Tündérmese

Új blogot hoztam létre, mert valamiért az elözőbe nem tudtam írni.

2011.04.22.

Szamóca

Jelenleg semmilyen munka nincsen a faluban és környékén. Mezőgazdasági munkát lehet, hogy lehetne találni, így ez irányban is keresgélek. A falu egyik legnagyobb mezőgazdasági termelője valamiért ebben az évben nem szamócázik, a napokban kitekertem a földjére, de az állattartó telepen kívül mást nem láttam. A földje üres, tiszta futóhomok.Az elmúlt évek szokása viszont az, hogy nem magyarokkal végeztetik el a munkát hanem románokkal. Pár éve úgy éreztem,hogy a magyarok hátrányos helyzetben vannak a mezőgazdaságban, mert a románok, olcsóbban elvégzik azt a munkát, állítom,hogy a teherbírásuk is nagyobb...

Az újságban több szamócaszedést hirdettek, kiderült,hogy mindegyik Ménteleken van. Sajnos ez elég távol van, kb 2, 5 órányi kerékpározásra...

Összeszedtem a bátorságomat, és kimentem Méntelekre. Nagyon messze van, már maga a kijutás is körülményes lenne. Eldöntöttem szamócázni fogok. Beköltözök egy ismerösőmhöz, már említettem nekik a dolgot és belementek. csak kb 9-10 km-re laknak, és ezt a távot könnyedén teljesítem. Az egyik szamócástól kaptam időpontot, hogy jelenjek meg a földjén, én annyira izgatott vagyok, kihívott és esélyt kaphatok a munkára.Fóliasátras szedés lenne. Juj én még csak szabadföldi szamócát szedtem. Fel kell kötnöm a gatyaszárát. Biztos, hogy a kerékpárom után húzok majd egy lajtoskocsit...Az ásványvíz gyártóknak majd meg fog növekedni a termelésük...

Ménteleki úton milyen gazdagok laknak. Le voltam döbbenve, még évekkel ezelőtt ott semmi sem volt, most meg paloták sora. Kint a semmi közepén milyen luxus van... Ott is divat olyan telket venni, mint Kadafalván, hogy szinte az egész telek erdő. Megváltoztak a szokások, egyre többen cserélik le a szép nyírott füvet valamilyen erdőre... Kadafalván mindig megcsodálom azt a házat, amelynek a kertjében fenyőerdő van, a ház körül keskeny sávban szépen nyírott haragos zöld fű, nem tudom hogy csinálják, de még a fák alatt is van fű.

A szórólapos ismerősöm valamiért nem keres, pedig kíváncsi lennék a tanyájára, régen sokat jártam arra felé amerre lakik, de mégsem tudom, hogy melyik lehet.

Szeretem ezt a verset:

Reményik Sándor: Elpártolt liliomszál

1933. augusztus

2011.04.23.

Meglátogattam a szüleimet. Alapjában véve jó kedvem volt. Anyu boci szeletet csinált. Azt vettem észre apukám leül a számítógép mellé és a keresőbe beírja amit hall a tv-ben. Ugyanúgy mint én, ha már hallok egy szót vagy egy  gondolatot,  éneket és nem tudom, pontosan, hogy mit, akkor addig ülök előtte míg meg nem találom. Apu pár nap használat után nagyon ügyesen kezeli az internetet. Szerintem már megérte, hogy bekötötték. Tescoban vettem mangalica húst, mert le volt értékelve, és ez most olcsóbb volt mint a sima hús...

2011.04.24.

Nagyon jól aludtam, és álmodtam is valamit, de már nem emlékszem rá, hogy mit.Már reggel korán keltem és csináltam  legot. Sokat dolgoztam, és a rendeléseket csináltam. Jelentkeztem önkéntesnek egy kutyamenhelyre. Már aznap megkaptam a kutyamenhelytől e-mail, hogy lehet menni másnap egy bevásárlóközpontba, mert oda viszik a kutyákat. Szívesen mentem volna, de már elígérkeztem a nagymamámhoz...

2011. 04. 25.

Elmondtam a szüleimnek,hogy jelentkeztem a kutyamenhelyre, akkora leszidást kaptam, csak azt hajtogatták, hogy nem vagyok normális, hogy ingyen dolgoznék... Annyira unatkozok, és nem találom a helyem,  valamit kell csinálnom, igazából én sem tudom mit, de valami elfoglaltságot kell keresni... Ha nem jön össze a szamóca akkor megyek kutyázni. Annyira szeretnék egy kutyát, de tudom, hogy jelen körülmények között nem tarthatók... Délelőtt a nagymamámat látogattam meg, délután pedig a legot csináltam...

  Egész nap ezt a verset próbáltam felidézni:Szabó Lőrinc  SZÉL HOZOTT, SZÉL VISZ EL

    Köd előttem, köd mögöttem,
    isten tudja, honnan jöttem,
    szél hozott, szél visz el,
    minek kérdjem: mért visz el?

    Sose néztem, merre jártam,
    a felhőknek kiabáltam,
    erdő jött: jaj, be szép!
    - megcibáltam üstökét.

    Jött az erdő: nekivágtam,
    a bozótban őzet láttam,
    kergettem, ott maradt,
    cirógattam, elszaladt.

    Ha elszaladt, hadd szaladjon,
    csak szeretőm megmaradjon,
    szeretőm: a titok,
    ő se tudja, ki vagyok.

    Isten tudja, honnan jöttem,
    köd előttem, köd mögöttem,
    szél hozott, szél visz el,
    bolond kérdi, mért visz el?

 2011.04.26.

A nagy utazás

Reggel korán keltem és csináltam a legot. Délelőtt meglátogattam az egyik barátomat (így be kellett tekerni a városba, aki megpróbálta megcsinálni a nyomtatómat, kiderült, hogy a fekete patron hibás, és ezért nem működik. Délben hazaértem és pár órát ismételten csináltam a legot, és délután kimentem a szamócaföldre, ez a lakásomtól legalább 26 km-re van. Egész délután csak tekertem és tekertem este 7-re értem haza. A mai nap 65-70 km biztos megtettem. A szamócás mondta, hogy csütörtökön kezdődik a munka. Eldöntöttem belevágok, tudom hogy távol lakok, de nincs más választásom. Este a lányokra vigyáztam, ismételten rosszul aludtam.

2011.04.27. A lányoktól korán reggel hazamentem, és annyira fáradt voltam, hogy kb másfél órát még reggel pihentem, végül is reggel 8-kor hozzákezdtem a legohoz, és egész délelött kb 13 óráig dolgoztam és a rendeléseket csináltam. Délután bementem a városba és elintéztem a társadalombiztosítást, sajnos már a munkára nem tudtam jelentkezni, mert olyan fáradt voltam, így inkább bementem a városba és egy kis időt nézelődtem és mentem a szüleimhez. Átmenetileg amíg a szamócát szedem ott alszok. A szüleim 13 km-re laknak a szamócától, pont félúton laknak a lakásom és a szamóca között. Most gondban vagyok, mert így a legot nem tudom csinálni, és annyi rendelés befutott. Hiába van a szüleimnél internet kapcsolat, de ténylegesen a legtöbb munkafolyamatot nem tudom elvégezni. A szamócánál heti 6 napot kell dolgozni napi 10 órában. Nagyon kemény lesz, már maga ez a munka és mellette még a legozás is... Eldöntöttem az átmenetben leállok a legoval...

2011.04.28.

Elmentem szamócát szedni, de már az első napon feladtam. Már 2 óra szedés után nagyon rosszul éreztem magam, leesett a vérnyomásom, nemegyszer majdnem ráestem a szamócára. Hátul kullogtam a sorban. Úgy szégyeltem magam, pedig én többre vagyok képes. Azt hiszem feladom a fóliás szamócázást és csak szabadföldit keresek. Teljesen le voltam törve, mert nagyon jól fizettek. Apu azt mondta,hogy túlvállaltam magam, és talán ebben van is igazság. A sok utazás, mert nagyon messze volt, és már maga az utazásban (kerékpározásban elfáradtam) mellette csináltam a legot. A legonál valamiért nayon sok rendelés érkezett be, aminek persze nagyon örülök. Ha így haladok akkor két hét alatt összeszedem a május költségeket. Persze nem bízhatom el magamat, mert most sok a rendelés, de a következő héten lehet, hogy semmi lesz. Ha félreraktam az összes májusi kiadást veszek patront a nyomtatómba. Anyu elkészítette a mangalica pörköltet, amit a TEscoban vettem. Annyira finom volt, nekem eddig az év legfinomabb pörköltje volt. A mangalica húst nagyon olcsón sikerült megvenni, valamiért leértékelték 50 százalékos kedvezménnyel, amit persze furcsáltam. Anyunak mondtam, hogy alaposan nézze meg a húst, de külsőleg (és "szagilag") semmi baja nem volt 800 Ft volt kg-ja a pörkölthúsnak. Tudom, hogy ez csak húsaprólék volt. A második legfinomabb mangalica étel amit ettem eddig, a mangalicából készült székelykáposzta volt, amit még a nemzeti parkos munkám során a volt munkatársaim készítették bográcsban. Ez egy fenséges étel volt, egyedi izesítéssel. Olyat egy átlag ember nem tud csinálni. Azóta mindig vágyom a mangalica húsra, és ha tehetem vásárlók is belőle.

