Az egész áprilisban a központi szerepet a lego volt. Márciusban sokat kockáztattam, a jogosítványra rakott pénzemet teljes egészében elköltöttem legora.. Bár ez nem zavart, tudtam hogy kockáztatnom kellett. Gyakorlati szempontból a hónap végéra már alig volt pénzem, én meg ezerrel töltöttem fel a termékeket az internetre.Április első két hete bolondok háza volt, jöttem a csomagok, és hirtelenjében mindenki le akarta zárni a rendelését.szó szerint beestem az ágyba a két legozás között.Az elmúlt hetekben csak két szórakozás volt a csetelés és a kerékpározás. Próbáltam mindkettőre elég időt hagyni. Azt hiszem az elmúlt három hétben a nap huszonnégy óráját értelmesen töltöttem el,alig voltak üresjáratok. alig volt lazítás, és meg lett az eredménye, a jogosítvány fele vissza jött, és a hónap végére a másik fele is vissza fog jönni.
Most hogy megint pozitiv az egyenlegem, megint merek merni, (az én merésem és lelkesedésem az anyagi helyzetemmel összefügg, ha van pénzem nagyon kreativ vagyok és merek álmodni és azt hiszem merek is tenni, de ha nincs pénzem begubodzok. Ebből a begubodzásból lett elegem, és nagyon belefáradtam. eddig kerestem a társat, az embereket, görcsösen kerestem, kerestem azokat az embereket akik kihúznak ebből az állapotból és talán meg is kaptam a lehetőséget és lemondtam róla. Esélyt adtam a volt barátomnak, így összejöttünk, bár én ebben nem vagyok biztos hogy ez jó ötlet-e. Valami hiányzik a kapcsolatból nem tudom mi, de nincs bizalom. vajon bizalom nélkül sokáig müködik egy kapcsolat? Persze a barátom nagyon kedves, és látom hogy igyekszik, de meddig lesz ilyen? egy hónapig, két hónapig? Attól félek hogy rövid ideig. Az alkoholt lecsökkentette, de nem szüntette meg, így én elég kemény elhatározáshoz jutottam az alkohol tabu lesz, kizárom az alkoholt az életemből. Pár hónapot adok a mostani barátomnak, de ha nem szokik le kilépek az életéböl.
Megismerkedtem pár fiúval az interneten. Összesen hárommal. mindegyikkel interneten tartom a kapcsolatot. Azt hiszem a három férfi együttes tulajdonsága adná a számomra tökéletes férfit. Az egyik gazdálkodik,a másik utazik, a harmadik kerékpározik. A mostani barátom szeret utazni, de nem kerékpározik és nem gazdálkodik. Inkább művészember, és sokszor látom hogy gondolkodás módban pont az ellentétem. Elmondtam neki hogy a mezögazdaságban szeretnék dolgozni és növényt szeretnék termeszteni. Sokat akarok dolgozni, hogy összesporoljak egy földdarabra, és ennek földdarab segítségével akarom felépíteni az életemet. Elöször növénytermesztés, aztán kis házikó vagy tanya (az én lakásom értéke jó kiindulási alap lehet), majd család és gyerekek. a mostani barátom nem akar pénzt félrerakni, mert azt mondta csak a mának él. egyből arra gondoltam szuper, szóval akkor majd én hajtsam az igát, és nekem kel mindenről lemondani, hogy tudjak pénzt félrerakni, egy kapcsolatban nem közösen kellene mindezt megtenni? Eldöntöttem kiállok azért hogy gazdálkodni fogok. szóval sporolni fogok. Az életemet a jövömet megprobáltam felosztani, és kisebb célokat kitüzni. minden cél egymásra épül, és összekapcsolodik. Az első cél a lakásom megszépítése. Ez fontos dolog, a lakásom lelakott, nagyon rossz minden müszakilag. Miért is fontos a lakásom megszépítése. Ha az otthonom szép, akkor én is szebb környezetben élek, és ebböl hosszútávon profitálhatok. A környezetemből ki kell hozni minden pluszt amit csak lehet. (tudom nem kacsalábon forgó palota lesz, hanem csak egy klasz, nyugalmat sugárzó ici pici kis kuckó. Ha ez mind megvan, akkor sporolni hogy legyen jogosítványom, utánna pedig autó. Ha autóm lesz, kinyilik elöttem a világ és nem lesznek távolságok. Ha nem lesz távolság akkor keresek egy olcsó tanyát amit autóval megközelithetek. Ha lesz tanyám az első pár évben kisérletezni fogok a növényekkel, elöször csak önnfentartó leszek, aztán egy növényfajtára ráspecializálodok. Hosszú az út, hogy odáig eljussak, de legalább vannak céljaim.
mostanában zavart az a tény, hogy szinte mindenröl lemondtam, mindenről ami boldoggá tett, és a télen csak vegetáltam, beszélgettem ismerösökkel és mind azt mondtam hogy ők nem mondanának le a jóllétröl, nekik a fütés alap és hogy étel legyen az asztalon. Mi van azokkal akiknek ez nem alap? azoknak is kell valahogy boldogulni. Az ismeröseim úgy vettem észre a homokba dugják a fejüket és nem hajlandók elfogadni ezen problémát.
