Mit is írhatnék a februárról eddig?
Nagy kavarodás a február. Február elejére a sok munkától alig álltam a lábamon, de sok új dolog is történt. A néni szerintem kezd leépülni, ami nagyon zavart. Anyu beleültette a bogarat a nénivel kapcsolatba amitől bepánikoltam, mi van ha meghal és ott vagyok. ez nekem sok volt. (Jól van, a néni nem haldoklik, korához képest jól van, de mi van ha mégis?)
Február nagyon hideg volt, annyit esett a hó, és én a munkák között a hidegben csatangoltam az utcán, a nap végére ázva-fázva hazaértem. Otthon legszívesebben pihentem volna, de nem lehetett mert a lego ott volt... A lego annyira elcsúszott, hogy majdnem egy hét kellett mire talpra állt a legos becsültem...Az hogy nem legozhattam azt tragédiának éltem meg, de amikor legoztam, legszívesebben az ágyba zuhantam volna és aludtam volna....
Csakhogy ez az ágyba zuhanás nem volt egyszerű dolog, hol itt aludtam hol ott. Sokat aludtam a szüleimnél,sokat egy ismerősömnél és keveset a kis házamban...Egyesével részletezném a három helyszínt, és az ágybazuhanásokat.
Első helyszín szüleim: péntektől vasárnapig ott aludtam. a szobában nem volt fütés, vacogtam szó szerint vacogtam. Fura dolog, de a lakás minden helyiségében van fütés, csak nálam nem, kértem legyen meleg, de süket falakba ütköztem. Meglátszik hogy én nem számítok a családban... A veszekedések: elég gyakran szidtak. Gyaloglások, igen az a sok gyaloglás: Egy nap legalább 30 km-t gyalogoltam, vagyis a hétvégén minimum 60km-t. Még csodálkozók hogy a nap végére fáradt voltam.
Az ismerős: kezdtem valakiben bízni, és kezdtem nyitni, de zárt ajtókba ütköztem. Éreztem a falat, hogy más szeret és a folyamatos hazugságot és szédítést. Nagyon sokszor rákérdeztem hogy ügye nem vagyok pótlék, mert az nem akarok lenni...Válasz nem, nem vagy az, de a teste mást mutatott mint a mit mondott.
Otthon: Otthon jéghideg volt, szó szerint. Rémálmom volt a fürdés, fürdés után kb 15 percen keresztül csak remegtem, sírás és fájdalom kerülgetett. az éjszaka kegyetlen volt... Annyira hideg a lakás egy vastag paplan és két pléddel takarództam és a fejemre paplanhuzatot raktam. és a leheletemmel melegítettem magam. Minden éjszaka túlélés a másnapért. Remény a másnapért hogy nem betegedek meg. Képzeletemben mindig azt mondtam meleg van, nagyon meleg. Ha legalább mondom talán elhiszem.
Visszatérve az ismerősömre, azt mondta menjek el természetgyógyászhoz, és szépítészeti kezelésekre...annyira fájt hogy nincsen rá pénzem. Fájt hogy nem értett meg,hogy annyira nincsen pénzem hogy még a fűtésre sincsen... és amikor mondta ezeket a kezeléseket szívembe kést forgattak... nekem akkor a legnagyobb vágyam egy meleg szoba és az élelem, igen az élelem volt, és nem szépítészeti kezelések. Tudom túl nagy az álom, hogy meleg szobában éljek és hogy húst egyek... például az ismerősömnél annyit ettem és annyira lelkiismeret furdalásom volt, hogy sokat ettem, de annyira éhes voltam, de annyira.
Próbálom kitakarítani a lakást, de hát nem megy, de azért igyekszem. sokat szépült.
Megszűnt az állásom
Hirtelenjében lett szabadidőm. a nappalit kitakarítottam, már csak a konyha és a fürdőszoba van hátra... sok gond van a házzal tönkre ment a Wc, tönkrement egy hosszabbító.
Majdnem megrázott az áram, kiöntöttem egy pohár tejet és feltöröltem és ez pont a hosszabbító mellett volt. Én ezt hittem nem folyt bele semmi, de tévedtem, feltakarítás után kb egy órára elkezdett füstölni a konnektor majdnem hozzáértem, annyira ideges lettem. Majdnem megrázott az áram, majdnem meghaltam, annyira megijedtem hogy csak sírtam és sírtam...