Egyre zöldebb és zöldebb a határ, és ugyanakkor a zöld mellett egyre színesebb is. Egyre több virág található a réteken, az utak mentén. Most nagyon szép a határ , mert teljesen üde, haragos zöld. Virágzik a repce, imádom a repcetáblát. Virágzik az orgona. A csalán még kicsi és közepes nagyságú, így a napokban valószinüleg szedek. Virágzik a díszakác, de még sima akácot nem láttam. A bodzának bimbós a virágja, így hamarosan azt is lehet szedni.

2011.04.29.

Tizenhárom fodor van a szoknyámon...

Nagy fejtörést okozott ez a népdal... Legalább egy éve kerestem ezt a népdalt, amit egyszer a rádióban halottam, de nem találtam. Csak az eredeti Tizenhárom fodor van a szoknyámon népdalt találtam, de egyik sem hatott meg. Végre megtaláltam amire gondoltam Katan: Gyűrű dal

Jobbról-balra siritem a gyűrűmet
Visszavárom a régi szeretőmet
Mer’ én avval ijahaj, olyan világot élek
Még a király fiával sem cserélek.

Azt gyűrűt amit adtam add vissza
Nálam is van egy zsebkendő kérd vissza
Nálam is van eje-haj, egy zsebkendő kérd vissza
Mert mi köztünk a szerelem nem tiszta.

Úgy meguntam ezt a legényt szeretni
De még jobban a gyűrűjét viselni
Csütörtökön seje-haj, megmondom az anyának
Köszönöm a jóságát a fiának.

Tizenhárom fodor van a szoknyámon
Azt gondoltam férjhez megyek a nyáron
De már látom seje-haj, semmi se lesz belőle
Tizenkettőt levágatok belőle.

Miért nem adják le ezt a dalt a rádióban?

Csodálatos ének...

Mit jelent az a  szó, hogy sirit (siritem)? Utánnanéztem: perdít, fordít, bögyörit

Eszembe jutott egy másik szó is nyomdokolja és nyomdogolja.

A nyomdokoljánál a Tavaszi szél vizet áraszt jut eszembe, míg a nyomdogolja: Moldva bukovinai tájegység énekében van benne. A ruva= fejkendő

Moldvai Ének:

Addig élem világomot,
Míg szél fújja pántlikámot,
A pántlika könnyű gúnya,
De a ruva nehez gúnya.

De a ruva nehez gúnya,
Mert azt a bú nyomdogolja,
De a ruva nehez gúnya,
Mert azt a bú nyomdogolja.

Tavaszi szél vizet áraszt (különféle változatokban)

 Tavaszi szél vizet áraszt,
Virágom, virágom.
Minden madár társat választ,
Virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak,
Virágom, virágom?
Te engemet, én tégedet,
Virágom, virágom.

Az ifjúság sólyommadár,
Virágom, virágom.
Addig víg, míg szabadon jár,
Virágom, virágom.

Szép a tavasz, még szebb a nyár,
Virágom, virágom.
De szép, aki párjával jár.
Virágom, virágom.

Tavaszi szél vizet áraszt,
Virágom, virágom,
Minden madár társat választ,
Virágom, virágom.

Másik változat:

Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom.
Minden madár társat választ, virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom.
Te engemet, én tégedet, virágom, virágom.

Zöld pántlika, könnyű gúnya, virágom, virágom.
Mert azt a szél könnyen fújja, virágom, virágom.

De a fátyol nehéz gúnya, virágom, virágom.
Mert azt a bú nyomdokolja, virágom, virágom.

 Ma délelött lazítottam, és megállapítottam, hogy kemény munkával a segély segítségével pont megtudok élni. Magasra rakom a lécet, és csak komoly munkát pályázok meg. Az átmenetben persze keresek olyan munkát ami nem érdekel, és minden munkát elvállalok, de nem fogok görcsölni. A görcsöléssel és a sok idegeskedéssel csak ártok magamnak és még idegesebb leszek, csak lazán (ami számomra nehéz lesz, de meg kell próbálnom)... Először is a jövő héten megyek a kutyamenhelyre. Szüleim megszóltak ezért, de ha nekem ehhez van kedvem akkor miért ne csináljam... A legos munkám mellett társaságba is kell járnom és a kutyák és a látogatók társáságából remélem profitálok. Még barátokat is találhatók... Eddig csak a tescoba jártam kikapcsolódni, de már többre vágyok... Persze járhatnék bulikba is, hiszen az ember ott kapcsolódik ki, de az nem én vagyok...

Mivel a horoszkópom oroszlán, így sokáig nem fogadtam el ezt a tényt... Én oroszlán? A csodálatos és fenséges... Állítólag ha belép egy oroszlán a terembe mindenki ráfigyel, mert divatos, luxus és szép. Én nem vagyok ilyen, legszívesebben eltűnnék egy sarokban. Szeretik az oroszlánok a csillogást, ezt sokáig nem értettem, de rájöttem, hogy én is szeretem, egyszer olvastam valahol azt a mondatot, hogy az oroszlán dísze, koronája maga a haja (sörénye). Ez rám teljesen jellemző imádom a hajamat, a hosszát a hajszínét, és mindent megteszek, hogy szép is maradjon. Valamiért az utóbbi években nem sok luxusban volt részem, és kérdeztem én a barátnőmet, hogy én sznob vagyok-e, mert nem látom magam körül a luxust. Azt mondta, hogy bizonyos téren tényleg fellelhetők nálam a luxus dolgok iránti rajongás. Leginkább a csokiknál lehet észrevenni. Igaza van abban, amit akarok, arra adok ki pénz. Csokik, finom ételek stb... A luxust valamiért én a ruhákban, ékszerekben, autókban és a házakban mértem. Nálam egyik sincsen. A ruháim ódivatúak, az ékszereket nem szeretem, autóm nincsen. Mi van nekem egyáltalán? Viszont van étcsokoládé függőségem, bőr cipőket hordok és legokat vásárlok. Azt hiszem egyik sem olcsó mulatság. Tulajdonképpen egyikről sem tudok lemondani...Kezdem úgy érezni, hogy nem csak vegetálok, hanem élek is. Azóta érzem jobban magam, mióta rájöttem, hogy mit szeretnék csinálni.  Azt még nem tudom ,hogy hogyan fogom a vágyaimat végrehajtani...Az elmúlt egy hétben kezdek visszaállni a régi énemhez, amikor még igazán vidám voltam. Találkoztam a napokban egy volt munkatársammal, aki azt mondta szinte semmit sem változtál, talán egy kicsit komolyabb lettél. Ennek a mondatnak úgy örültem, mert ő a régi egyéniségemet ismerte és az újat nem...

Visszatérve a szamócára, izomlázam van, annyira fájnak a lábaim...

Ismételten vettem mangalicahúst... (Hajdúnánásit)

2011.04.30.

Az elmúlt pár napban eldöntöttem valamit, és valószínüleg ezzel meg fogok bántani embereket. Eldöntöttem, hogy önző leszek és élvezni fogom az életet. A jelenlegi életkörülményem és az életvitelem nagyon lekorlátoz valamiben, és ezért eléggé szenvedek. Sajnos nem alszok, és amikor  lányoknál voltam az esetek többségében nem aludtam. A hét utolsó napjaira már nagyon szenvedtem és rosszul éreztem magam. Eldöntöttem, hogy hétköznap is fogok aludni, nemcsak hétvégén. Ennek ára, hogy lemondom a gyerekmegőrzést, és ennek ára az is lehet, hogy elveszíthetem a barátnőm barátságát. Ha elveszítem akkor nagyon fogom sajnálni, ha megmarad akkor mindenben támogatni fogom, de most szükségem van az alvásra. ÉN vagy a barátnőm? Nagyon nehéz kérdés. A lányok vigyázása előtt emlékszem még este 8-kor nagyban csináltam a legot, mert napközben sokszor nem voltam otthon és sokszor csak késő este értem haza. Most az elmúlt pár hétben, haza kellett mindig érnem este 7-re. Ha haza is értem alig maradt idő, mert fürödtem és ettem, és a legora sokszor nem maradt idő... A legot ezért elhanyagoltam, így ennek köszönhetően kevesebbet is kerestem. Most sok pénzt kell keresni, egészen addig amíg lesz bejelentett állásom. HA lesz állásom majd lazítok, de addig a kényelmet nem engedhetem meg...

