találok munkát. Bárcsak lenne jogosítványom és egy autóm, ehelyett tekerhetek...

2011.04.13. Hazamentem a szüleimhez, és ott bekötötték az internetet. Fájt a fogam, az egész csont a fog körül gyulladásban van, ha már hozzáérek az is fáj.

 2011.04.14.

Mai napon lejárt a munkanélküli segélyem, délelőtt még elmentem az önkormányzatra segélyt kérni... A fogam egyre jobban fáj, és lázas is vagyok, szép kis gyulladásom lett... Most kénytelen voltam fájdalomcsillapítót bevenni, pedig gyógyszert ritkán veszek be.

Arroz doce-t (portugál tejberizs) csináltam ebédre, isteni finom lett... Este a lányoknál elég jól aludtam, azt hiszem a héten most először, szerencsére éjszakára mérséklődött a fogfájásom.

Számvetést készítettem a kiadásokkal kapcsolatban, és megállapítottam, hogy minden számlámat ki tudtam fizetni, a napokban kaptam meg a rezsi számlát is, és erre is pont van pénzem... Egy úgyfajta rendszert hoztam létre, egy olyat, hogy minden kiadásom nevét külön borítékra ráirtam a nevét, és odaírtam, hogy a következő hónapban milyen kiadásaim lesznek, meghatároztam a várható kifizetés dátumát, és ráírtam a borítékra, hogy mennyi pénzt kell előteremteni... A következő hónapban félre van rakva az internet ára. Jelenleg még csak ennyit sikerült megspórolnom. Kell még biztosítás, hitel, rezsire félrerakni, ezeket május 15-ig elő kell teremtenem...

2011.04.15.

Mivel az arroz doce nagyon jól sikerült és nagyon finom lett, így reggel újból csináltam egy új adagot, csak ezt átalakítottam. Mivel elfogyott a tejem, így vizzel csináltam, de ezt fel kellett tuningolni, így raktam bele tejszín és vaniliás pudingot. A végén ez is nagyon jó lett, én is meglepődtem. Napközben meglátogattam az egyik ismerősömet, elvittem hozzá a nyomtatót, mert segít nekem, és lesznek festékpatronjaim. Alig várom már, hogy tudjak nyomtatni.

2011.04.16.

Meglátogattam a szüleimet, most vendégeket várnak, így összepakoltak. Legalábbis látszatrend van. Anyukám nagyon ideges,  én pakoltam a konyhában és pakolásaim során romlott ételeket találtam. Ki akartam dobni ezeket, és anyukám leszidott, hogy ki akarom dobni, a krumpli olyan büdös volt, hogy hányingerem lett, anyu azt mondta rá, hogy semmi baja. Süteményt készített két fajtát is, de mindkettő nagyon rossz lett, én megmondtam neki, hogy ne tálalja fel, mert rossz, ebből is botrány lett. Anyu nagyon rossz süteményeket csinál, és sokszor romlott ételt használ alapanyagnak. Katasztrofális nap volt, életem egyik legnehezebb napja. Egy kezemen nem tudnám megszámolni, hogy hányszor szidtak meg.

A vendégek (unokatestvérem) megérkeztek, minden nagyon jól sikerült mindent. Láthattam unokatestvérem gyerekeit. A kislánynak olyan szép kék óriás szeme volt. A kislánynak és a kisfiúnak szőke haja volt.

 2011. 04.18.

Sajnos elveszítettem a pénzem, 5000 Ft-ot, azt amit a szüleimtől kaptam. Egész délután sírtam emiatt, csak ez enyhített a fájdalmamon, hogy a legoban rendelés volt, és a napokban ráutalnak pár ezer forintot. Ma este is a lányoknál aludtam, de már úgy féltem az ott alvástól, mert náluk nem tudok aludni. Ma este sem aludtam, már hajnalban 1.30 körül felébredtem és órákat forgolódtam az ágyban, végül is elaludtam, de amikor felkeltem, olyan fáradt voltam. Most már bebizonyosodott, hogy nagyon zavarnak a zajok és a hangok az alvásnál, és leginkább az zavar, hogy a lányok ragaszkodnak ahhoz, hogy egész éjszaka szóljon a rádió, mert félnek a sötétben. Meg is értem én ezt, de akkor én mikor alszok? A délelőtt nagyon jól sikerült, mert feladtam két álláshirdetést is, a postán fel akartam váltani az 5000 Ft-ot, de nem váltották fel, mert nem volt pénz, így apróval fizettem ki a levelek árát, ezután a tescoba mentem, és mire eljutottam elveszítettem a pénzem. Fogalmam sincs mi történhetett.