Sokadjára összevesztem a családommal, amikor meglátogatom őket és hazajövök teljesen kibukok se kép se hang, annyit sírok emiatt. Miért érdemeltem ki ezt, hogy a saját családom bánt? Minden egyes hazamenetel előtt már egy nappal feszült vagyok, és magamban azt mondogatom, ügye nem bántanak, ügye nem bántanak....
Jó lenne ha valaki segíteni, próbáltam segítséget kérni, de nem hallgattak meg... Csak egy beszélgetésre vágytam, de lepasszoltak, helyette kaptam, nem tudsz főzni, ápolatlan vagy, és büdös, Érzéketlen, érzelemszegény...
2011. február 19.
Az éjszaka kegyetlen volt, nem sokat aludtam, reszkettem a hidegben, valamiért annyira hideg volt az éjszaka. Még a fejemre húzott takaróban is vacogtam, a lábaim a hidegben fájtak. Mostanában fájnak esténként a lábaim, a térdhajlataim. Alig aludtam valamit. Teljesen összegörnyedve feküdtem az ágyon. Leheletemmel melegítettem a testemet, combjaimat dörzsöltem a kezemmel hogy felmelegedjen. egyfolytában azt kívántam legyen már reggel, legyen már jó idő...
Reggel felkeltem és azt vettem észre semmi étel nincsen. Van kb 3 dl tejem, és 6-7 almám. Nincsen kenyér és felvágott, teljesen üres a hütő. Bár már tegnap sem volt semmi... Tegnap ettem tejbegrizt ebédre, reggelire 2 almát, vacsorára is két almát ettem. Ennyi alapanyagból kellene ételt varázsolnom. lehet alma fözeléket csinálok. Igen az jó lesz ebédre és vacsorára... így még az almából is marad holnap reggelre,,,Azt hiszem még felbontok egy barack és cseresznye kompotot és a kettöt összeöntöm...Utólag belegondolva nem is olyan rossz. Valószínüleg még csinálok cigány kenyeret, láttam hogy van fél zacskó graham lisztem. Graham lisztből még úgy sem csináltam cigány kenyeret...
Nem lesz cigánykenyér. Nincsen olaj. Reggelire egy almát eszek. Ezt az almát köszönöm az ismerősömnek hogy ajándékba adta.....
Azért szeretnék társat, hogy ösztönözzön: Mondaná nekem: csak tovább is tovább, kitartás és kitartás.... Aki látja hogy csüggedek, felvidít, figyelmes. Szép szavakkal beszél hozzám, nem emeli fel a hangsúlyt....Nem hazudik és nem ámít. Kiveszi a kezemből a csomagot, kinyitja az ajtót, minden héten velem csinálja a marcipánokat és a bonbonokat, aki engedi hogy szárnyaljon a bonbonkészítési lelkesedésem... Aki kiveszi a kezemből a billentyűzetet és azt mondja elég, elég a legoból... Velem tart a hosszú kilométereken keresztüli gyaloglásoknál, belém karol és beszélget velem.... Ha ezek teljesülnének boldog lennék...
2012. február 20.