Tegnap valaki hazudott nekem, amit észre is vettem, de úgy tettem, hogy mintha nem venném észre, végül is egy furfangos kérdést küldtem neki a számítógépen. Kíváncsi leszek a válaszára, ha nem lesz a válasz, akkor biztos, hogy hazudott. Ha azt tette sajnálom (és sajnálhatja is)...

A városi emberek miért kényelmesek?

Észrevettem a városi emberek nem annyira rugalmasak, mint a falusi emberek. Túl kényelmesek...Elvárják, hogy a falusiak látogassák meg őket, de ők nem hajlandók meglátogatni őket. A távolságokat is máshogy mérik, ha valami kb két utcánál távol van, akkor már kocsiba ülnek, vagy azt mondják nagyon messze van... Mi az, hogy messze?

A messze, az nagyon messze van... (ez így helyes nyelvtanilag?)

Egy km gyaloglás az messze van? Szerintem még nem... De mégis mennyit kell gyalogolni ahhoz, hogy az mondjuk messze van?

2011.04.30

Délelőtt voltam gyíkországban nagymamámnál. A mai nap szörnyű volt, annyi leszidást kaptam, én a végén már csak néztem előre... Tulajdonképpen egy ingyenélő, senkiházi, bolond vagyok. Bár mit csinálok az rossz. Pedig nem vagyok rossz...

Még a végén tényleg rossznak kell lennem, hogy végre tényleg úgy érezem rossz vagyok. Nem vagyok rossz, csak másként gondolkozom. Úgy szeretnék végre nyugalmat és csendet... Úgy szeretnék egy szép szót, tényleg szépet... Még szerencse, hogy a "faluban" kedvesek az emberek, de a "városban" nem, pont ott ahova vágyok...

El akarok menni máshova... egy másik megyébe, vagy az ország másik felére... Azt hiszem már rég megtettem volna, ha nem lenne "AZ A BIZONYOS VÁROS" rajongásom...

Mázlim volt, hogy a vihar előtt hazaértem, szinte száguldoztam haza, hogy el ne ázzak. Körülöttem többfelé villámlott (pontosabban csak dörgött az ég, de nem láttam a villámokat, volt egy kis öt perces kis zápor, de kitekertem belőle. Amikor a ház elé értem jött a telefon, hogy a városban szakad az eső, a faluban később kezdett el esni...

2011. május 1.

Sokat dolgoztam, és már korán keltem, elég szépen behoztam az elmaradásomat, és még új rendelések is lettek...

Egész nap esett, ezért behúzódtam a lakásba, ki sem mozdultam.

A hét elejére sok rendelést várok, így bizakodó vagyok. Elfogytak a borítékjaim, így holnap be kell menni a városba borítékokért...

Posta és a borítékok

Sajnos rossz tapasztalataim vannak a postán a borítékokkal kapcsolatban. A postán nem lehet sokszor borítékot kapni. Nekem van amikor több darab is kellene, és a postások csak néznek rám, és az a válasz, nem tudnak adni, maximum 5 db-ot. Ha nincs a postán boríték, akkor hogyan lehet egyáltalán feladni egy levelet? Még egy dolgot nem értek, hogy az ajánlott küldeményes és tértivevényes lapokat stb, miért nem rakják ki az előtérbe? Tulajdonképpen kétszer kell sorba állni, ahhoz, hogy feladjon valaki egy levelet. Először kér papírt és a végén feladja a levelet, hát ez csúcsforgalomban elég sok időt elvesz... Így kénytelen vagyok több km-t tekerni (10 km), hogy az első papírboltban vegyek borítékot, pedig a posta nagyon közel van (kb 10-15 percre van)...

A postával kapcsolatban volt egy vicces esetem, kaptam egy levelet, amelyre nagy betükkel rá volt írva, hogy ZÖRÖG. Tényleg zörgött, és amikor meg kaptam, nem bontottam fel, hanem hazafelé menet rázogattam... Mit gondoltak a postások, hogy mi lehetett a borítékba?

 2011.május 2.

Az elmúlt hetekben nagyon sok sörös dobozt gyűjtöttem, tele volt a fürdőszoba dobozokkal, Rászántam magam és eltekertem az Auchan áruházba és beváltottam. Vittem egy nagy táskával, és 65 ft értékben váltottam be. Ennek köszönhetően vettem magamnak igazi tejet. (végre nem uht dobozost vettem). Élveztem a beváltást, vicces volt, jó kis gép, el kell ismerni...Délelőtt csináltam a legot, alig győztem, délután elvittem a rendelést a postára. Elég jól állok a legoval, már csak egy nagyobb rendelést kell csinálni, eldöntöttem, hogy azt majd holnap megcsinálom...

Annyira imádom a Katan:Gyűrű dalt. Naponta legalább 20-szor meghallgatom, már napok óta ezt csinálom, és még mindig nem unom... Mit gondolhatnak a szomszédaim?... Megérkezett egy nagy rendelés a számlámra, így ennek köszönhetően ebben a hónapban is ki tudom fizetni a lakáshitelt, és még a biztosításra is lesz pénz... Az internetre még a múlt hónapban félreraktam. Most már csak a lakásrezsit kell összespórolni. Ezt egy hét alatt elő akarom teremteni. (május 10-ig) Ha ezt megcsinálom akkor nagyon ügyes lennék...

Akkor a következő cél  májusban a júniusi ktg-ek előteremtése lenne, amit május 30-ig meg kell csinálni...

 2011. május 3.

Még mindig fájnak a lábaim, én izomlázra gyanakodtam, de szerintem nem az. Már 4 napja fáj, és ahelyett hogy enyhülne, inkább jobban fáj. Én izomlázra gyanakodtam, és én úgy tudtam, hogy izomláz esetén jó, ha az ember mozog. Én mozogtam, elmentem kerékpározni is. Annyira fájnak a lábaim, már menni sem tudok normálisan. Interneten utána néztem, hogy mit is kell tenni, és ellentmondásokba ütköztem. Valakik azt mondják, hogy tornázni kell, mások pedig azt, hogy az árt neki... Úgy tűnik az én esetemben a mozgás ártott. Mérges vagyok emiatt, hiszen ma akartam menni a kutyamenhelyre, de elhalasztom, hiszen járni is alig tudok. Eldöntöttem délután bemegyek a városba (busszal) és veszek borítékokat és magnézium és vas tablettát. Én optimista vagyok és magnéziumhiányra tippelek (és vashiány is biztos, mert érzem azt a fura vashiányos fáradságot és már legalább egy hete elfogyott a vastablettám) Izomgörcseim vannak, és már a kezem is bezsibbadt. Feszült is vagyok... Remélem csak a magnézium hiány miatt. Plusz rosszul is alszok... Bementem a városba és befizettem a lakáshitelt, alig tudtam betekerni, mert folyamatosan  fájt a lábam, a kerékpár tekerése még ment, mert amikor ráültem a kerékpárra az nem fájt, de amit ráálltam a lábamra azonnal fájt, észrevettem, hogy a lépcsőn a jobb lábamat, nem tudtam teljesen behajlítani, túlságosan merevek voltak . Egyértelmű, hogy ez nem izomláz, az már rég elmúlt volna. A gyógyszertárba megkérdeztem,hogy mennyibe kerül a magnézium tabletta, két fajta volt 1100 és 1600 Ft-os, én megijedtem ettől az ártól is kimentem vásárlás nélkül. A DM-ben találtam 350 ft-os magnézium tablettát, miért van az,hogy a gyógyszertárban minden drágább, az olcsó magnézium is jó magnézium? Miért ilyen nagy az árkülönbség? Múlt héten volt hasmenésem, de elmúlt... (szóval ez is okozhatta a magnéziumhiányt).

2011. május 4.

Reggel felkeltem és csak kicsit fájt a lábam, az este nagyon hideg volt, így elővettem a másik takarót, szépen betekertem vele a lábam, (mert azt olvastam az interneten jó neki a meleg) kb 10-15 perc után enyhült a fájdalom, elég soká aludtam el, viszont végigaludtam az egész éjszakát és csak 7-kor keltem... Jelenleg most kevésbé vagyok fáradt, de azért még fáradt vagyok. Remélem tényleg csak magnézium hiányom van. (tegnap este még bevettem egy tablettát, biztos ami biztos, tényleg hasson a magnézium) Továbbá biztosan segített az is, hogy végre aludtam,és pihentem.

Ketchup és mustár

Mi is az a ketchup?

Erre a kérdésre nem mindig tudok válaszolni...Azt tudom, hogy köze van a paradicsomhoz, a boltban piros tubusokban és flakonokban van... A mustárok és majonézek társaságában.

Honnan is ered  a ketchup? Mi is tulajdonképpen a ketchup?

Én azt hittem az olyan amerikai étel... Nem az, és most ledöbbentem. Kínai! Igen kínai eredetű. Nem véletlen, hogy imádom a kínai ételeket...  Európába az angolok hozták be...

Ahány ház, annyiféle ketchup... Nagy különbség van ketchup és ketchup között. Vannak a boltiak. (némelyike elég jó) Vannak az éttermiek, ezek valamiért finomabbak, mint a boltiak. Vannak a háziak, ezek isteni finomak. A házi ketchupok egy más kategória, ez egy külön ízvilág. Már ránézésre is más. Miért más a bolti és a házi ketchup, hiszen mindkettő ugyanazokat az alapanyagokat használja. Megállapítottam egy merész kijelentést, hogy ha úgy vesszük, a ketchup valójában chutney is...

Mustárok

Ha mustárról van szó csakis kétféle mustár jöhet számításba. Az egyik az egész magos mustár. A másik csakis a Maille Dijoni mustár. Isteni finomak. Rászoktam ezekre az izekre. Számomra a Dijoni mustár ízvilága erőteljesebb, mint a sima mustároké. A dijoniból egyszerre kevesebbet is veszek, kevesebb kell az ételre. Rájöttem, hogy bár akár kétszerese és háromszorosa is árban, de megéri megvenni, mert hosszú távon megéri. Ennél a mustárnál az ételek ízvilága lett a főszerep, és a mustár csak egy kiegészítő, amely jobbá teszi azt. Viszont megjegyezném, szerintem a virslihez még mindig a hagyományos mustár jobban illik, de a főzéshez, húsokhoz már inkább a dijoni mustár kell.

A magos mustár az egy érdekes dolog, néha úgy rászokok, hogy csak magában eszem, most tudom, hogy csúnya amit írok, ez tökéletesen megfelel nassolásra, az ember csak kinyitja az üveget, és csak úgy belenyúl. Csak úgy az ujjával. Ehhez kiskanál nem szükséges, mert kiskanál elveszi az élvezetet...

(valamiért a Provence mustárt nem szeretem)

2011. május 5.

Ismételten jól aludtam (ez a második nap amikor szinte végigaludtam az éjszakát). A lábam egyre jobban van... Még fáj, de nem folyamatosan. Még időnként bezsibbadnak a kezeim és a másik lábam. Még a végén kiderül,hogy igazam volta magnézium hiánnyal kapcsolatban, továbbá biztos közrejátszott az álmatlanság is... A zsibbadások és fájdalmak ellenére nem vagyok szomorú, sőt most már inkább jókedvű vagyok. Gondolom sokat segít a B6 vitamin is ami a magnézium tablettában benne van. Mi mindent okoz egy nem alvás. Bár el kell ismernem én elég jól tűrtem a nem alvásos napokat,azért a több mint két hónap nem alvás, azért már egy kicsit durva... Persze, hogy tiltakozott a szervezetem. Emlékszem az első tünetek akkor keletkeztek, amikor folyamatosan fájtak a szemeim... Tudtam,hogy a kiálmatlanság miatt, és minden este próbáltam aludni, de nem ment. Bizakodó vagyok. Ha hétvégéig nem javul a lábam, akkor jövő héten elmegyek az orvoshoz.

Nagy gondban vagyok, eltűntek a legos oldalról a fényképek. Nincsenek fotók, így nem tudok az internetről letölteni képeket. Optimista vagyok, mert többször voltak már hibák ezen az oldalon és mindig egy-két napon belül kijavították. Most nálunk dél körül van, míg a honlap üzemeltetőjénél reggel 6 óra körül. Ébresztő emberek, menjetek a munkahelyeitekre! Javítsátok ki ezt kis hibát... Eddig pedig mi itt Magyarországon elmegyünk ebédelni... Biztos reggel 8-kor kezdenek az irodisták, így a szerelők, még lehet, hogy alszanak. Légyszi vacsorára csináljátok meg! Ha megcsináltátok, menjetek el ebédelni... Érdekes dolog ez az időeltolódás...

Délután elővettem az írógépemet, amely tökéletesen müködik. Olivetti Lettera 22.

Az emberek milyen értetlenek, az egyik ismerösöm felhívott és akkora hülyeséget mondott, hogy csak néztem magam elé... Állítólag beleavatkoztam valamibe, de azt se tudom, hogy mibe.  Semmi közöm nincsen a dolgokhoz. Le voltam döbbenve és maga a feltételezés is sértő számomra... Azt hittem, hogy azért annyira ismer, hogy ez nem az én stílusom. Nagyon zavaros az egész ügy...

2011. május. 6.

Egész nap pihentem, és takarítottam a lakást. Le tudtam térdelni a mai nap, látványosan javul a lábam. Teljesen átpakoltam a polcokat, a befőtteket átcsoportosítottam. Felváltva színenként raktam le, piros színűeket és a világos színűeket. Felbontottam az utolsó előtti savanyúságomat. Isteni finom volt.

2011. május 7.

Nagymamámat meglátogattam, levágtam a füvet, de nem fűnyíróval, hanem fűnyíró ollóval. Több mint egy óráig tartott, de a végén megcsináltam és nagyon büszke voltam magamra... Már alig fájt a térdem, és az egész munkát térdelve csináltam... Minimális fájdalom, és már csak néha érzem a fájdalmat, amely az egyik pillanatban jön és azonnal el is tünik. A cseresznye már nagyon szép, már pár szem enyhén narancssárgás. (na jó inkább zöld, de már annyira ennék cseresznyét).Már annyira csinálnék cseresznye lekvárt...

2011. május 8.

Egész nap a legot csináltam (egész nap esett), kikapcsolódásként elmentem a Tescoba. Útközben felmértem a bodzavirágokat, és hamarosan már azt is lehet szedni. (3-4 nap múlva) Sajnos a környékünkön levő bodzabokrokat kivágtak, pedig milyen óriásiak voltak, tökéletes helyen, hiszen ez távol volt a forgalomtól, így még szennyezett sem volt. Most a legközelebbi nem szennyezett bodzabokor 4 km-re van... Szóval tekerni kell a bodzaléért...

2011. május 9.

A szokásos nap, egész nap csináltam a legot... Vettem kábelt a fényképezőgéphez. Jó sokba kerül. Remélem most már nem találom meg egyhamar, az elpakolt régi kábelt... Még kell venni patront, ami az Office depotban nagyon drága. Kísérleti jelleggel veszek egy utángyártottat. Több száz fotót töltöttem le, még kb 4000 db-ot kell átnéznem. Nagy munkába kezdtem, de meg fogom csinálni. Amikor megvettem a kábelt, már egyszerűen nem volt kedvem a magán fotóimat nézegetni a sok munka fotó után. Hétvégén majd rászánom magam, addigra szerzek pendrive-ot.

2011. május 10.

Elmentem a munkameghallgatásra, és közmunkás leszek pár hónapig. 4 órában lesz munkám. Annyira örültem, hogy visszafogtam az otthoni munkát. Kb csak 6 órát dolgoztam, így elég visszafogott voltam, a vihar után bementem a városba, és elmentem a Mc Donald's ba és vettem egy sajtburgermenüt... Otthon illatos gyertyákat gyújtottam... (ennek a munkának ha megfelelek, nyárig a legoval ki tudom fizetni a tartozásaimat...