Cigányság:A cigányság kérdése érdekes dolog számomra és sokat gondolkozók a cigányságról. Állandóan azt hallom így a cigányok és úgy a cigányok. A szüleim és a legtöbb ismerösöm cigány gyűlölő. Apukámtól csak azt hallom hogy ki kellene nyírni öket. Annyira zavar hogy ilyen közegben élek. Tegnap találkoztam azokkal a cigányokkal akikkel ezekkel ezelött együtt dolgoztam a szamócásban. Valahányszor találkozunk mindig szeretettel üdvözölnek, legszivesebben megöleltem volna öket, hisezn már olyan rég láttam a legtöbbjét. Rájöttem, hogy valamilyen szinten van bennem valami cigányság, annak ellenére hogy magyar vagyok... Az életem a környezetem olyan putris cigányos. A környezetem állandóan a rendre akar nevelni, de valamiért nem megy a rend szeretete. MA levittem a szemetet a ház elé és láttam hogy a kukások kukáztak ruhákat néztek. Eszembe jutott hogy nekem is vannak kiselejtezett ruháim így kivittem öket. Akik kukáztak azok nem sok ruhát vittek el, de megjelent egy lovaskocsis cigány férfi két koszos kisgyerekkel és a ruháimnak a felét elvitték, ahogy rájuk néztem rájöttem, hogy mekkora különbség van köztem és az a család között, az a lovaskocsis család örült a ruháknak. (pedig szerintem nem is szép ruhák voltak.) Viszont becsültem a férfit hogy nem adja fel és járja az utakat hátha talál valamit.
Valami gond van velem. Valamiért másként gondolkozók mint a korombeli lányok. Nem hozz lázba a ruhák, az ékszerek az illatszerek, a sütés a háziasság. Pedig elnézem a lányokat hogy ezt hogy élvezik, és ezek a dolgok hidegen hagynak. Nem izgat hogy szép-e a ruha rajtam. Nem értem hogy miért nem. hiszen a tévé és a környezet, az ismerös mind az sugallja és mondja,de engem nem izgat.A barátom is meg akar szépíteni. én ilyenkor felteszem a kérdést miért is? Talán mert most nem vagyok jó? ha nem vagyok jó, akkor miért? Miért kell megszépülni? Annyi minden más van ami sokkal fontosabb... Ezzel kapcsoltban a jósnő jut eszembe mindig. Azt mondta rossz időben rossz helyen és rossz században születtem. Hogyan lehet élni most a 21 században, mert elakadtam valahol nagyon régen. Nem találom a helyemet.
A rendszeretet a legfontosabb, állandóan azt hallom, hogy az az alap, és ha valaki kilóg a sorból megbélyegzik. Rossz ember vagyok azért, mert nem vagyok rendszerető?
Volt az életemnek egy nagyon kemény része, amit még soha nem írtam le itt a blogba, hogy mióta vagyok nem rendszerető. Miért is nem fontos számomra a rend?. Mindez még az építkezős időszakra vezethető vissza, arra az időszakra, amikor menekültem a szüleimtől, az építkezésen, a koszban megnyugvást találtam. Ez a "káosz" lett az én nyugalmam. Abban az időben kukáztam és sörösüvegeket kerestem, és a sörösüvegeket az építkezéseken rejtettem el, hiszen a szüleimhez nem vihettem, mert akkor minden kiderült volna. valamiért mégis boldog voltam, mert nem adtam fel. Volt eröm otthagyni a jólétet, egy időzőjeles rossz életért. Akkor mindent feladtam, az új életért. Abban az időben minden átértékelödött, minden fogalom, hogy mi is a fontos. A rend nem volt fontos. A túlélés volt a legfontosabb. Aztán persze jött egy szebb élet,bekerültem egy nagyon szép világba, egy csilivili világba. Elkezdtem dolgozni, és hirtelenjében nem tudtam mit kezdeni azzal a világgal és az igazi "új" életemmel. E két világ között lavíroztam. Nagyon kemény volt.A sors iróniája, hogy a munkahelyemen irattáros és iktató lettem. A munkahelyemen kiváló rendet csináltam maximális voltam. Sokszor dícsértek, persze látták az a másik énemet is. Azon a munkahelyen én több tizezer iratot tartottam rendben. Imádtam azt az életet, imádtam a rendszerezést. Az irattáros munkám tanított meg rendszerezni. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy ezen munka megszünésével minden kicsúszott a lábam alól, nem volt ami ösztönözzön, és a másik énem hatalmasodott el rajtam.Sokszor hallom, hogy nem értik hogy a cigányok miért olyanok amilyenek. Az évek során rájöttem miért is olyanok. A cigányokat nem tanították meg a társadalmi szokásokra. Hiába raknak alájuk mindent, és adnak meg nekik mindent. (sajnos mindent csak anyagilag) Attól ök még nem tudnak élni a lehetöségekkel. azt hiszem nekem is ez a problémám, a társadalom peremén vagyok, pontosabban nem tudom hol vagyok. A városban csillogás, a falun pedig nem. Annyira vágyok a csillogásra, de mégis nem mindenáron... egy antiszociális személy lettem, egy kivülálló.