Ezen a napon sok érdekes dolog történt. Nem nagyon van étel otthon. időközben felhívtak a szüleim, hogy látogassam meg holnap őket...Nagyon félek az aputól. Apuval elbeszélgettem, azt mondta legyek türelmesebb a tesómmal, mert nagyon, mert elitta az agyát... Én annyira türelmes vagyok vele, de annyira. Annyira fáj, hogy a saját testvérem meghülyült,és csak bántani tud... A másik fájdalmas dolog, ahányszor találkoztam a volt barátommal, mindig a tesómat juttatja eszembe. Testvérem egy nagyon jó ember volt, valamikor régen, mások elmondása szerint. (de szerintem engem már gyerekként is lerázott, soha nem játszott velem, de ha mások azt mondják jó volt, akkor biztosan úgy van..) Viszont volt egy hibája, hogy ő már középiskolás kor óta ivott és dohányzott.Annyira tönkretette ezzel az egészségét, pedig élhetne egészséges boldog életet. A volt barátom pont olyan tulajdonságokat hordozott mint a tesóm, és láttam a tesómat elindulni lefelé, míg egyre lentebb süllyedt, és láttam a volt barátomat elindulni a lejtőn lefelé..... (de ő csak elindult, és ha megváltoztatja az életét, akkor nem süllyed le, pedig én régen neki mennyit könyörögtem neki, hogy ne igyon, de mennyit, és mindig én voltam a bűnbak, mert jót akartam neki)
Eszembe jutott,hogy régen segítséget kértem a volt barátomtól, hogy kísérjen el az anonim alkoholisták klubjára.Annyira jó lett volna ha elkísért volna, de teljesen elutasította... Most már tudom mi a bajom, a félelmem oka az alkohol és az alkohol okozta agressziótól való félelem. Egyértelművé vált számomra, hogy addig nem leszek boldog, amíg nem gyözöm le az alkohol iránti félelmemet... El kell ezért mennem egy alkoholista klubba, nincs más választásom, segítséget kell kérnem szakembertől.... Ironikus az élet, egy lány aki soha nem ivott, alkoholista klubba megy... annyira félek....
JÓ dolgokról is beszélek: házi tej ívó lettem végre:felfedeztem, hogy az utcába hoznak házi tejet, és minden héten 2 litert rendelek... egyetlen luxus az életemben....Ez az egyetlen egy luxus, de én olyan boldog vagyok, hogy megengedhetem magamnak a két liter tejet egy héten. (és olcsóbb is mint ha boltba venném)
Este volt egy randim talán, bár én nem nevezném annak, egy vadidegen fiú megcsinálta a kerékpáromat. Szerintem nem voltam neki szimpatikus, mert csak a kerékpárt szerelte meg. (de legalább az meg lett csinálva) Nem reménykedek abban, hogy ismételten felfog hívni, pedig nagyon rendes embernek tűnt....
Még egy jó dolog. kikísérleteztem a legjobb takaródzási módot ma este és alig fáztam.A betakaródzás követő kb 15 percig fáztam, és utána már kevésbé, míg eddig szinte az egész estét végig vacogtam, és szinte alig aludtam valamit. Viszont most este végig aludtam 6 órát egyfolytában, és amikor felkeltem nem fáztam. ez annyira csodálatos. Két hónap után ez volt a legjobb estém. El sem hiszem, hogy végre nem nagyon fáztam. Remélem jön a jó idő! felvettem két harisnyát és egy nadrágot, egy vékony hosszú felsőt, egy pulóvert, és egy kardigánt. A testem köré tekertem két plédet, és magamra raktam a vastag takarót, és a fejemre a hálózsákot. ennek köszönhetően alig fáztam este...
2011. február 21.
Reggel csináltam valamit, amiben nem vagyok biztos abban hogy jó ötlet, felhívtam egy hirdetési újságban egy albérletkeresőt azzal a céllal megkérdezzem, hogy oda költözne a lakásomban a lakásrezsi és egy jelképes összeg kifizetéséért. Azt mondta hivjam délután 4 után mert dolgozik. Felhívtam egy vadidegen ember, de úgy félek ettől de nincs más választásom. összeszedtem a bátorságomat és felhivtam a férfit, de a férfi másik városban keres albérletet. (hirtelenjében megnyugodtam, de mégis jó lenne egy szoba társ, talán nő jobb lenne, de úgy félek hogy aki odaköltözne meglopna... Mi lehet a jó megoldás?
Nincs más más választásom, valahonnan pénzt kell előteremtenem. a segélyem 22 ezer forint és a kiadásaim legalább 40 ezer forint de inkább 45 ezer forint. Le kell csökkentenem az áramot. lehet kikapcsolom a hütöt. Érdemes másfél liter tejért és kb 4 tojásért a hütöt bekapcsolni?
Reggelre nem engedett le a kerékpárom kereke így bementem a városba...Egyértelmű, hogy a fiúnak nem voltam szimpatikus aki megcsinálta a kerékpáromat, írtam neki köszönő levelet, de nem írt vissza semmit sem. Pedig rendesnek tünt. végre szabad vagyok és tekerhetek, annyira élveztem a tekerést,annyira visszahozta z életkedvemet. A mai naptól kezdve ismét pörgés és nyüzsgés, végre nem a négy fal között töltöm a napjaimat.
Eldöntöttem lekorlátozom a legot és úgy kezelem mint egy igazi munkahely, amire eljárnak az emberek. Vagyis meghatározott időpontban csinálom, mintha munkahelyre mennék. Munkakezdésre felöltözök, megreggelizek, ebédidöt tartok. Nincsen más internetezés, kivétel a reggeli álláskeresés. Rendszer kell az életemben, és nem a szó szerinti legoörület. Bár nincs munkám, de csinálok magamnak munkát...Esténként meg ha világosabb lesz, és melegebb irány a város.
Leadtam két álláshirdetést a városban, egyet a Baumaxhoz, másikat pedig egy újságkiadóhoz, mert jeligés volt az álláshirdetés, és e-mailen elküldtem még egy álláshirdetést....
Anyutól kaptam egy kis ételt. Jókor adta, már teljesen üres volt a hütő, a hütöm reggel annyira üres volt, hogy a tegnap vett másfél liter tejem volt benne.
Délután pont sötétedés elött értem haza, és az ajtóban letámadott a szomszéd macskája, feltünt már egy hónapja, hogy állandóan sír, de hogy mennyire, hogy az a macska valamiért mélabús. Adtam neki ételt, és úgy ette, hogy majd meg fulladt. Én meg csak ámultam és és csak néztem a macskát... Még egy ronda macska akit elkezdtem etetni, mert ez is elég ronda mint a nyáron levő fekete macska... Szegény cica, pedig én hányszor elmentem mellette, és mindig olyan keservesen sírt, egy biztos mától kezdve jó életet, arany élete lesz a macskának...
Lopásnak számít ha befogadom a szomszéd macskáját és elkezdem etetni.A szomszéd alkoholista és alig eteti az állatait. Mármint el lehet lopni a egyáltalán egy macskát?
Este haza érve folytattam a pakolást, hát elég lassan megy, mert nagyon nehéz, hogy rájöjjek mi a helyes pakolás. A mai pakolásom eredménye, hogy két kisfiók szabad lett, Bár egy csomó minden még az asztalon van, de majd azok egy részét berakom a fiókokba...
Kecskeméten voltam egy csomó tanulóvezető oktatónál, hogy megérdeklödjem az árakat, és sajnos a tanfolyam ára 160 ezer ft felett van...Teljesen ledöbbentem. Hogyan lesz nekem jogosítvánom, a jogosítvány csak álom, luxus az autó, de mit gondoltam, annyira naiv voltam, hogy erre lesz pénzem, mennyire buta vagyok, hogy reménykedtem....
2012. február 22.
Reggel kinyitottam a hűtőt és szinte semmi nincs benne, ahogy néztem, eszembe jutott a volt barátom hűtőszekrénye és a szüleim hűtőszekrénye. Mindkét hűtőszekrény tele van étellel, szinte sóvárogtam azokért a finomságokért. Túl sokat kérek, hogy teli hűtőszekrényt szeretnék? Túl sokat kérek! Az étel luxus dolog.
Tegnap este feltettem egy fontos kérdést, a volt barátomtól, de nem válaszolt rá, és rájöttem, hogy nem számítok semmit sem. Megkérdeztem, hogy elmenjek-e az anonim alkoholisták gyülésre, annyira fontos lett volna számomra a válasza, de annyira fontos.Válaszra sem méltatott, miért is beszélek vele, ha még válaszra sem méltat?Elgondolkodtató?!
Ez egész napot végigbögtem. Hazugságok áldozata lettem. Szerettem valakit aki kihasznált. Tegnap elbúcsúztam tőle. Csak sírtam és sírtam....
Este írt egy smst: Azt hiszem megpróbálhatnánk újra közelebb kerülni egymáshoz. elölről XY itt van nagyszüleimnél nagymamám elejtette, jó lenne egy közös fotó. Ö még nem biztos bennünk, ezért velem nem fotozkodik. Most ütötte ki a biztosítékot nálam.
Pár órával elötte pedig elbúcsúzott, hogy más lányt szeret és utánna írja az sms-t. Hogy is van ez?
végigsírtam az egész estét. Korán reggel felhívtam, mert nem birtam már tovább...
Volt egy érdekes beszélgetésem vele és a lánnyal.... Nem bántam meg, hogy felhívtam, Arnold kimutatta az igazi szemét énjét, hogy csak játékszernek tekintet. Bárhogy alakul a kapcsolata nem érdekel. a lány is gáz, a fiú is gáz, tulajdonképpen összeillenek. én csak azt sajnálom, hogy bántottak és sérült a lelkem.
A napokban próbáltam ismerkedni, több kevesebb sikerrel, tulajdonképpen több kevesebb sikerrel, szinte mindenki lerázott vagy a rossz kedvem miatt én ráztam le. Viszont találtam egy fiút aki nekem tetszik, és a fotó alapján megfogalmaztam ki kellene nekem, és meghivtam csetelni és elfogadtam, nem nyomultam és ilyenek, csupán annyit mondtam szeretem a kutyákat és én is szeretnék majd egyet. Azt mondta hogy másnap fent lesz reggel, fel is mentem de nem hivott csetelni... Reggel kaptam egy üzenetet, hogy elnézést kért, de nem volt gépközelben és megírta mikor lesz gépközelben... Hihetetlen, hogy visszaírt, annyira hihetetlen... Még hihetetlenebb, hogy szimpatikusnak találtam. A fotó alapján nem szép embernek tünik (de egy fotó alapján nem döntjük el), viszont ahogy fogta a kutyát az nagyon tetszett, Abban reménykedek rendes ember....Be tartom a két lépés távolságot, holnap fellépek az oldalra, de nem hivom meg csetelni, (ha meghivnám az túl egyszerű lenne) remélem meghív csetelni, de ez még a jövő rejtélye.
Annyira baleknak érzem magam, de annyira baleknak.... Miért érdemeltem azt, hogy bántsanak, miért érdemeltem ki? de hülye voltam, hogy elhittem valaki szerethet, annyira hülye voltam... Mit is gondolhattam, Eddig még senki sem szeretett, senki sem, én meg elhittem...
Tudom rossz ember vagyok, nagyon rossz...
Volt barátomnak ezt az sms-t irtam: Hazugságokra nem lehet építkezni, tegnap elmentél, majd írsz üzenetet, mit gondoljak erröl, összevissza beszélsz, Engem nem szeretsz, és XYT? Ha igazán szeret az ember valaki, nem rohan a másikhoz, mert csak ü létezik, biztos szereted, de nem igazán. Kérlek ne bánts!
Hiszek az igazi szeretetben, bárcsak megtalálnám...
Bárcsak valaki elfogadná a kopottas ruháimat....
Délelött voltam a munkaügyi központba és lehet jelentkezni fogok pénzügyi ügyintézőnek.
Ismerkedek a társkeresőn egy fiúval, még csak egyszer beszéltünk, és úgy beszéltük hogy tegnap beszélünk de nem volt fent az oldalon, és ma reggel elnézést két, de nem ért rá. Ritka ha valaki elnézést kér, és fura hogy vissza írt...a fiú nem olyan szép, de reménykedek nagy a lelke, és észrevesz...
Tegnap késő délután lenyugodtam, és elég nyugodt voltam... Sok mindenre rájöttem, amiket nem akartam észrevenni... Teljesen megváltoztam ebben az évben (pontosabban a mólt évben), és lesüllyedtem. De miért is süllyedtem le?
Azért mert az emberek meg akartak változtatni, mássá akartak tenni, és én más akartam lenni, de nem tudtam olyan lenni, amit az emberek elvártak és az elvárásaikba belerokkantam.Régen a barátom megismerése elött, teljesen más voltam. Én voltam a mosolygós vidám, szelebeburdi lányka, akit szeretnek az emberek, szerettek mert végighallgattam öket, sokan kértek ki tölem tanácsot, és néha úgy éreztem hogy azért akartak velem lenni, mert láttákk a jókedvemet, és pár pillanatig jókedvőek akartak lenni.... Sokan kérdezték meg te miért mosolyogsz, miért vagy jókedvő... Miért mosolyogtam nem tudom, láttam az embereken az irigységet irigyek a mosolyomra... A külsöm az teljesen más, unalmas szürke ruhákat húztam, nem akartam kitúnni a tömegből, sivár divatjamúlt kopottas ruhák, és jól éreztem magam benne és boldog voltam ezen ruhákban.. A barátom meg akart változtatni, szép ruhákat akart rám adni, és én hordtam a szép ruhákat, de a szép ruhákban a lelkem nem volt boldog, mert az nem én voltam, egy vállfa lettem, egy kirakati baba. Mindig feltettem magamba hogy engem szerettek az emberek, vagy a rajtam levő ruhákat... a végén már úgy gondoltam, hogy csak a ruhákat, és ez úgy fájt... Próbáltam visszatérni a régi öltözködésemhez és mindig erre azt mondták, öltözz csinosan. Értem én hogy csinosan kell öltözni,mert a társadalom ezt váírja el....
Tegnap este,beszéltem valakivel cseten, egy olyan emberrel akivel valósznőleg soha sem álltam volna szóba az életben... Rájöttem, hogy túl sok szüröt helyeztem magam elé, és a szürön keresztül nem vettem észre az embereket...Meghatározott elveim szerint éltem, ezek az elvek fontosak, de rájöttem nem szentírás. Rávilágított arra,hogy tartsak ki az elveimért és az igazi énemért, még ha úgy tünik hogy rossz is , ne foglalkozzak azzal amit elvárnak tölem. Ne foglalkozzak a társadalommal és a kritikákkal... Igaza van, régen nem voltak ellentétek a társdalomba, nem kerestem konkrétan az emberek társaságát, csendesen szemléltem öket. Hittem abban az eszmében, ha segítesz másokon, mások is segítenek. Sokat segíttem a beteg állatokon, és a hajléktalanokon, ételt és pénzt adtak nekik, elbeszélgettem velük,pár pillanatig. Ez a lényeges észrevenni másokat, és nem elmenni mások mellett, mert elmenni a legegyszerűbb dolog, az túl egyszerű.
Eldöntöttem szegény vagyok (és lehet hogy én is segítségre szorulok) de mindent megteszek a nálam rosszabb helyzetben levöknek, aki segítséget kér tölem nem utasítom vissza, tudásom és képességem szerint cselekszek) A mosoyom volt a fegyverem, de azt most nem igazán van... Néha úgy éreztem a barátom hogy meg akar változtatni el szívja az energiámat és a segítő szándékával csak ártott nekem.... Fura,hogy a barátom kapcsolatában süllyedtem le, és nem tudtam kiemelkedni. Miután rájöttem, hogy meg kell szakítani vele a kapcsolatot, megkönnyebültem, nagyon megkönnyebültem...A bártom a rossz énemet hozta ki azzal, hogy állandóan ivott, és mivel ivott kihozta azt hogy nem mertem benne bizni, egyfajta kettősség volt bennem, mert két énje volt... Vágytam a jó énjére, mert az nagyon jó és szép, de nem vágytam az alkohol énjére, mert ez nagyon rossz. Szerettem volna kihozni és állandósítani a nagyon jó énjét és felerösíteni hogy még jobb legyen, de az alkohol diadalmaskodott, annyira fáj, hogy ismételten az alkohol gyözött,általában mindig az gyöz.Láttam a lelkét, de az alkohol lerombolja...
Kezdek megerösödni, az első este nem sírtam,újra elkezdtem élni ,és élem az életemet.. Jövö héten megyek felvételizni pénzügyi ügyintézőnek, hétvégén matekot tanulok, mert kell a felvételihez, ha felvesznek belevágok.Lehet újból iskolás leszek, nem semmi hogy ilyen hosszú idő után bele merek vágni és az iskola padba mernék ülni. Olyan j ólenne ha sikerülne a tesztem és megkapnám az ingyenes oktatás lehetöségét és a végén sikeresen levizsgáznék. Azt hiszem akkor büszke lennék magamra, mert elértem valamit, és ez sokat javítana az önbecsülésemen... Ha sikerülne az hihetetlen nagy dolog lenne, mert egy ember aki memóriazavarral küzd, annak nagyon merész vállalkozás. Memóriazavaron csak a sok információ és tudás begyűjtése segít... Nálam olyan nagy fokú a memóriazavar, hogy az esetek többségében nem emlékszek hogy mit hova raktam...(ezért is legozok, mert a legoval használni kell az agysejteket, hogy vajon melyik zacskóban vannak a legok, több ezer darab között megtalálni az elemet... (lehet ez még egészséges embernek is kihívás, de csinálnom kell, hogy az elmém ne kopjon, sajnos az elme gyorsan kopik) ha felvesznek és végigcsinálom, az elgondolkodtató lenne számomra, ha sikerülne, akkor javulna az emlékezőképességem...
Tegnap msn-ezetem elég sokat.
A volt barátommal és egy új baráttal msneztem.
Mindkét beszélgetés tanulságos volt. Megtanultam egy szót, hogy érzelmi inteligencia. Az érzelmi inteligenciám alacsony! DE vicces, egyáltalán nem bánom, sőt örülök is neki,hiszen van hova fejlödnöm. A rájöttem, hogy az életem nem is olyan rossz, sőt kifejezetten jó, mindenem megvan, mindenem, már nem érdekel, hogy hideg a lakás, az csak egy átmeneti dolog. Tegnap és ma este már nem sírtam, sőt kifejezetten vidám voltam, és a volt barátom felé eltünt a harag, és szerintem elég kulturáltan beszéltem vele, amelyre büszke vagyok. Mostantól kezdve nem vágok bele nagy kést, és hagyom élje az életet. Szeretnék még vele beszélni, mert még egy fontos dolgot el szeretnék neki mondani, ha elmondtam, irány a nagyvilág... A nagyvilág vár, és már hívogat és csalogat, és ez annyira izgalmas, beleugrok a habokba és csobbanok egyet...
Köszönet az új barátnak, hogy segített nekem, és próbált felrázni, azt hiszem felrázott, és most egy szénsavas ásványvíz vagyok.
Tele vagyok élettel és energiával, még ha tudom, hogy egyedül is kell töltenem egy kis időt. Tegnap a volt barátommal való beszélgetés rádöbbentett az életemre, azt mondta hogy nagy az önsajnálat... Igen tényleg nagy az önsajnálat, igaza van, DE mostantól kezdve NINCSEN!!! Lehet, hogy egyedül élek, de az én életem százszor szebb és jobb mint a volt barátomé, eddig irigyeltem életét ,de most már szánom... Szegény, de tényleg sajnálom... (annak ellenére, hogy annyira kiszámíthatóak voltak az események, mindent láttam előre még alacsony értelmi intelligenciával is, és ő a hiper magas intelligenciájával csapdába esett) Üzenem neki, hogy hazugságokra nem lehet építkezni, mert kártyavárként összeomlik.
2012. február 29.
Délelőtt tanultam és legoztam. Egész nap esett a hó, betekertem a városba a szakadó hóesésben, és elmentem felvételizni. A felvételi nagyon könnyű volt, olyan kérdések amiket tanultam, nem is volt benne. Teljes kétségbeesés, hogy megfelelek-e, hiszen hogyan tudják kiszürni a rosszakat, ha ilyen egyszerű kérdéseket tettek fel.
Az élet egy színjáték.
Az elmúlt hetekben belenézhettem más családok életébe, ezen hütők telis tele minden finomsággal. Ha beszélni tudnának sokmindenről tudnának beszélni, hiszen sok mindent láttak, kész drámákat,és tragédiákat. Az emberek kicsinálják egymást,és csak ordibálnak egymással, ahelyett, hogy segítenék egymást... Mindenki ordibál mindenkivel, ennyire elkorcsult világban élünk...Ahelyett hogy élveznék a szép életet, a teli hütő által nyújtotta biztonságot,nekik ez nem felel meg, nem is akarnak változtatni, mert saját világukba menekültek. Ez ember ilyen, akkor boldog ha másokat megbánthat. Ez embereket nem lehet megszelídíteni,mert nem mernek (néha már olyan érzésem van, hogy nem tudnak) szeretni... Engem valaki megszelíditene, vagy valaki hagyná hog megszelíditsem