Kezdek visszatérni a régi énemre, ismételten elkezdtem vásárolgatni, pontosabban licitálni aukciókra... Persze szerencsés esetben csak 20 licitből csak egyet nyerek meg, volt egy nagyon szép aukció, egy Silja Line hajóra lehetett licitálni (én sajnos 9 ezer forintnál kiszálltam és a végén 12 ezer Ft-ér kelt el) Ennél a licitnél újból az a lego lelkesedést éreztem mint régen. Azt a sok kutatást és keresgélést, még az elöző munkámnál visszafogtam. De most újból kreatívnak érzem magam. Az elmúlt 2-3 hétben annyi kívánságlistát csináltam, és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Annyira jó lenne csak ezzel foglalkozni, de sajnos ebből nem lehet megélni... Örülök az új munkának, hiszen ez csak 4 órás lesz, így lesz időm csinálni a legot. Amikor 8 órában dolgoztam, nagyon fáradt voltam, és akkor kezdtem befásulni, mert csak a munkának éltem...

Egy új barátság kezdődött kb egy hónapja, és én kíváncsi vagyok merre tart... Nagyon bizakodó vagyok... Remélem jó irányba halad... Várom már a "száguldást". (akinek szól az biztosan érti, miről beszélek).

Egy csodálatos házban lakom, egy "óriási" nagyban, a lakásom mindent tud, ha akarom nappali, ha akarom iroda, ha akarom háló, ha azt akarom kerékpár tároló az előszobában (vagy inkább a konyhában?),és még nem is beszéltem a fürdőszobámról... Huha, még ott is vannak legok... Lego itt-ott, lego az ágyneműtartóban, a konyhaszekrényben, a szennyestartóban és a földön szétszórva...

2011. május 12.

Mi is az a boldogság?

A boldogságnak fajtái vannak. Emlékszem legboldogabb akkor voltam, amikor elköltöztem a faluba... Izgalmakkal teli jövő elé néztem, beköltöztem egy teljesen üres bútor nélküli lakásban, ahol még ágy sem volt. Emlékszem rá, hogy napokat a földön aludtam, nem  volt ágyneműm, ágyam sem volt. Az első "ágyam" egy felfújható matrac volt, amely még egy hetet sem bírt ki, mert kilyukadt, így a kilyukadt matracon aludtam. (mindig azt mondtam, hogy sátortáborban vagyok) Az első éjszaka elfelejtettem ennivalót venni, így éhesen aludtam el... Másnap a boltban ketchupot, virslit és kenyeret vettem, ez volt az első ebédem és vacsorám... (elfelejtettem tányért és evőeszközt venni). Hétvégente felutaztam Budapestre az Ikeába, és onnan cipeltem le kerékpárral a bútoraimat, persze részletekben. Vettem ott konyha dolgokat, ágyneműt polcokat... Én akkor annyira boldog voltam, pedig nem sok mindenem volt...

Talán 2010 decembere óta vagyok szomorú. Azóta mióta tudtam, hogy megszűnik az állásom és én teljesen bepánikoltam. Hogyan tovább? Mi lesz velem? Hogyan fizetem ki a kiadásaimat? Ezek a gondolatok teljesen lehúztak, annyira, hogy az addig állandóan mosolygó lány a végén már nem tudott mosolyogni... Pedig én mennyit mosolyogtam, hu de sokat, hányszor megkaptam azt a kérdést, hogy te miért mosolyogsz? Én mindig azt mondtam, nem tudom miért van, de most jó kedvem van... Igyekszek mosolyogni, és komoly lépeseket teszek ez ügyben. Már vannak boldog másodpercek és percek az életemben, de ezek sokszor egy pillanat alatt elillannak. De az utóbbi egy hónapban már voltak igazi mosolyaim, és nem csak felvett és megjátszottak. Azt hiszem ez sokkal fontosabb, hogy már voltak... Napról napra egyre több, de én többet szeretnék, telhetetlen vagyok...

Ha valaki nem boldog nem mindig veszi észre a segítőket maga körül, remélem azért nyitott vagyok a segítőkre... Volt egy jó barátnőm 2009-ben, aki boldog próbált lenni, megismerkedett egy fiúval, és szárnyalt. Bár én akkor nem értettem a dolgokat, én mindig azt mondtam biztosan ez a szerelem. Pár héttel a megismerkedésük után eljegyezték egymást, azután hamarosan megházasodtak, és fél év után elváltak. Akkor a lány elköltözött egy másik városban, és megszakadt a kapcsolat, egyre kevesebbet találkoztunk... Haza jött a lány és megváltozott. Nem beszél velem, és senkivel sem... Nincsen mosoly és lelkesedés... A mai napig próbálok nyitni, próbálok kedves lenni. Helyette nagyon durva szavakat kapok, hu nagyon durvákat... Emlékszem a szép időkre, az órákig tartó beszélgetésekre, a nevetésre, és a jókedvre... Miért csinálom? Nem tudom, de nem írtam le a lányt, pedig a legtöbben már úgy beszélnek vele a háta mögött... Nem szabad feladni, ki kell szabadítani a lányt a saját kis világából. A saját kis börtönéből. Ki tudom szabadítani a börtönéből, lehet, hogy nem, de megpróbálom az "ajtókulcsot az ajtó elé dobni"...

Tegnap nagyon jó nap volt, kipróbáltam a kábelt amit nemrég vettem, és működött. Megoldottam egy másik fényképes problémát, hogy a honlapon is legyen kép... Szerencsémre sokan segítettek, és a sok segítséggel sikerült megoldanom, azt hiszem egyedül nem ment volna, pedig utólag belegondolva nagyon egyszerű volt, csak nem jöttem rá a megoldásra... Nézegettem a fotóimat, milyen szép virágos felvételeket készítettem. Apukámnak nagyon szép kertjei vannak. A környék egyik legszebb kertje. De biztos, hogy a sorházak legszebb kertje... Azok a csodálatos liliomfák, árvácskák, krókuszok, tulipántok, rododentronok és a társaik... Annyira szépek, mind óriási virággal. pl a liliomfán több száz virág volt... Legújabb szerzemény, ami persze meghökkentett, hogy van egy virágtála, van benne pár virág az egyik virágzik, (sajnos a fajtáját nem tudom, és ezen virágok melle egy mini koktélparadicsom van ültetve, amelynek már nagyon pici termése van. A paradicsom haragos zöld, és valamiért illik a virágzó növényhez,mert kiemeli a virág színét...

2011. május 12.

Reggel érdekesen kezdődött a nap...

Ahogy tekertem az utcában találkoztam azzal a lánnyal akit tegnap írtam. Eldöntöttem hangosan köszönök neki egy szervuszt. Megtettem, de ő válaszra sem méltatott, persze mindig ez van, de az utóbbi két hétben rászálltam, és csak köszönök és köszönök, remélem egyszer rájön, hogy miért is köszöngetek.. Szóval érdekes szituáció volt, kint volt az egyik utcában lakó. ( a szép kertű kedves néni aki az unokájával szokott sétálgatni,most éppen gereblyézett) A néninek is lelkesen egy Jó napotot köszöntem (Természetesen fogadta a köszönésem) Úgy köszöntem hogy mögöttem menő lány hallja... Enyhén céloztam arra, hogy én is az utcában vagyok...

Délelőtt leadtam az adóhivatalnak az adóbevallásomat, és pont az általános iskolás kori évfolyamtársamnak adtam le. Semmit nem változott a lány, még mindig fiatalos, és szép... Utána kibicikliztem a kutyamenhelyre... Megsétáltattam két kutyát, nagyon kedvesek voltak az ott dolgozók. Két különböző karakterű kutyát sétáltattam, egy nyugodtat és bujósat, és egy szeleburdi gyíkkergető rohangálost...

2011. május 13.

Átlagos nap, csináltam a legot... Egész nap Kafkaz és Kaukázus zenéket hallgattam...

2011. május 14.

Meglátogattam a nagymamámat gyíkországban...

Olyan furát álmodtam, tartalmilag rossz álom volt, viszont az érzés az pozitiv. Ismételtem az álmomban 13 éves voltam, nem voltak szüleim és beteg voltam, egy ottlakásos intézetben éltem (de nem kórház volt és még árvaház sem) A házban velem együtt még lakott pár beteg kislány (valami rehabilitációs ház lehetett, igazán családias légkörrel) Az álmomban szerepelt  a volt munkatársam aki nővér és az álomban is az volt... (pár nappal ezelőtt találkoztam vele, biztos azért szerepelt az álmomban) Tulajdonképpen rosszul lettem és feküdtem az ágyban, és folyt a nyálam és én azt köptem ki, hogy jól vegyem a levegőt. A szobában volt egy felnött ember, de az nem vett észre, mintha ott se lett volna. Az egész eseményt kivülről láttam, tulajdonképpen rossz érzés sem volt, fájdalmat sem éreztem, szerintem sejtettem, hogy álmodom...A következő pillanat az, hogy a növérek beutalnak a kórházba... A következő pillanat, hogy megérkeztem a kórházból és leülök az ebédlőbe és enni akarok, várom az ebédet, és azt mondom a nővérnek hogy kaptam új gyógyszereket. De nagyon vidám voltam, mosolyogtam és viccelödtem... Egy pillanatra az álom a gyógyszerekre ráfókuszállt (voltak kis világos színű tabletták és egy óriási nagy barna foltos) és láttam hogy a növér szeme könnyes, és próbál mosolyogni... De én hietetlen vidám és eleven voltam... A következő pillanatban helyszint váltottam és egy ágyban feküdtem és belázasodtam... Ismételten kivülről láttam önmagam, fejemen volt a vizes törülköző. Bár az álomban lázas voltam, de semmi fájdalmat nem éreztem, mintha egy filmet láttam volna amit levetítenek, de viszont ugyanakkor olyan érzés is volt, hogy az én vagyok...Egyik pillanatról a másikra felébredtem... A tartalom ellenére nagyon vidám voltam az álomban... Hihetetlen fura érzés volt... Meglepő, de nem volt rémálom...

2011. május 15.

Szokás szerint csinálom a legot...

Kafkaz Cukorborsó

Mire van a szívem, ha nem szeret senki?
Mire van a te szíved, ha nem tud szeretni?
A kölcsönhatások hiánya aggasztó,
kell infúzió.

Nincs elég csoki a boldogsághoz,
jaj nekem csak te vagy az édes káosz,
időzített bomba nélküled minden,
cukorborsó.

2011. május 16.

Most, hogy jó a nyomtatóm, minden egyszerűbb lett. Teljesen elfelejtettem,hogy van gazdaságos nyomtatás funkciója is, szépen beállítottam, és most olyan gyorsan nyomtat, csak úgy szállnak a lapok a földre. (valamiért mindig leesnek). Ennek köszönhetően a legos rendelést is gyorsabban tudom megcsinálni. A másik előnye,hogy így szebb mint az írott szöveg és táblázat... Megérkezett a postáról az internetes ruha rendelésem, plusz most már bármikor nyomtathatók önéletrajzot.

Az első nap a munkahelyen jó volt, mást nem igazán akarok róla írni. A munkahelyen most megfigyelőállásba rendezkedek be. Mit kell csinálni, mik az elvárások... Inkább a legot helyezem előtérbe... plusz az álláskeresést...

Mostanában több embertől megkaptam, hogy milyen jó nekem... Nincs munkám, nincs gyermekem és otthon tengetem a napjaimat. Nekik persze nincs idejük semmire... Nézek előre, hiszen nekem is 24 órából áll egy nap.Napi 10-12 órát dolgozók...(míg mások csak 8-at) Csak az a különbség,hogy én  nem otthon lógatom a lábam szabadidőmben, hanem igen is elmegyek tekerni vagy futni...(Mások azt mondják fáradt vagyok, ha te csinálnád a munkámat te is fáradt lennél, szörnyű,de én is el szoktam fáradni (sőt nagyon is), de akkor is menni kell tovább és sportolni,hogy minél tovább fiatal legyek) Persze értem én, hiszen a legtöbben csak azt látják, hogy tekerek...Azt viszont nem látják,hogy minden reggel korán kelek és késő este fejezem be a rendeléseket.. Az emberek leírják a munkanélkülieket... Papiron én is az vagyok, de a gyakorlatban nem... Sokszor én sem tudom mit is válaszoljak, hogy most én mit is csinálok, mit dolgozok, az én munkám egyáltalán munka-e.Tény,hogy valamit csinálok, minden kiadásom ki van fizetve és ezt mindezt úgy,hogy nem volt állásom... Mégis összeszedtem a pénzt, de mégis hogyan és honnan?...Ezt sokszor én sem értem. Egy kis pénz bejön a sörösüvegek és dobozok gyűjtéséből. Milyen sokat szemelnek az emberek, és milyen sok sört fogyasztanak. Talán életemben először látom értelmét a sörfogyasztásnak... Annyira szemetesek az utak, én meg felszedem a sörösüvegeket és a dobozokat a tekerés közben...  Sokszor ámulok,hogy milyen sok összejön... Viszont ezt az igénytelenséget nem értem, miért nem a kukákba dobják a szemetet az emberek?

2011.május 17.

Az éjszaka rémálmom volt, nagyon brutális volt... Kiskunfélegyházán éltem a szüleimmel, a főutcán egy szép polgárház stilusú egy emeletes házban. (a lényeg,hogy a főutcán jelenleg nincs ott olyan ház) Bemondták a hírekben hogy jönnek az idegenek a gonoszok (hogy kik azt nem tudom) Az emberek elkezdtek menekülni, mi is ahogy meghallottuk a hírt nagy hátizsákokba pakoltuk az értékeinket, a ruháinkat... Nem lehetett gondolkozni,hanem gyorsan pakolni kellett, de nem találtam meg a ruháimat, a ruháim helyén fehérnemük és zoknik voltak, végülis a nagy sietségben ezeket raktam a hátizsákba... Rohantunk lefelé a házból, kihaltak voltak az utcák, apu azt mondta, gyorsan üljünk a kocsiba, és menjünk azzal, de nem mertünk autóba szállni, mert féltünk, hogy leállítanak, így gyalog mentünk, egyik pillanatról a másikba egy csatatérre felfordulásba kerültünk, a városháza elé, a környéke máshogy nézett ki mint most, mert sétáló utca volt, az utca szélén voltak oszlopok, hogy az autók ne hajtsanak be. A városháza elött volt egy buszmegálló és az emberek rohantak a buszhoz, de a busz elindult, és szinte senki sem szállt fel... A következő pillanatban az idegenek kidobtak egy embert az első emeletről. Az az ember elég szépen repült, (repült vagy 20 métert, fura hogy nem volt gravitáció) Ránéztem az emberre, aki meghalt és azon nyomban felébredtem... Nagyon durva volt, hu nagyon is...

Arra tippelek, hogy egy dokumentum filmet álmodtam. A napokban kerestem interneten egy 56-os dokumentumfilm címét, amit nagy nehezen megtaláltam... Abban voltak ilyen csataterek...  Jelent egyáltalán valamit az álmom, vagy csak a film kavart össze?

Viszont jó,hogy mostanában alszok, és már kétszer is álmodtam mostanában...

Visszatérve a kórházas álmomhoz, sokat gondolkoztam azon, és az egész álom olyan volt, mintha színész lettem volna, hiszen beteg voltam (de mégsem, mert nem voltak fájdalmaim) Sokszor magamat láttam kívülröl, mintha egy filmet néztem volna.

Nem tűnik rossznak az állás, a munka idő felét takarítással töltöttem, a másik részében pedig papírokat töltöttem... Meglepő volt, de a takarítás jobban ment mint az adminisztrativ munka... Nagyon sokat hibáztam, jaj de sokat, a végén már én lettem ideges emiatt, pedig nagyon egyszerű munka volt, de nem tudtam koncentrálni, mindig elcsúsztam a sorokkal... Annyira fáradt voltam, azt hiszem a tegnap esti chatelés miatt... Szóval tanulságos az egész, nincs többé késő estig való chatelés... Aki ismer azt tudja, hogy nem tudok takarítani, de azért igyekeztem, végül is hozzám mérve elég jó lett, máshoz mérve nem igazán, de azért a végeredménnyel elégedett voltam. Legalább próbálkozók és nem csak nézek magam elé... (pl csikos lett a padló a felmosás után, így kétszer mostam fel, másodjára már  nem volt rossz) Majd csinálok én elsőre csíkmentes felmosást... Ki kell kísérleteznem. Otthon egyszerű mert ott nem csíkos, de a munkahelyen a parkettán nagyon látszik... Mivel falun dolgozom, így sokkal több a por is... (a városi házakhoz képest tényleg több a por, ezt a saját lakásomban is észrevettem) Az adminisztrativ munka nem olyan jól ment, meglátszik hogy kiestem a gyakorlatból, már több mint két éve nem dolgoztam irodába. Sajnos ebben az irodában nem részesítik elönyben a számítógépes adatrögzítést, mindent kézzel csinálnak, papirokat töltenek ki. Pedig élvezném a számítógépes adatrögzítést, szerintem számítógéppel kétszer gyorsabb lennék, mint a sima írással... Ez van, legalább megtanulom a kézi adatrögzítést...

2011. május 18.

Eldöntöttem színészkedek, pár napja találkoztam a régi munkahelyem postásával, nagyon jót elbeszélgettem vele. Kimondta amit már régóta tudok, és ami ellen tudatosan harcolok, hogy mi azt nem mondanám el. (plusz mások is azt mondják) Azt mondta amíg úgy gondolkozok, addig nem lesz belőlem senki sem... Lehet igaza van, sajnos nagyon is... Le kell adnom az igényeimet, és nem szabad gondolkodni, és agyalni... Rá kell játszanom, mert csak úgy érhetem el a célomat... Szóval szinészkedni fogok, már délután elkezdem. Oscar díjas alakítás lesz, de azért félek a délutántól.  Kiírtam pár napja az életcélomat, most hogy sokszor látom, nagyon kemény, meddig lesz kint a falon nem tudom, félek hogy egyszer letépem... Ma délután nagyon rossz lesz, tulajdonképpen a tegnapi napomat is tönkretette és a hétfői napomat is, azóta idegeskedek.... Már alig várom a délutánt,hogy vége legyen az egésznek.

Annyira rossz a kettősség az életemben... Sokszor azt kívánom bárcsak ne élnék kettős életet. A város és a falusi életem teljesen más, teljesen az ellentette egymásnak. A városi életkörülményem csodálatosan szép és pazar... Tényleg az, csillogás, jó ételek, autók, minden szép és jó, anyagias (lenne)... A falusi életem a szegényes, visszafogott, és mégis mindig ide térek vissza, és csak itt vagyok boldog... Néha azt kivánom, hogy ne legyen az anyagias életem, ha nem lenne, akkor csak abban a kis egyszerű világomban élnék. (de annyira vágyom a városra)

Ma reggel megfogadtam, hogy mindent megteszek, hogy ez a kis világom megmaradjam, és minél hamarabb elérjem a célomat, és a lehető legkevesebbet legyek abban a városi létben... Viszont ha megyek akkor számító leszek. Rossz, hogy az emberek leírtak és szánnak... (különösen a városiak, a falusi emberek nem igazán) Szóval a munkának fogok élni, és csak hajtok és hajtok...

Végre túléltem a délutánt, most is felesleges köröket futottam, a testvéremnek kellett egy e-mailt csinálni, én szépen megcsináltam, de nem volt fogékony rá, totál káros volt.  Több mint 25 km-t tekertem egy e-mailcímért, persze semmi köszönömet nem kaptam... Anyu is részeg volt, ő ismét felhozta a pénz témát, szóvátette, hogy nincs megtakarításom, mert azt a lakásra költöttem, és nem vagyok normális, hogy elköltöztem, szóval anyu szerint egy senkiházi vagyok. Persze a testvérem az nagyon ügyes, mert van egy millió forintja... Nagyon rosszul esik ez az egész, úgy érzem anyukám nem fogad el, mert mindig a halva született növéremhez hasonlít... Szerinte zavarja, hogy én vagyok és nem az a kislány akit elveszített... Az alkoholista testvéremről dicshimnuszokat zengenek, hogy milyen szép és okos (de inkább csak volt) Mivel én már kiskoromtól kezdve csontsovány satnya voltam, így a környezetem is ekként kezelt, anyukám ki is mondta, hogy én gyengének születtem és azért vagyok olyan... MOndta, hogy én mindig esetlen és ügyetlen maradok... Ha jobban belegondolok, anyu mindig is ezt akarta elérni... Tulajdonképpen gyenge értelműnek tartanak, viszont én úgy érzem, hogy nem az vagyok... A szüleim nagyon elnyomtak, és amióta egyedül élek látom ezeket a dolgokat, be kellett hódolnom nekik, és mindig az volt amit mondtak... Biztos, hogy ezért nincs önbizalmam, nem alakult ki az emberekkel való normális kapcsolat...

Sokat agyalok azon, hogy én is azokat a géneket hordozom-e, mint a szüleim. Egyre inkább úgy tünik, hogy a testvérem és anyukám, gyenge egyéniség... A pesszimizmusom esetleg a génjeim miatt van, vagy nincs köze a génekhez, hanem csak a környezet okozza? Nagyon reménykedem, hogy csak a környezet irányít minket..

A szinészkedés nem nagyon jól sikerült, végül is úgy döntöttem,hogy a testvérem és az anyukám elött nem színészkedem, inkább hagytam őket, mert egy értelmes mondatot nem tudtam velük  váltani... Miért szinészkedjek, ha nem volt a "nézőközönség" fogékony rá... Egy biztos, hogy fogok pár meghökkentő dolgot csinálni, hogy tényleg jogosan szidjanak... Csak még nem tudom, hogy mit, raffináltnak kell lennem...

Eldöntöttem elmegyek alkoholista megbeszélésekre, és segítséget kérek... Nem normális amit a családom művel... Eldöntöttem,hogy elfogadok minden pénzt amit a szüleim adnak. Persze igy egy szerencsétlen kis hülyének fognak tartani, de úgy hiszem belefér az egyéniségembe... Viszont most már keményen fogok harcolni a céljaimért... ebbe az erkölcsösség nem fér bele... Utálom ezeket a sorokat, de nincs más megoldás, minél hamarabb kikerülök abból a közegből, annál jobb lesz nekem...

Egy biztos a szüleim még visszasírják a kedves,behódoló egyéniségemet... Viszont a többi emberrel megmaradok olyannak amilyen vagyok. A szinjátékot csak a szüleimnek játszom...Nagy fába vágom a fejszémet, mert egy egyéniséget nehéz ilyen drasztikusan megváltoztatni. Az biztos,hogy interneten sokat fogok keresgélni,hogy mit kell csinálni ilyen helyzetekben.

Van egy olyan rovar ami hasonlít a légyre, de nem az. Gonosz kis állat, nagyon ragaszkodik az emberhez, picit csip is, és belerepül az ember hajába, alig lehet kiszedni, nagyon rafinált, mert gyorsan kiszökik az ember kezéből és gyorsan visszaszáll az emberre... Mivel én nem ölök meg állatot, így szoktam vele küzdeni... Ilyenkor megpróbálom kihúzni a hajamból, és résnyire kinyítom az ajtót és megpróbálom kidobni a résen, de ez a bogár annyira ragaszkodik, hogy szinte azonnal visszarepül... Mai szobatársam elég nyugodt volt, mert nem nagyon repült rám, így kipenderítettem a folyosóra...

Esik a hó

Késő délután elmentem futni, meglepően jól bírtam, elfutottam a nyárfaerdőig. A nyárfaerdőben az út kanyargott, összefüggően fehér most a föld... Csak úgy szállnak a fehér nyárfa szöszmetek, ez egy elég nagy erdő így elég nagy területen fehér minden... Szerencsére nem vagyok allergiás a nyárfára... Én meg mint egy örült kergettem a szállingó "hópelyheket"

2010.05.19.

Sajnos nem volt internet a mai napon... Nagyon mérges voltam emiatt, próbáltam számítógép nélkül dolgozni, de sehogy sem haladtam. Próbáltam felhívni az internet szolgáltatót, de nem ment, egyszerűen le voltam döbbenve, hogy még telefonálni sem tudok. Később bementem a városba, és ott müködött a telefon, így rákérdeztem és kiderült javították a rendszert.. -(arra tippelek, hogy azért nem tudtam telefonálni)

Jelenleg nem létezem

Ajándékba kaptam egy telefont, megpróbáltam aktiválni, de nem tudtak beazonosítani személyi számom, nevem és a lakcímem alapján. Mintha nem is lennék nyilvántartásba... Ledöbbentem ezen, egyszer már volt ilyen kb 4 éve, a rendőrségen sem tudtak beazonosítani. Akkor elírták a nevemet... Döbbenet hogy kb egy éve lett megcsinálva a lakcímkártyám, és én azt hittem minden rendben van... Az önkormányzat  adott nekem lakcímkártyát, azt hittem minden rendben van, de úgy tűnik még mindig nem javították ki... Mehetek a népesség nyilvántartóba, hogy 3x évesen létezek, és köszönöm jól vagyok. Hogyan fordulhat elő olyan,hogy egy embert nem tudnak beazonosítani a személyi iratai alapján? Most kellene kirabolni egy bankot, hiszen úgy tűnik hivatalosan nem is létezek...

2011. május 20.

Esett az eső, hirtelen jött... az eső után kora délután annyira meleg volt. Betekertem a városba, megcsinálni a telefont, ismételten leesett a vérnyomásom, végül is vettem üdítöt. (elég ritka,hogy magamnak üdítőt veszek). Miután a városban "komás" lettem a melegben, így elég szépen lassan tekertem haza. Majdnem nekimentem egy autónak oldalról, és pont az volt a szerencsém, hogy nagyon lassabban mentem. Átakartam menni az úton, és láttam,hogy jön az autó, így szándékosan lelassítottam, mert azt hittem hogy, még előttem el megy, de az autó lelassított és megállt, én azt hittem, hogy leáll, és átmehetek a zebrán, és az autó  elindult... én meg mint az örült nyomtam mindkét féket, és pont a járdaszegély legeslegszélén megálltam... még az úttestre sem ért a kerékpárom... Csak döbbentem néztem magam elé, hogy mit csinált az autós.

Amikor hazaértem annyira fáradt voltam így aludtam egy órát.

Iszonyatosan meleg volt a vihar után...

2011. május 21.

Nagymamámat meglátogattam Gyíkországban. A cseresznye még savanyú, de már piros.

Anyu spanyol szamócát vett, én meg mondtam,hogy többé ne vegyen külföldit, mert annak nincs íze és savanyú. Miért drágább a magyar szamóca mint a spanyol szamóca?

Alig várom már az igazi magyar szamócát, ha majd leesik az ára akkor majd, csinálni fogok lekvárt...

2011. május 22.

Egész nap a legot csináltam. (több mint 10 órát dolgoztam) Elég jól állok, és ennek köszönhetően új elemeket töltöttem fel az internetre... A nap végére elfáradtam...

2011.május 22-23.

Emlékszem régen amikor megszünt az állásom és hazatértem Budapestről a faluba, milyen fura dolgokat megcsináltam... Az akkori barátnömmel de sokat pasiztunk. Mindketten felregisztráltuk magunkat az oldalra, hiszen mindkettőnket azonos időben hagyott el a barátja.  Egymás támaszai voltunk... Hu de sok találkozóra mentünk el, volt amikor egymást kísérgettük biztonság miatt, nem tudni, hogy milyen lehet a pasi... Egy hónapig teljesen élveztem a helyzetet, hiszen heti 3 találkozót mindig beszerveztünk... A végén persze jól kibeszéltük a pasikat... Egyik sem jött össze, és a végén feladtam a keresgélést... A barátnőm pedig sajnos negatív irányba változott így kiadtam az útját... A végén már a barátnőm szerelmi életét nem bírtam követni, egyszerre három pasival kavart és terhes lett, és el akarta vetetni, és mindegyik pasijával ki akarta fizettetni az abortusz díjait... Hu ettől megijedtem, mivel el akarta vetetni a babát, plusz átvágja a pasikat?

Akkoriban sok emberrel találkoztam, de egyik sem volt komoly, utána viszont begubóztam és teljesen az ellentétje lettem. A legtöbb emberrel csak e-maileket váltottam és mielőtt találkozóra került volna a sor eltűntek, vagy ha találkoztam is velük leráztak...

Az elmúlt két napban két ilyen fiú is írt nekem levelet. Az egyikkel találkoztam, de úgy vettem észre nem voltam szimpatikus neki. Megírta,hogy eltüntem, és keresett telefonom, pedig nem tűntem el, hiszen tudta az e-mailcímemet és bármikor írhatott volna választ... Állítási szerint én voltam hibás... Miért írt egy év után levelet nekem?

A másik fiúval nem találkoztam, csak e-maileztem, viszont ő egyszer abbahagyta a levelezést... Aztán nagy sokára írt egy levelet, hogy rossz a számítógépe... Akkor már leráztam, mert hogyan is vehetnék komolyan egy olyan embert aki hónapokra eltünik... (pedig ezzel a fiúval napi rendszerességgel hónapokon keresztül beszéltem és nagyon szimpatikus volt számomra.) Ma kaptam tőle egy levelet, amelyben megkérdezte, hogy vagyok. Lesokkolt a levél. Nem merek visszaválaszolni... Mi van most, hogy mindenki rám gondol? Mások esetleg nem akarnak nekem levelet írni, különösen olyanok akik leráztak... Ha holnap is kapok egy e-mailt, akkor nem tudom mi lesz...

2011. május 24.

A munkahelyemen ellenőrzés lesz, holnap, így túlóráztam, mert sok volt az adminisztratív munka...

2011. május 25-27.

Megfáztam. Az egyik este hideg tejet ittam, nagyon fájt a torkom, és majdnem elment a hangom... Csütörtök reggelre fel is fáztam állandóan jártam a vécére. Kész rémálom volt, mert annyira fájt a vizeletürítés, és nem tudtam tartani a vizeletet, így most kénytelen vagyok tisztasági betétet viselni... Voltam a gyógyszertárba és kaptam gyógyszert, másnapra már elviselhető volt, kevesebbet pisiltem, és már kevésbé fáj... Remélem elmúlik a hétvégére. Már megint a legnagyobb melegben sikerült megfáznom..

Az elmúlt napokban bodzás napokat tartok, csináltam bodzaszörpöt, bodzapezsgőt, és bodzalevest. A bodzapezsgő elég merész kísérlet, de tetszik az elkészítése, szép kis folyamat, hogy az üdítő átalakul alkohollá... Most már nagyon szépen pezseg, és enyhén alkoholos illata van... Meglepő, hogy alkoholt csináltam, pedig én nem iszok alkoholt... Majd valakinek elajándékozom.

 2011. május 28.

Lemondtam a szombatra tervezett Balatoni kirándulást...Egyszerűen nem mertem elmenni, bár már kevesebbet pisiltem, de nem mertem kockáztatni... Viszont a hangom jelenleg érdekes, annyira be vagyok rekedve, hogy nevetek a saját hangomon, a rekedtség nem folyamatos, egyik pillanatról a másikra jön. Olyan szépen köhögök, jó mélyről jövö száraz köhögés. Apu meghallotta egyből a kezembe nyomta a strepsil tablettát.

2011. május 29.

Egyre jobban vagyok, bár még mindig rekedt vagyok, de legalább a felfázásom kezd eltünni, mert a vizeletürítés nem fáj...viszont időnként még vannak vizelési ingerek... (de már szombaton is tudtam tartani, belegondolva, hogy csütörtökön még be is pisiltem, de úgy tűnik, hogy szerencsésen átvészeltem) Tényleg szerencsésnek mondhatom magam, hogy a gyógyszer hatásos volt, amit a gyógyszertárban kaptam, pedig a gyógyszertárban vicces volt a helyzet, csak annyit mondtam, hogy hatásos gyógyszert adjanak, ami két nap alatt meggyógyítja... Még elinduláskor meg kérdeztem a gyógyszertáros, hogy ügye biztos jó a mit kaptam... Most nem tablettát kaptam, hanem tinktúrát. Elég rossz volt az ize, mondtam is magamban, hogy ilyen rossz, akkor biztosan hatásos lesz. A tinktúrában volt csalán. Elfeledkeztem a csalán szedéséről, ezért délután zsenge csalánlevelek után fogok kutatni... Visszatérve a vizelési ingerre, lehet, hogy pont a csalán okozza ezt...

2011. május 30.

Voltam az auchan áruházban és visszavittem egy nagy hátizsák sörösdobozt. a visszaváltó automata a dobozaimnak egy harmadát nem fogadta el. Irtó kellemetlen volt a szituáció, mert egy csomót a szemetesbe kellett dobnom. Végén 50 ft értékű dobozt váltottam be, de jó sokáig tartott az egész. Napközben ismételten bodza levest csináltam eldöntöttem amíg van bodza szinte minden nap azt csinálok.

2011. június 1.

Tegnap és ma már nem voltam olyan jó kedvű, a munkahelyemen nem vesznek komolyan. Alig kapok munkát és úgy unatkozók, tényleg nagyon unatkozók. Persze értem én csak egy közmunkás vagyok. Unalmamban már a telefonomon játszottam, és egy csomó hülyeséget kitaláltam, hogy ne lássák rajtam az unalmat.. A munkahelyemen nagy összetartás van a kollégák között, de csak az ott dolgozók között... Szerencsések lehetnek akik ott dolgozhatnak. Pl tegnap elment egy kolléga és elbucsúztatták. Múlt héten volt valakinek névnapja és megünnepelték.