2011.04.19.

Ráutalták a munkanélküli segélyemet, így ki tudom fizetni a fedibekas rendelést. Ismerösöm segített megcsinálni a nyomtatóm, amely már majdnem jó, végre tudok scannelni, vagyis tudom, hogy működik a nyomtató. Sajnos az én gépemen nem működik, mert nem működik a cd meghajtó megfelelően, így nem biztos, hogy fel tudom telepíteni a Cd-t. Bár ez csak technikai probléma. Jókedvre derített, hogy legalább tudom a gépet használni.

Megállapítottam, hogy jól működik a borítékos rendszer, mert így a borítékokba szétpakolva nem nyúlok a pénzhez, sokkal kevesebbet vásárlók, és kevesebbet megyek a Tescoba is.

2011.04.20.

Második nap a szüleimnél, és első éjszaka. Szerencsémre aludtam, és nagyon jól aludtam. Az előző este elég megviselt, hiszen kb 21.30-tól másnap reggel 1.30 aludtam és utána már csak forgolódtam az ágyban. Ma viszont reggel 8 után ébredtem fel. A szüleim mindig mondták, hogy olyan fáradtnak és nyúzottnak tűnök és elmondtam, hogy amikor a lányoknál alszok nem tudok aludni... Lányok vagy alvás? Ez itt a kérdés. Kapok én valamit azért, hogy vigyázok rájuk. Miért is csinálom én ezt? Teljesen felborult az életem, hiszen én régen este 8-kor még az internet előtt ültem, és az e-mailjeimre válaszoltam, most pedig amikor a lányokra vigyáztam nem maradt az internetezésre idő, hiszen napközben állást keresek, és sokszor csak késő délután érek haza. Ilyenkor már alig marad idő a legora, és értékes órák és percek vesznek el. Kiváncsi leszek, hogy a lány mennyit és mikor fizet... Bár a hozzáállásából úgy tünik, hogy nem akar fizetni. Kezd elfogyni a türelmem. Megnéztem a szamócást és a szüleimhez nincs is olyan messze kb 50 percre van, viszont a házamtól több mint 2 óra kerékpározás lenne...

2011.04.21.

Délelött a szüleimnél voltam, leadtam egy önéletrajzot egy újságoshoz. Ricohnál nyomtattam ki, és elég olcsón megúsztam mert csak 30 ft volt. Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan kellene megfogalmazni az önéletrajzom az újságoshoz, végül is 2 nap alatt sikerült írni egyet. Leadtam az érettségi bizonyítvány másolatot az önkormányzatnál. Rászántam magam és befizettem a rezsi számlát, amit már napok óta halasztottam. Este a lányoknál aludtam, most kivételesen az átlagnál többet aludtam, de legalább négyszer felébredtem. Az egyik kislány legalább kétszer sírt az este. Az anyjuk furán viselkedik, mert amikor átmegyek hozzájuk, nem lehet megszólalni, mert az anyjuk azt mondja, ne beszélgessetek, hanem aludjatok. Leszidta őket, hogy túl sokáig ettek. Ezt nem értem... Szegény lányok pedig emiatt sírtak. Mostanában sok mindenért megszólja őket, pedig szerintem gyerek viszonylatban nem is olyan rosszak. Kezdem érteni a kisebbik lány hisztijét, gondolom ki van az idegrendszere, és ezért sírhat az átlagosnál is többet. Ki vagyok én, hogy szóljak az anyjának legyen türelmesebb és kedvesebb...A nagyobbik lány az éjszaka folyamán hányt, szépen eltakarítottam. Reggel amikor hazaért az anyjuk azt mondta nekem legalább megtudtam, hogy milyen is ha beteg gyerekre kell vigyázni. Bárcsak lenne gyermekem... Helyette másokét vigyázom. Annyira egyedül vagyok, annyira egyedül...

Folytatása: