Ezeket a sorokat nem én írtam, csupán megtetszett a gondolatvilága:
Magány és egyedüllét
„Egyedül születünk, egyedül élünk és egyedül halunk meg„
Az élet, magány. Ha magányosságunk miatt szenvedünk, annak az az oka, hogy nem ismerjük önmagunkat, mert nem értjük az élet struktúráját. általában aki a magányosságtól szenved, az olyasvalami hiányától szenved, amit nem saját magában keresett. Sokan azért vágynak társra, hogy megértésre találjanak, amit nem képesek megadni önmaguknak. Ahhoz, hogy egyedül tudjunk maradni önmagunkkal, hogy elfogadjuk magunkat, az önismeret által juthatunk el. Ha magunkat ismerjük, a világot ismerjük.
Majdnem mindenki szenved a magánytól, sokan szinte állandóan.
A magányos embernek nincs kivel kapcsolatot teremtenie semmilyen szinten, legyen az csupán ismeretség, barátság vagy tartós szerelem. Ha sikerül is kapcsolatot teremtenie, esetleg nincsenek eszközei arra, hogy azt fenntartsa, és ne szenvedjen tovább a magánytól. Az emberi kapcsolatok segítenek saját értékeink megítélésében és abban, hogy életünk eseményeit megfelelõen tudjuk kezelni, hogy összhangba hozzuk a tõlünk függetlenül létezõ külvilág hatásait belsõ érzéseinkkel.
A magány akkor következik be, amikor az ember nem tudja megítélni ezeket az értékeket, ami következménye annak, hogy nincs akivel megbeszélje, akitõl megerõsítést kaphatna. A kommunikáció azért játszik fontos szerepet a mindennapi kapcsolatokban, mert segítségével informálódhatunk folyamatosan arról, hogy mennyire fontos a személyünk a másik számára.
A magány érzése a másik ember társasága, közelsége utáni vágyakozás miatt alakul ki. Azért van szükség a másik emberre, hogy megerõsítsen minket önmagunk értékelésében és segítsen eligazodni a körülöttünk történõ dolgokban, segítsen felismerni valódi jelentõségünket. Egyes személyeken könnyebben lehet úrrá a magány mint másokon, ilyenkor sok függ attól, hogy elég erõs-e az illetõ személyisége, vannak-e lelki tartalékai, hogy megküzdjön a magánnyal. Számtalan oka lehet annak, hogy valaki magányosnak érezze magát.
A legnagyobb kár, amit a magány okozhat, hogy egyes elfojtott szorongások elhatalmasodhatnak, és súlyos rombolást okoznak a személyiségben. Szükségünk van a szerelemre, a szeretetre. Ezek nélkül nem vagyunk képesek normális, egészséges személyiségként leélni az életüket..
A magányosság és az egyedüllét két teljesen különbözõ dolog, bár sokan nem tudnak különbséget tenni köztük. Pedig az egyedüllétnek szépsége, méltósága, pozitivitása van; a magány viszont szegényes, negatív, sötét és lehangoló. A magány elõl mindenki menekül. Ennek különbözõ módjai vannak; elvegyülni a tömegben, barátokat gyûjteni, családot alapítani. A tömeg alapvetõen azt a célt szolgálja, hogy az ember el tudja felejteni a magányát.
A magányosság egy hiány. Valami hiányzik, egy ûrt be kell tölteni, ám ahogy az ember öregszik, az ûr is egyre mélyül. Az emberek annyira félnek attól, hogy önmagukban legyenek, hogy szinte bármit kitalálnak, csak hogy ezt elkerülhessék. Mindenféle tevékenységeket végeznek, csak nehogy egyedül maradjak, mert az nagyon félelmetes. és a társadalom egyetért abban, hogy az embernek magában maradni a legszörnyûbb élmény az életben. Azonban itt van az ördögi kör, mert semmilyen kapcsolat, amely félelembõl, a magánytól való félelembõl fakad, nem válthatja valóra a hozzá fûzött reményeket, és nem hozhat beteljesülést. Halálra van ítélve.
Sajnos most én pont ebben az állapotban vagyok... A legfőbb gondom a kommunikáció, nem tudok kommunikálni...
Szomorú dolgok után viszont kellemesebb dolgok...A munkahelyen adminisztratív feladatot kaptam, egy excel táblázatot kell csinálni az ügyfelek adataival...Annyira boldog voltam, titokban mosolyogtam, végre egy nekem való munka... Kedden megcsináltam az egyik falut és szerdán folytattam a másikat, folytattam volna, csak sok minden történt azon a napon... A volt barátom megalázott, küldött egy sms-t ami nekem fájt, és tudta, hogy elzárkozok ezek elöl és mégis elküldte... én pedig visszaírtam neki, hogy beteges a gondolkodása... Én egy egyszerű visszafogott lány vagyok, aki az egyszeri hétköznapi életét éli, nincsenek benne fura dolgok, söt a nem szokványos helyzeteket tudatosan kerülöm...Miután visszaírtam,hogy beteges az sms-e, megsértödött, és kijelentette, hogy én vagyok a hibás...ő ezt nem gondolta komolyan, de megsérteni azt tud.. Tulajdonképpen megsértettek és úgy állította be, hogy ő a sértett... Azt írta, hogy nagyon komoly vagyok és nem veszem a poénjait... (ha ezek poénok, akkor miért poénkodik velem, ha nem értem a poénjait, de sajnos a poénjai sértőek) Tulajdonképpen azt kérte hogy, egy tinilánnyal aludjak együtt... Egy pasi hogyan kérhet ilyet egy lánytól, annyira megalázó volt már maga a kérés is... és csodálkozik hogy nem örültem ennek a kérdésnek... Szóval, most én vagyok a feketebárány, és ő a sértett mert elutasítottam... Nagyon jól tudta,hogy nagyon konzervatív gondolkodású vagyok... Sajnálom ezt a kapcsolatot,mert szerintem rokonlelkek voltunk... (neki is voltak hasonló gondjai mint nekem, csak szerintem ő önző volt, bár mindig azt mondta, hogy érzéketlen vagyok... Sajnos részben igaza is van, pedig én még a mai napig igyekszek... VAn egy jellemző tulajdonságom, hogy én nem titkolom, ha szomorú vagyok... Szüleim mindig azt mondták, hogy a külvilág felé mindig a szép oldalunkat kell mutatni, én ezzel nem értek egyet, a szép dolgok mellett ott van a rosszabb dolgok is... A rossz dolgokat is el kell fogadni, ha valaki megkérdezi hogy jól vagyok-e akkor én nyiltan kimondom mit gondolok... Ha jól vagyok akkor tényleg azt mondom, de ha szomorú vagyok, akkor kimondom, persze sokszor oda szoktam mondani, hogy nem tudsz segíteni, igy nem várom el az emberektől, hogy sajnáljanak...
Hu ismételten negativ dolgokra tértem rá, viszont még egy jó dolog, óriási vihar volt, és én imádom a vihart, mert mint természeti jelenség csodálatos... Csodálatos, hogy egyik pillanatról a másikra óriási felhők teremnek az égen... A nagy viharnál elsötétedett az ég, olyan volt mint a tv-ben a trópusi viharok... Sötét volt az ég, és egyedi szinekben pompázott, ilyet csak nagy ritkán lát az ember. Tombolt a vihar, félelmetes volt... Én biztonságban a munkahelyemről az ablakban figyeltem a vihart, és közben csináltam az excel táblázatot... A kommunikáció teljes hiánya volt a faluban... Nem volt áram, nem volt telefon sem, se mobil se vezetékes, internet sem volt... Úgy éreztem hogy el vagyok zárva az irodába, mi pedig kiváncsian is izgatottan figyeltük az eseményeket... A rádió müködött, és bemondták hogy nagy területen nincsen áram... Amikor hazatekertem láttam a csatateret, a kidőlt és derékba dölt fákat, a sok óriási ágakat az utakon... Nagyon érdekes látvány volt... hazafelé menet az összes ágat a mi az úttesten volt lehúztam az árokba az útról..Mindig ezt csinálom, lehúzom a faágakat az útról... Amikor hazaértem otthon nem volt áram, vagyis pontosabban sokszor elment, nem volt internet sem... Ilyen körülmények között, hogy nem tudtam a legot csinálni, elmenekültem otthonról és bementem a városban... Döbbenet milyen látvány fogadott, mindenütt letört ágak derékba tört fák, sérült ablakredőnyök, tisztára mint egy katasztrófafilmben... Viszont dicséret illeti az embereket, és különösen a tűzoltókat, hogy milyen sokat dolgoznak... Haza felé már kisebb volt a kár. látni lehetett, hogy lehúzták az utakról a fákat, hogy kik voltak nem tudom, de dicséret érte... de tényleg dicséret... Biztos, hogy még pár napig takarítják a károkat... Szerencsések voltunk, mert a mi társasházunk nem sérült meg, viszont sajnos az utcánkba kijöttek a tűzoltóautók, mert pár fa kidőlt. Milyen pompás szép fák voltak, már most is hiányoznak a fák, szinte minden nap eltekertem előttük, a fák hozzátartoznak az életemhez, nem tudni, hogy amit szeretünk mikor tűnik el... Pár szépség eltünt az életemből, de hát ez az élet, majd ültetnek helyébe ifjonc facsemetéket... kiváncsi vagyok, hogy a munkahelyemre vezető óriási gyümölcsösben lettek-e károk, sajnos, nem tudtam haza felé megfigyelni... Reggel láttam, hogy a másik földön is vitték a szép kerek bálákat, meglepő módon szintén piros traktorral mint a tegnapit is... (de a tegnapi nagyon szép volt) Tegnap volt kb 30 másodperces dugó a bálaszállító traktor miatt...az építkezésnél nem fért el a traktor, mert az autók az út szélén álltak, de a vizszállító autó azonnal elállt az útból... Most fura lehet, hogy megemlítem a dugót, de a faluban még nem láttam autófeltorlódást, kb 4-4 autó torlódott fel mindkét oldal. A pesti emberek kinevetnének, hogy ez nálam falun milyen nagy szenzáció lett... Elég nyugis az életem, és minden ami más és nem megszokott az érdekel... Hazafelé menet elfelejtettem megnézni, hogy elvitték-e a bálakat, de mintha elöl nem lettek volna, de majd reggel a bálákat is megnézem... Reggel nem tudtam eldönteni, hogy a telek elejére vagy a végére vitte-e a traktoros a bálákat...Logikusnak tartom, hogy előre, de hát ezt nem lehet tudni...mert az utánfutóval hátra is tudnak menni...Viszont az óriási csarnok szépen épül (bár már most is ronda, de ez egy óriási csarnok) Sajnos nem tudom milyen gyár lesz, de kiderítem, valószínüleg megkérdezem a biztonsági őrt... Amióta naponta eltekerek mellette, egyre gyakrabban gondolok arra, hogy milyen jó lenne ott dolgozni, ha majd elkészül. Csak pár percnyi kerékpárútra van, szóval nagyon közel van...Ki kell deríteni mit fognak gyártani, hátha meg tudnék pályázni egy állást.
2011.július 21.
Miután sokáig nem volt áram és internet, így elkezdtem pakolni a lakásban, megtaláltam a 2009 novemberében és decemberében írt naplómat...Abban leírtam, hogy pont akkor kezdtem a legutolsó munkahelyemen és nagyon szenvedtem a segédápoló munka miatt, mert akkor pelenkáztam elöször ember, és szart takarítottam, és szellemileg leépült emberekre kellett vigyázni... Utólag visszagondolva kemény dolgok voltak egy olyan embernek aki azelőtt nem is dolgozott egészségügyben... De rég volt már amikor ott dolgoztam, hu de régen... Érdekes dolog, hogy akkoriban a szüleimnél töltöttem a Karácsonyt, de igazából ez mára már elfelejtettem... Talán jobb is, hogy kitöröltem az emlékeimből... (leírásom szerint apu még azon a napon is ordibált velem) Most már megértettem, hogy miért is, zárkóztam el 2010-ben a szüleim ünnepeitől...
Viszont ismét jó dolgokat írok. Jővő héten lesz a születésnapom és a névnapom, plusz holnap péntektől hétfőig szabadnapom lesz. 4 nap szabadság már alig várom és utánna születésnap és névnapünneplés... Ebben az évben stilusos leszek és a szabadságom ideje alatt kidiszitem a lakást... Az utóbbi években (söt szinte állandóan elfeledkeztek a névnapomról és a születésnapomról a családom) Még soha nem fordult olyan elő, hogy mindkettőt megünnepelték volna... Egyszer megérdemlem az ünneplést. Szóval mind a két napra rendelek magamnak tortát, és veszek magamnak virágot... Megérdemlem azt hiszem... Nem várok senkitől sem ajándékot...Jővő héten nagy ünneplést tartok... A születésnapi kivánságom nem változott, még mindig az mint tavaly és már jó pár éve azt szeretném.... Tavaly szerettem volna egy tortaszeletet születésnapomra egy darab gyertyával, és névnapomra is egy szelet tortát egy darab gyertyával... Ez a nagy álmom, már évek óta... Ha ezt megkapnám nagyon boldog lennék...Ennél szebb és különlegesebb dolog nincs is a világon, minthogy teljesülne egy évek óta nem teljesülő vágyam...
Az egyik ismerösöm állandóan azt a szót használja, hogy a rajongói... Én mindig nézek rá, hogy milyen rajongók? Megkérdeztem tőle, hogy akkor miért nincsen kapcsolatai ha sok rajongója van? persze erre a kérdésre igazából nem tud válaszolni... Azt hiszem nekem is vannak rajongóim, az egyikkel interneten levelezek... (na jó a rajongóm nem rajongó, csak egy lelkes legos) De sokat dicsér és ez nagyon tetszik...Nagyon lelkes, söt még annál is lelkesebb...Múlt héten egy vicces szituációba kerültem a postán mert akartam feladni a lego rendelését de elírtam a nevét, de még a postán észrevettem, de ott teljes kérdőjel volt számomra, hogy hogyan is hívják így mind a két nevet ráírtam a dobozára... A legutolsó emailjében már az új nevével köszönt el tölem, ami persze nagyon tetszett, mert viccesen kezelte a helyzetet... Én már rég kaptam ilyen pozitiv tartalmú leveleket, elismeri a legos tudásomat, és kikéri a véleményemet... Nagyon jól esik hogy elfogadja a legozásomat, hiszen a mai napig küzdök azzal a problémával, hogy az emberek elfogadják a legozásomat. Sajnos az emberek emiatt leírnak, és nagyon sokan negativan állnak a helyzethez. Lekislányoznak, az emberek arckifejezése nagyon áruló... Sokszor emiatt én sem vagyok tisztábban, hogy egy adott ember hogyan reagál a lego miatt, ezért sokszor el kell fojtanom a rajongásom. A civil életben az esetek többségében ezt teszem, ezért is nehéz számomra az a kérdés amikor megkérdezik hogy mit csinálok, mert nem merem elmondani, mert félek a kinevetésektől... gondolom valami ilyesmit gondolnak,hogy lány és legozik, micsoda furabogár lehet, legutoljára 10 éves koromban volt a kezemben lego...
Na jó vége a blogolásnak, vár a munkahely, és várnak a bálák, mert már nagyon kíváncsi vagyok, hogy a traktoros tegnap elvitte-e azokat és még a gyümölcsöst is meg kell néznem hogy károkat okozott-e a vihar... plusz meg kell néznem egy óriás fát, hogy kidölt-e sajnos tegnap szó szerint derékba tört a pályafutása... Szép fenséges óriás fa volt, a bodzabokroknál, kellemes emlékek füzödnek ahhoz a környékhez... Annyira imádom a bodzalevest... Bodzalevest akarok enni... Jaj de megkívántam...
Reggel munkába menet megnéztem a bálákat, és nem voltak a földön... Tegnap este a bálákkal kapcsolatban még egy nagy kérdőjelé volt a fejemben, mert konkrétan nem emlékeztem hogy ott vannak-e vagy sem... Reggel megértettem,hogy azért furcsáltam ezt a dolgot, mert már akkor sem volt ott, így nem volt mire emlékeznem.úgy tűnik a traktoros még a vihar előtt elvitte... (de ha nem sikerült neki és a viharban csinálta, az akkor nagyon kemény lehetett) A gyümölcsösüket is megnéztem, és a két gyümölcsösben nem nagy károk keletkeztek, minimális volt a kár, csak egy fát láttam kettétörni, és nem sok gally és gyümölcs volt a földön... Nekem ez nagyon gyanús, és arra gondolok, hogy ott már csak szimpla suhogó eső volt...(na jó nem szimpla, egyszerűen csak szakadó eső) A gyümölcsös környékén kevesebb víz volt az utakon, sőt néhol szárazabb is volt az úttest... Megtekintettem a kettétört fát is és boldogan megállapítotam hogy a roppant óriás fa óriási nagy ágai törtek le nem egy hanem legalább 4 óriás ág, szóval valószínűleg túléli a fa, viszont a lombkoronájának fele letört, nagyon drasztikus így a "frizura igazítása"... A tűzoltók még nem jöttek ki a fához, remélem majd ők is úgy gondolkoznak mint én, reménykedek, hogy nem menthetetlen a fa..
A mai nap is állandóan áramszünet volt, végül is sokáig nem mertem bekapcsolni a gépet...Eléggé le vagyok maradva a legoval, de most annyira nem zavart ez... postán megjöttek az ikea katalógusok amit a vaterán vettem így este azokat nézegettem...Késő este bemertem kapcsolni a számítógépet, mert akkor már nem volt áramszünet...Számítógépmentes időszakban pakoltam, és most jelenleg teljes káosz a lakásom, de hétvégéig elkészül... Utána lakásdíszítés...
2011.07.22.
Szabadságom első napja, jaj de jó szabadság!
Az első napját tartalmasan töltöttem, egyrészt sokat aludtam. Ilyen sokat szerintem még ebben az évben nem aludtam... Délelött 10-kor keltem. (én se értem a dolgot, hiszen 5.30-tól -7.20 folyamatosan cseng a mobil ébresztő, de egyikre sem ébredtem fel. Amikor felébredtem, olyan fáradt voltam legalább még egy órán keresztül.. Teljesen le voltam döbbenve, hogy 10 órát mutatott az óra...Persze éhes nem voltam, így elfelejtettem enni, végül is elöször csak ebédeltem, szóval kimaradt a reggeli...Délután annyira kipihentnek éreztem magam, és jól is éreztem magam... Semmi rossz kedv, semmi pesszimizmus... Egész nap jókedvem volt, nagyon jó kedvem... Azt hiszem túlterheltem magam, egyértelművé vált számomra...Hetek óta egyre fáradtabb voltam, néha már az gondoltam magamba, hogy hagyjatok már békén, úgy szeretnék aludni...Természetesen az idegrendszerem tönkrement, volt valami fura enyhe rosszullét... (nem igazán mondanám rosszullétnek, csupán éreztem valamit, a fáradság mellett... de a fáradság napközben szinte egész nap elkísért az elmúlt pár hónapban, sok mindenre gyanakszok, a melegre, az alacsony vérnyomásra, vashiányra, magnézium hiányra, álmatlanságra, kiszáradásra) Mondtam is az egyik ismerösömnek, hogy valami bajom van, de nem tudom hogy micsoda, mert igazából fájdalmaim nem voltak.
Délután nagyon nagy dolgot tettem, átrendeztem a szobámat... (ismételten pedig pár hete már átrendeztem) A polcokról az összes legot levettem,és kicseréltem a két polc helyzetét, a széles polc ami a szobában volt kikerült az elöszobába, a keskeny polc pedig átkerült a szobába... Ennek köszönhetően rendezettebb a szobám,és kevésbé van raktár hangulata...Még nem tudtam befejezni a pakolást, de mintha nem is az én lakásom, már majdnem rend van... Nagyon lelkes voltam egész nap, először is veszek egy szekrényt az Ikeaban. Igen az Ikeában! A tegnap megérkezett Ikea katalógusokat nézem folyamatosan és nagyon belelkesedtem kell egy szekrény és kell egy ágy... (talán az egy megvásárlása fontosabb lenne, hiszen kiszakadt az ágyam huzata, pontosabban megkopott és kiszakadt... Valamiért nem tudok attól az ágytól megválni, ezt az ágyat a szüleim vették a születésemkor, szóval velem egykorú) A szomszédomnak pár hete kisbabája született és hazahozták, tegnap óta hallom, hogy sír... még nem láttam, de már nagyon kiváncsi vagyok, hogyan nézhet ki... Tegnap megnéztem a társasházban épülő új lakásokat(mind a kettöt) Mindkettő az enyémhez képest óriásiak. (egy szoba plusz nappalisak, szép átlagos konyhával) Ideálisak lettek volna egy legoparadicsomhoz... Na jó legoparadicsom már most is van, de ha akkora méretű lakásban laknék (kb 40 m2) akkor szép rendezett lenne a lakásom, mert lennének óriás beépített szekrények, ahol szépen meglapulnának a legok... Szép az álmodozás, de én úgyis nappali + 2 szobás 60 m2 alapterületű faházban fogok lakni..
Kora este (talán késő délután) bementem a városba vásárolni,útközben felhívott az elöző munkahelyemen levő munkatársam, amikor még ott voltam, az utolsó heteimben bocsátták el a hölgyet, és természetesen egymást támogattuk... Még a mai napig nem tudom, miért bocsátották el, azt a pletykát halottam, hogy lopott. Mi lehet ebből az igazság azt nem tudom, csak azt tudom, hogy velem mindig korrekt volt és segítőkész. Az egyik legemberségesebb és legkedvesebb növérnek ismertem meg, messze kiemelkedett a pozitiv mentalításával a növérek között. (Volt szíve, és voltak érzelmei, ez volt ez egyetlen hibája, úgy mint nekem is, emlékszem én és a Magdi mindketten népdalokat énekeltünk a nénikkel..., mindketten próbáltunk kedvesek lenni a lakókkal, én pl Petőfi Sándor verseket is mondattam a lakókkal... erre nagyon büszke is vagyok, emlékszem Józsi bácsira aki le volt bénulva, és alig tudott beszélni, de soronként mondta a verseket..., én átkerültem egy másik osztályra, és egyre kevesebbet látogattam meg Józsi bácsit, aki kiderült súlyosan megbetegedett, én ezt nem tudtam, és ugyanúgy kezeltem mint régen , feltünt, hogy kevesebbet beszélt, ezért megemlítettem a növéreknek... A növér egyből letámadott, hogy az lehetetlen, hogy beszél, mert nem tud beszélni... Természetesen nekem beszélt, az hogy másnak miért nem azt nem tudom, de talán sejtem, mert megismert, mert emlékezett a hangomra, mert beszéltem vele... Szóval kaptam leszidást a növértől, és mondta, ne látogassam mert haldoklik és persze mindezt Józsi bácsi szeme elött, a teljes ledöbbenéstől szólni sem tudtam...Egyrészt a növér lehetett volna olyan tapintatos, hogy nem a beteg elött beszél ilyeneket, másrészt, még nem hallt meg, ezért nem kellene úgy kezelni, már mintha halott lenne, felfogásom szerint még a súlyos helyzetekből is fel lehet épülni... Egy világ omlott akkor össze benne, ott vannak az érzéketlen növérek, mert a vezetőség azt várja el, csak az lesz sikeres növér aki tárgyként kezeli az embereket, mintha csak egy fadarabok lennének... Pedig egy növérnek nem ridegnek, hanem pont ellenkezőleg kedvesnek kell lenni... Szóval rájöttem az életfelfogásommal így nincs helyem, és esélyem sincs a meghosszabbításra.... Utólag viszont büszke vagyok arra, hogy nem tudtak teljesen megtörni, és nagyon sok esetben az egyéniségemet megtartottam, és nem hódoltam be... Utolsó napon megsirattak a lakók, az egyik bácsi felfogadott unokájának, és ennél nagyobb megtiszteltetést az ember nem kaphat... Visszatérve Magdira, még neki sincs állása, és ő is segélyből él, teljesen kétségbe volt esve, és próbáltam telefonban lelkesíteni, nagyon rossz paszban volt, és azt mondta, hogy nem bírja tovább, és gyógyszereket vesz be, persze én próbáltam érveket felsorolni, remélem jó érveket mondtam, és nem teszi ezt meg... Megértem a helyzetét, mert sokszor én is kilátástalannak találom a helyzetemet... (de én soha nem ölném meg magam, helyette inkább hosszú perceken keresztül csak sírok és sírok) Mennyien lehetnek ilyen helyzetben, és a hölgy is egy okos iskolát végzett nő, (óvonői végzettséggel) Nincsen állás... Szerencsések az állással rendelkezők...Amikor Magdi lerakta a telefont, annyira féltem,hogy megteszi amit mondott, és visszahívtam, hogy van megoldás, menjen el az Önkormányzathoz és kérjen lakástámogatást, és adja ki rezsiért cserébe a lakását... Hirtelenjében jobb nem jutott eszembe, kértem,hogy ezen gondolkodjon el és nézzen útánna a dolgoknak az önkormányzatnál... Remélem tudtam segíteni... Egy biztos, majd pár hete felhívom telefonon, hogy ne érezze azt, hogy egyedül van... Aki rászorul annak segítek, egyszer az egyik ismerösöm azt mondta, hogy érzéketlen vagyok, és nem értem meg a próblémáit, én értettem, csak a megitélésem szerint nem volt olyan súlyos, és nem mondtam annyi lelkesítő mondatot, mert úgy éreztem, hogy sajnálatot vár el tölem...Aki sajnáltatja magát azt nem segítem, de aki nagy bajban van, azt maximálisan támogatni szoktam, mindenben... Ilyen még a volt barátnöm is, ő is nagy bajban van, és próbálom szavakkal támogatni... (pedig mindenki azt mondja rá, hogy dílis) Szóval nem vagyok érzéketlen, sőt nagyon is vannak érzelmeim, csak sokszor felteszem magamban a kérdést, hogy inkább nekem is kellene segítség (szomorúságok legyözésekor).
Vasárnap bementem a városba felmértem a terepet,hogy mit vegyek magamnak a névnapomra és a szülinapomra... Névnapomra vettem egy kis sárga krizantén virágot, és eldöntöttem születésnapomra szedek katáng kórót. (szép kis stílusos csokor lesz, ilyen csokra nem sok embernek van) Végignéztem a tortákat, bent a belvárosban nagyon drágák, de eszembe jutott, hogy a kertvárosi cukrászdát úgy is szeretem, és az van a legközelebb hozzám, így a névnapomon és a születésnapomon mindkét nap veszek magamnak egy szeletet...
Találtam egy pénztárcát az egyik bevásárló központban, és leadtam a biztonsági őrnek... Persze ez nem nyugtatott meg,és útközben elmentem a rendörségre,hogy bejelentsem, hogy találtam iratokat, és hogy kinek adtam át, de ott azt mondták, hogy ők nem tudnak ezzel foglalkozni, mert az Önkormányzat talált osztályához kell az ilyeneket bejelenteni.... Persze ez logikus, csak hirtelenjében nem tudtam mit csináljak... Az egyik ismerösöm megnyugtatott, hogy ha a biztonsági őrnek adtam át, akkor az biztonságban van, (de én mégis feltettem magamban a kérdést, hogy biztos lopni fog, és aztán rájöttem, hogy a boltok kameráját figyelő embernek adtam át, és az ilyen ember (viccesen kukkoló biztonsági őrnek neveztem) becsületes lehet, mert ha elrakta volna és kiderült volna, az az állásába is kerülhet... De viszont nagyon zavart a helyzet, hogy az illető, honnan tudja, hogy hol hagyta el az iratait, így az interneten nyomozásba kezdtem és a facebookon megtaláltam a nevét, és küldtem neki egy üzenetet, hogy hol vannak az iratai...Hétfőn megköszönte a facebookon... Kérdezte az egyik ismerősöm, hogy mennyi pénz volt benne, láttam a fémpénzeknél kb 500 ft volt, de a papírpénz tároló részét nem mertem megnézni, ha sok pénz lett volna elraktam volna, így jobb is ha nem tudtam a részleteket... Jó lett volna az a pénz, de nem ilyen áron szeretnék meggazdagodni... Egy biztos én még soha sem találtam pénztárcát, és szerencsésnek tarthatom magam, hogy végre elmondhatom magamnak, hogy találtam valamit...Amikor megláttam a pulton a nyitott pénztárcát, azt mondtam egyből, hogy ilyen nincs, ez nem lehet, azon nyomban átfutott az agyamon, hogy elrakom, de megláttam a hivatalos papírokat, és azonnal lemondtam erről a tervről. Emlékszem egyszer elveszítettem a lakáskulcsomat és a kerékpárkulcsomat és teljesen ki voltam bukva emiatt hiszen nagyon messze laktam, és gyalog kellett volna hazamennem és , plusz a tartalék kulcsa a lakásban volt, szóval fel kellett volna törnöm a lakást... Kétségbeesetten elrohantam a vevőszolgálatra, és ezt látta a biztonsági őr, és a felemelte a kezében levő kulcsot, ami az enyém volt. Kérdeztem hol volt, és azt mondta a bejárati ajtóknál, valószínüleg nem a táskámba raktam a kulcsot, hanem mellé... Nagyon rossz dolog elhagyni fontos dolgokat, és másnak köszönhetem, hogy meglett, pedig, ha nem adja le, akkor nagy bajba kerülök...
2011. 07.26.
A munkahelyen a munka nagyon laza volt, elment szabadságra a fönök asszony, és belém bújt a kisördög, úgy unatkoztam és szenvedtem. Végül is a másik közmunkás fiúval szinte egész nap beszélgettünk, és alibi munkát végeztünk... Sok mindent kitárgyaltunk a munkahelyi szokásokról, és pont ezeket gondoltam én is, van egy munkatársam egy úri asszony, és már a kezdetektől kezdve tartottam töle, és ezt a tartást nem tudtam megmagyarázni... Pedig én kedves voltam vele, de a nő folyamatosan érzékelteti a felsöbbrendűségét. Tulajdonképpen állandóan a fejemhez vágja, hogy csak egy közmunkás vagyok, csak egy takarító egy senki (pedig ha tudná, hogy saját magamat többre tartom nála, ha tudná, hogy milyen jól kezelem a gépet, csak itt nem engednek kibontakozni, mert elkönyveltek egy senkinek... Elmondtam a közmunkás fiúnak ezeket, és azt mondta, hogy tartsak töle, mert gonosz és sunyi, mert a háta mögött kibeszéli az embert... (nekem is feltünt, hogy a közmunkás fiú sem hódolt be neki, pedig én a fiút okosnak és ügyesnek tartom, és biztos az is lehet) Mindig is sajnáltam a rossz indulatú embereket, ez annyira nem zavar, hiszen már csak egy hónapot vagyok ott... Viszont nagyon jól elbeszélgettünk, nagyon ért a házépítéshez, és kibeszéltük a környékben épülő selejtes házakat... Annyit nevettünk ezeken az elrettentő példákon... Végre valakivel tudtam egy kicsit a házakról beszélgetni... (nem tartom magam szakértőnek, csupán szeretem a házakat, pontosabban nézni, hogy egy ház hogyan épül fel, látni a tégla falakat, és a gerendákat...)
2011.07.28.
2011. július 28.
Összeszedtem a bátorságomat és elmentem a bőrgyógyászatra, hogy kérjek kenöcsöt az ekcémámra, plusz kértem laborvizsgálatot, hogy derítsék ki mi okozhatja ezt... (már többször voltam vérvételen életemben, de egyik sem tudta megállapítani, hogy mire lehet érzékeny... Az orvosnál szerencsém volt kb csak egy órát kellett várakozni... Protopic kenöcsöt kaptam, nagyon drága kenőcs, sirtam egy sort amikor kiváltottam, semmi sem garantálja, hogy ettől meggyógyulok... Az orvos szerint kis mértékben szénanáthás is lehetek, utánna olvastam a tüneteinek, és azt irta, hogy a szénanáthások rosszul aludhatnak és emiatt depressziósak és fáradékonyok lesznek, (mint ahogy én is) Ki kell valószinűleg cserélnem a takaróimat, mert sokszor ha lefekszek fulladok és köhögök... Milyen sokba kerülhet az egész ágynemű kicserélése, újabb pénz megy el.. Már a kenücs ára is lesokkolt, ennek köszönhetően elfogyott a pénzem és így nem tudom kifizetni a lakásrezsit... Visszatérve a Protopic kenöcsre elég rossz dolgokat hallottam, hogy daganatkeltő hatása van, egészséges szeretnék lenni, és lehet hogy ebben a betegségben meggyógyulok, de ajándékként kapok egy kis daganatot, vagy tönkretesszi a májam... Olyan ideges lettem emiatt, csak perceken keresztül néztem a kenőcsöt és csak sírtam és sírtam. (nem véletlenül, hogy mindig is kerültem a börgyógyászatot, régen sokat kisérleteztem, de egyik gyógyszer sem segített... Sajnos tegnap megkaptam a lakásrezsit, ami elfogadható lett volna, de gázkorrekcióként pluszban 6000 Ft-ot ki kell fizetni, tegnap este sírtam emiatt, hiszen erre az összegre nem számítottam...Augusztusban meghivtak Mecsekbe az ismeröseim akik állják az utazást és a szállást, tegnap már azon gondolkodtam, hogy lemondom, mert ez az utazás nekem több ezer forintba fog kerülni, végül is én 5000 Ft-ot gondoltam költőpénznek, amit még a múlt héten félreraktam, de sajnos gyógyszert kellett vennem rajta, így nincs pénzem, és üres pénzzel nem merek elutazni... El kell adnom a lego gyüjteményemet, nincs más megoldás...
Van a munkahelyemen egy nagyon szép fekete macska, majd ki csattan az egészségtől, és nagyon lusta egész nap elterülve alszik. Csapodott hozzá egy másik macska, aki ellopja a másik macska ennivalóját... Szegény macska nagyon rossz állapotban van, szerintem rühes a böre, ezt a macskát titokban el kezdtem etetni, mindig csempésztem ki ételt a másik macska ennivalójában...Iszonyatosan vad macska, ha már közelit valaki hozzá akkor fúj, én egyszer amikor rám fujt és így visszafújtam, és láttam ez neki nem tetszett, eldöntöttem megpróbálom az utolsó hónapban megszelídíteni és szponzort keresek aki állja a macska orvosi kezelését és meggyógyítattom, de addig meg kell szelídíteni,mert nagyon vad macska...A sznob munkatársam egyszer beszélt a munkahelyi szép macskával, és azt mondta neki, remélem nem állsz szóba azzal a másik macskával, mert még elkapsz valamit... persze igaza volt, de megijedtem, ha valaki beteg és bajban van akkor ne álljunk szóba vele és kerüljük el. Hát ez nem igaz, éppen ellenkezőjét kell tenni segíteni kell neki, és én megpróbálom, vettem konzervet és adtam neki igazi ételt a macskának...(szegény macska szerintem napikig nem ehetet, szegény nagyon sovány) Szerintem ezen a macska meglepödött,ki lestem és úgy ette, hogy még az orra is konzerves volt, szóval adok neki ennivalót, és hátha elfogad...Feltettem a kérdést, ha most etettem és szeptemberben elmegyek, akkor mi lesz a macskával, mert a többiek nem fogják etetni, szóval egy hónapom van arra, hogy a csúnya macskából, átlagos macskát varázsoljak, abban reménykedek, ha kap ennivalót, akkor meghizik, normál súlyú lesz, és ha egészségesebb lesz, lehet, hogy a szőre is megszépül... ha megszépül és megszelidül nem félnek töle az emberek, és hátha valaki megszánja...
Másnap egész nap a szénanáthán gondolkodtam, lehet,hogy tényleg szénanáthás vagyok, és mi van ha ez okozza a problémáimat... Lehet, hogy a szénanátha miatt nem tudok aludni, és ha nem alszik az ember fáradt, esténként szoktam fulladni, biztos az atkák miatt... Ha kiszürném az allergén anyagokat, lehet semmi bajom nem lenne, normális életet élhetnék, kipihent lennék, lehet, hogy a fáradság miatt vagyok depressziós... Csak egy gond van, nem engedhetem meg magamnak az új párnákat és takarókat, pedig minél elöbb meg kell vennem, hogy minél hamarabb egészségesebb legyek...Igazságtalan az élet, én csak egészséges szeretnék lenni, és nem lehetek az anyagiak miatt... Olyan jó lenne egy új takaró, de csak álmodozók róla...
Elmúlt ez a hét is megünnepeltem a születésnapomat, és a névnapomat, természetesen otthon és egyedül... Kaptam pár üdvözletet a facebook oldalon... (olyanoktól akiktól nem számítottam és ez meglepett, de akiktől vártam azoktól nem igazán kaptam) A születésnapi és névnapi kivánságom nem teljesült... Nem kaptam senkitől sem tortát... Apuék felhívtak, hogy majd a hétvégén egyben megünnepelnek... Anyu a születésnapomon leitta magát, és ordibált, szóval emlékezetessé tette az ünnepemet... (nem számítottam ünneplésre, mert minden évben ez van, a szüleimtől kaptam egy bombont és virágot...) Pénteki nap érdekes volt, hiszen bementem a városba, és kiváltottam a kuponvilágos libri könyvutolványomat... Megvettem Orwell:1984 című regényét... Annyira nagy eső volt, az utakon kb 20 cm magasságban ömlött a víz... Készült rólam egy fotó, hogy állok a vízben... Ez a fotó több embernek is tetszett, pozitiv visszajelzéseket kaptam... Emellett pár fiúval el kezdtem ismerkedni az interneten. (de az az igazság, nem igazán veszem komolyan ezeket az ismerkedéseket.) Az egyik fiú vidéki és leutazik a szomszéd városba... (ezen meglepődtem, mert régen a férfiak mindig azt mondták, hogy én utazzak el az ő városukba, az ilyen férfiakat akik lusták alapból elutasítottam, és én nem utaztam, még mindig azt mondom, hogy a férfinak kell utazni, és ha nem hajlandó áldozatot hozni, akkor számomra reménytelen) Lehet, hogy találkozók egy ismeretlennel, és fura mert vakrandi lesz, mert még nem láttam a fotóját... Van egy másik fiú is, akivel csak emailezek, elég komoly szinten tesztelem... Először is irtam egy bemutatkozó levelet, és visszaválaszolt, és megirta, minden amit szeretek azt ő is szereti.. (egy kicsit fura ez számomra, olyan érzésem van, hogy szivat, és azt írja le, amit hallani akarok, ha ez igaz, akkor gond, én nem várom el a másik féltől, hogy szeresse azokat a dolgokat amiket én is szeretek)
2011.augusztus 2.
Elég kreativ voltam a munkahelyemen, segítettem a kertésznek, levágta a borkorkat és én összeszedtem, (jó szúrós, tüskés bokor volt, de a lelkesedésem nem csökkent) Tegnap voltam vérvételen, a vérvételes nő nagyon mogorva volt... Eddig még jó tapasztataim voltak a vérvétellel kapcsolatban, de most egy életunt növért fogtam ki...Érdekes ez a vérvétel is, és érdekes az emberi hozzáállás is, én időben elindultam a városba kerékpárral, de húsz perccel a nyitás elött érkeztem meg, de már nagyon sokan voltak mire kinyitott a rendelő hihetetlen sokan voltak. Amikor kinyitották az ajtót, mint az állatok megindultak az emberek, én csendes szemlélőként a háttérbe maradtam... mIre elértem a laborba, szinte a legutolsó ember lettem (pedig szinte az elsőként érkeztem oda) kb 5 percet álltam sorba azért, hogy sorszámot kapjak és kb 20-25 percet várakoztam, mire sorrrakerültem... (jókedvüen megállapítottam, hogy nem sokat kellett várakoznom) A nő szépen beledöfte a tűt a karomba, még szerdán is véraláfutásos volt. Most szinjátszósat játszik a karom, mert óránként változik a folt a kezemen, szerda este már kezdett visszahúzódni a folt.
A munkahelyen eléggé unatkozók, így kertészkedtem unalmamban, plusz a vad macskát szelídítettem.Kedden tapasztaltam, hogy nagyon sok sörös doboz volt lerakva a szelektiv hulladék gyüjtőhöz, így késő este titokban elmentem a sörös dobozokhoz, és hazahoztam az egészet. A fürdőszobában helyeztem el, tele van a fürdőszoba sörös dobozokkal. Szerdán elmenem az Auchanba és beváltottam egy nagy táska és egy kis táska dobozt. Összesen 140 Ft-ot kaptam... Az Auchanban vettem két bio tejfölt és 2 kiflit, és összesen 190 ft-ot kellett volna fizetnem, de a 140 ft környezetvédelmi díjnak köszönhetően csak 50 ft-ot fizettem... A falu fejlődik és bevezették a szelektiv hulladékgyüjtést, már egy hete szelektívan gyüjtöttem a szemetet, és fél zacskó hasznosítható szemetet gyüjtöttem össze, és tagnap raktam még bele egy csomó ásványvizes palackot, így egy egész zacskóval raktam ki... A faluban már sok helyen láttam a házak élé kirakott szelektiv szemetet... Végre valami jó is történik a faluban... Napok óta sokat sírtam a kiadások miatt, megkaptam a hitel törlesztésemet, hogy legalább 3,5 ezer forinttal nöni fog augusztusban... A munkahelyemen is sírnak az emberek, hogy milyen rossz helyzetben vannak, pedig legalább háromszoros fizetést kapnak... amikor ezeket hallgattam legszivesebben elrohantam volna, de úgy tettem, hogy mintha nem is hallottam volna.. Miért sírnak azok akik nincsenek is olyan rossz helyzetben... Jelenleg kilátástalannak találom a helyzetemet... Jelenleg kb 21 ezer forint veszteségem van... Egész nap azon kattog az agyam, hogy a sorra beérkező számlákat kifizessem... Ebben a hónapban nagyon sok mindent kellene venni... A számítógépembe cd meghajtót, ki kellene cserélni az ágyneműmet...Jővő hónapban lehet, hogy nem is fogok kapni segélyt, benne van, hogy elutasíthatják.. Szóval szombat óta megint rossz kedvem van, pedig a múlt héten nagyon vidám voltam..
A lelkesedésemet csak a munkahelyi macska adja, múlt héten eldöntöttem, intenziven foglalkozók a "csúnya" macskával... Sok hasonlóságot látok köztem és a macska között. Mindketten csak bevándorlók vagyunk, éhezünk, és loboncos hajjal sétálunk... Nem szeretjük és félünk az emberektől... A társadalom peremén állunk... Ezt a macskát akarom megszelidíteni...Mindenki leírta a rondasága miatt... Vettem neki macskaeledelt, persze a boltban a legolcsóbbat, viszont szerdán megvettem a 4 tasakos Whiskas állateledelt... (ami elég sokba került, de ezt találtam a legjobbnak...és az a macska megérdemli... ez első lépes, hogy tele legyen a hasa, második lépés, hogy ha jókat eszik megkedvel és nem fél tölem, megérdemli a szép életet...Szerdán már észrevettem egyfajta nyugodtságot a macskán, nagyon hosszú ideig megpihent a teraszon, és becsukta a szemét, teljesen nyugodtnak tünt, nem volt olyan félénk, de persze még a távolságtartás és a durva fujjogás még mindig van...Tulajdonképpen azt csinálta, mint a szép macska, reggeli után szunyokált,és elégedettnek tünt. Legalább ő nem nélkülözött. Viszont azzal hogy elkezdtem etetni felelösséget vállaltam a macska iránt, ha elmegyek onnan megszünik a jóléte.. Holnap viszem a drága macskaeledelt...Remélem finom lesz. A fressnapos tegnap vett állateledel izlett mindkét macskának, ha nem lesz jó a Whiskas akkor azt fogok neki venni... (továbbá nem hiszem hogy napi szinten Whiskas tudnék venni a macskának) Ha lejár a munkám akkor majd megyek a menhelyre és segítséget kérek, hátha befogják a macskát és meggyógyítják... Csak ingyen semmi nincsen így a macska kezelési költségeire is gyüjtök... (lehet lemondok az ágynemüről, hiszem már évek óta használom a tollpárnát) így nagy bajban vagyok, túl sok a kiadásom...
2011.augusztus 4.
Ismételten visszaváltottam egy csomó sörös dobozt. (140 ft-ot) Ennek köszönhetően vettem magamnak egy túrórudit és egy citromos-gyömbéres apentát (de e valamiért nem izlet) Végül is a kedvezményeket levonva 80 ft-ot fizettem... (még mindig egy csomó sörös doboz van a fürdőszobába, ha jül néztem még legalább három nagytáskányi)
A mai nap sem sokat költöttem az ételre a szokásos paradicsom-paprika szószt ettem (ha úgy vesszük lecsót csináltam) szinte minden nap ezt ettem, mivel jelenleg csak ez van otthon. A paradicsom elfogyott, de még sok paprika van, így holnap paprikás rántottát csinálok...(igy legalább nem kell ételt venni) Szombaton remélem anyutól még kapok zöldséget. Pár nap után már eléggé unom a paprikát, de hát el kell viselnem mert más ételem nincsen...
Odaadtam a cicának a whiskas eledelt, és izlett neki, belenyúlt a mancsával, ezt még sohasem csinálta... De még mindig fúj rám, nem értem hiszen tudja és látja, hogy adom neki az ételt, mégis támadóan viselkedik... A mai nap is nagyon rossz kedvem volt, mint tegnap is... Tulajdonképpen a vérvételt követően lett rossz kedvem, azóta valahogy nem találom magam, ismételten fáradt vagyok... vérvétel napján elég korán kellett kelnem, hiszen reggel 7-re bent kellett lennem a kórházba, és azóta fáradt vagyok, persze azóta minden nap késő estig dolgoztam, így lehet, hogy nem tudtam kipihenni magam... Viszont legalább esténként alszok, végig alszom az egész estét, szóval jelenleg nem szenvedek álmatlanságba, de mégis fáradt vagyok...Annyira kilátástalan a helyzetem, hiába küzdök, nem látom az eredményeket... Jelenleg ott tartok, hogy a pár napja beérkezett egy kis pénz, így kb csak minusz 20 000 ft hiányom van...Talán két héten belül kifizetem a múlt havi rezsit... (mert sajnos ezzel vagyok elmaradva, de ha ezt ki is fizetem, az e havit már nem tudom) Szóval nagyon félek a jövőtől, és egész nap azon kattogott az agyam, hogy a négy legdrágább lego készletemet eladom, tegnap részben ezért is sírtam elalvás elött, és szerintem még ma este is sírni fogok... Hosszú éveken keresztül tanultam a legot, és lehet, hogy abba kell hagynom... Mi lesz velem, ha a legot nem gyüjtöm, nem lesz ami ösztönözzön nem lesz életcélom. Életcél nélkül pedig nem lehet élni, minden egyes készletnek úgy örültem és nagy becsben tartom a legokat...Ha eljutok arra a szintre és meg kell válnom a készletektől, akkor csak azt kivánom, hogy olyan helyre kerüljenek ahol majd megbecsülik... eldöntöttem, hogy minden egyes készletről készítek fotót...
2011.augusztus 5.
Senki nem jött dolgozni, kivétel a közmunkás fiú, így egyedül voltunk az irodában... Gyorsított takarítást végeztem, és utána interneten csináltam a legot... Az irodisták elmentek kirándulni... Döbbenet, hogy munkaidőben kirándulnak az állami alkalmazottak az adó fizetők pénzén... Engem nem fogadtak be és a másik közmunkás fiút sem (pedig az a fiú tényleg jó ember) Mi ketten ezen irodisták kiszolgáló személyzete lettünk...Naponta szembesülök azzal, hogy levegőnek néznek... Az emberi társadalom be van osztva kiváltságosokra és szolgákra. Én a szolgákhoz tartozók jelenleg... Pár éve pedig ez nem így volt... Hiszen a szüleim lévén gazdagnak számítottam, aki egy kicsit is ki akar válni a kiváltságosok közül, az pórul jár, mert elveszíti kiváltságait...
Tegnap nagyon a padlón voltam, hiszen nem sikerült még megoldást találnom,hogy hogyan teremtsek elő, kb 20 ezer forintot két héten belül... Eszembe jutott, hogy nekem a nevemen a bankban van pénz. Szüleimtől kaptam vészhelyzet esetére... Persze természetesen nem nekem adták, hanem arra, ha valaki megbetegszik a családba vagy esetleg meghal, akkor abból fedezem a költségeket... (szóval a temetésre kaptam pénzt) Csak néztem a számlán levő összeget és sírtam, ott nagyon sok pénz van, és megoldaná az anyagi problémámat... (legalább fél évig munka nélkül meg tudnék élni belőle, sőt királylány lehetnék, de ha elfogyna, utána mi lenne) Nem lophatom meg a szüleimet, mert ha tényleg bekövetkezik a baj, akkor mit mondjak nekik...
Az internetre felrakták az alábbi üzenetet:
Elgondolkoztam ezen, hogy én kire is számíthatók, és arra a következtetésre jutottam senkire... Nincsenek barátaim, senkivel sem tudok beszélni, a napjaimat egyedül töltöm... Páran felköszöntöttek a facebook-on a születésnapomon és a névnapomon, de valójában senki sem jött el meglátogatni, és senki sem ünnepelt velem... Ha igaz barátaim lennének felköszöntöttek volna... A hét elején bajba kerültem és annyira szerettem volna ha valaki segített volna, de csak zárt ajtókba ütköztem, pedig igyekeztem és próbálkoztam. Ismerve magamat nem adom fel, de sajnos zárt ajtókba ütközök. Semmi gond majd dörömbölök... Egyáltalán érdemes dörömbölni, ha ki sem nyitják nekem...
Elgondolkodtam, hogy kik voltak életem során az igazi barátok akik kitartottak mellettem... Egyértelmű, hogy a gyerekkoromban levő beteg sánta csirke adta eddig a legnagyobb szeretet és ragaszkodást... (csak sajnos a csirke a vasárnapi ebédben végezte, és gyerekként nem tudtam megvédeni) A másik a Rettenthetetlen tengeri malacom... Egyszerűen imádtam, mert az egyéniségünk hasonlított... Mindkettő kitartott mellettem, csak sajnos nem nagy karriert futottak be... Az emberek között viszont mindenkivel megszakadt a kapcsolatom...Miután mindig is szerettem az állatokat, csak sajnos a garzonban nem lehet állatot tartani, így szándékosan elfojtottam az állatok iránti rajongásomat... Valamilyen megoldást kell keresnem, és kell egy kis házi állat... Azt még nem tudom, hogy micsoda...
2011. augusztus 6.
Meglátogattam a nagymamámat, aki elmondta,hogy az égen látott valami nagy fényt, valami focilabda nagyságú fényt, én gömbvillámra tippeltem vagy helikopterre reflektorral... Amikor bekapcsoltam a tévét bemondták, hogy tegnap este szétrobbant egy meteor... Le voltam döbbenve, hogy ilyet látott. Bárcsak én is láttam volna...Persze mert, esténként az internet előtt ülök. Emlékszem egyszer bemondták, hogy sok meteor lesz az égen (ha jól emlékszem ez tavaly volt) Én kimentem nézni az eget, de sajnos sok volt a felhő, így semmit sem láttam, viszont akkor azon az estén olyat tettem amit nem felejtek el... Miután annyit néztem felfelé, hogy a végén elkezdett zsibbadni a nyakam, így nagyon lazán lefeküdtem háttal a mellékutcán a földre és néztem az eget... (szerencsémre senki se vett észre, de ami napig mosolygok magamon...)kb 5 percet feküdtem a földön, aztán, persze felkeltem, nehogy más félreértse a helyzetet...
Emlékszem a gyerekoromra, hogy nyaranta mennyit feküdtünk a kertben a fűben és néztük a hullócsillagokat... Persze volt amikor az utcánkba lefeküdtünk a betonút közepére és fekvőrendöröset játszottunk...Azóta megváltozott a világ (sok lett az autó) plusz felnőttem... De ezért még mindig néznék csillagokat...
A mai nap érdekes volt, mivel a szüleimnél töltöttem.. Apu a szokásos modorával sértegetett, apuval nem lehet kommunikálni...Aputól kaptam pénzt, ennek köszönhetően ki tudom a múlt havi lakásrezsit kifizetni... Úgy volt, hogy egy lányra kellett volna vigyáznom este, szóval ott kellett volna aludnom, de a indulásom elött fél órával lemondták... Meglepett a kérés, hogy egyáltalán ezt megkérdezték, másik pedig,hogy az ismerösöm kölcsön akart kérni tölem... Pont tölem, hiszen tudja hogy minuszban vagyok... Persze van otthon készpénz, hiszen jelenleg a múlt havi rezsire sporólok, és már a felét félre raktam, szóval abból tudtam volna adni... De akkor is meglepett, hogy kölcsön akart kérni...Pedig annak az ismerösömnek van állása, múltkor fel is vetettem a kérdést, hogy hova rakja el a pénzét, a válasz pedig az volt, hogy a tartozásait adta meg... (amit akkor halmozót fel, amikor nem volt állása) Talán ezt még megérteném, viszont megmondtam neki, hogy takarékoskodjon, és a válasz pedig az, hogy miért is, ő nem akar nyomorogni, jól akar élni...Titokban majdnem elbögtem magam, és gondoltam magamban én is jól szeretnék élni, de jelenleg ezt a hozzáállást nem engedhetem meg magamnak...Olyan irigy voltam arra, hogy van állása, és mérges voltam a laza állásnézete miatt... Én is úgy szeretnék laza és kényelmes életet élni, de ez nekem nem adatik meg...
Délután vakrandira megyek, igazából nem tudom, hogy valójában miért is megyek el, valójában nem lelkesedek az egészért, de már az interneten olyan sok helyen olvastam, hogy a kapcsolatokat bővíteni kell, szóval megyek, lehet, hogy ez lesz a kiugró az életemből...Csak azért is mondtam erre igent, mert ez nem egy szokványos társkeresés volt, hanem a fiú társkereső oldalt bizott meg, így a társkereső ügyintézőjével e-maileztem... (egy lánnyal, aki mindig továbbította az üzeneteimet a fiúnak) Végül is telefonon egy találkozót beszéltünk meg a szomszéd város Tesco áruházába... Egyszer már volt találkozóm egy tesco elött, de az szépen becsödölt... De ha már tesco áruház, akkor azt nekem találták ki... Szóval megkérem, hogy menjünk el bevásárolni... Egy egyszerű bevásárlásból sok minden leszürhető, szóval már az első találkozó alatt tesztelhetem a másik felet.(ha az illető nem szeret vásárolni, akkor nem hozzám való) Eldöntöttem a nehezebb utat választom, és a kb 15 km-re levő tesco áruházba kerékpárral megyek (szóval így a mai napi sport le lesz tudva a 30 km tekeréssel) Plusz extraként bevásárlók is, na az első az lesz, hogy megnézem a lego osztályt, hátha vannak akciósak... A ruhán is gondolkoztam vajon milyet vegyek, legyen a konzervativ stilus, vagy a kihivó stilus. Vagyis valami konzervativan kihivó ruhát kellene felvenni.... vagyis egy csinos halásznadrágot, egy szép szandállal, és talán felveszek egy kihivó felsöt, ami még nem kurvás... Mivel ez nem szokványos találkozó lesz, ezért kiváncsi vagyok, hogy kapok-e már az első találkozó alkalmával valamit. (esetleg egy csokit vagy egy virágot) Ha a férfi nem bókol, és nem hozz valamit, lepattintom... (akkor a későbbiekben sem venne komolyan) Továbbá még kiváncsi leszek a fiú arcára, amikor bejelentem, hogy a legoból élek. Le kellene fotózni az embereket, amikor rám néznek, amikor közlöm velük a hírt..
Van egy ismerösöm, aki nagyon sértődékeny, ha megsértik, hülye dolgokat csinál, már próbáltam elmondani ezeket neki... A jó természete mellett a sértödékeny természete rombolja az egyéniségét, és abban a hiszenben van, hogy ezek után is kedvelik az emberek, és nem érti ha kap negativ visszajelzéseket... Próbáltam megértő lenni a hisztijével kapcsolatban... Persze,hogy megértő, hiszen és is hisztis vagyok... Az a tipikus oroszlán jellem vagyok... Én szó szerint hisztizek, szépen látványosan.Viszont szerencsémre a hisztik jönnek mennek... (néha még tudatosan rá is játszok) Az ismerösöm is hisztizik, de mellette még kombinál is... Viszont a hisztijében felfedeztem az akaratos, és ártó énjét... Az akaratosság talán még elmenne, az ártás inkább már nem. Ha hisztis vagyok, akkor a hisztim miatt én is sértő vagyok, és ártok az embereknek, de én ezt nem tudatosan csinálom... Viszont az ismerösöm tudatosan bánt meg másokat, és teszteli is őket...Kezdek félni az ismerösömtől, bár még mindig jó embernek tartom, de azt hiszem vele is távolságtartóbbnak kell lenni...
2011.08.09.
Az utóbbi pár napban megint foltosodók, a lábamat már megint bevertem valamibe, csak ismételten nem emlékszem rá, hogy mikor keletkezett a folt... Az elmúlt 5 napban szép szinjátszó volt a böröm, a lilától a kékig minden szinbe átment. Jelenleg a folt kezd elhalványulni, a vérvétel során is befoltosodott a karom, mint akit megvertek úgy néztem ki, de már az kezd halványulni... (egy hétig véraláfutásos volt a kezem a tűszúrástól...) Viccesen azt mondtam magamban, úgy néz ki a karom, mint a filmekben a drogosoknak... Visszatérve a lábamra, nem emlékszem az ütésekre, és mindig ez van, már nagyon rég óta, az ütés foltok jönnek és mennek... Kb két éve valaki megkérdezte, hogy ki vert meg, és én csak néztem, hogy miért is kérdezte meg, mindig a térd alatt és a boka felett vannak az ütések, párszor már bevertem a lábam a kerékpár pedálba, és ilyenkor sokszor folt keletkezett a lábamon... Én arra tippelek, hogy a kerékpárral verem össze magam, csak az a fura, hogy nem érzek fájdalmat... Lehet,hogy a lábamnak nagy a fájdalomküszöbe? A lábfejem is foltos, és elég viccesen néz ki... A szandálom alatt fehér a böröm, és ahol nincsen szandál ott bebarnult.Milyen szépen foltosra lebarnultam. A lábujjaim szép barnák, de lábfejem szép fehér és barna foltos...
Tegnap volt egy óriási nagy vihar és én szó szerint megáztam.Iszonyatosan ömlött a víz, én pedig az országúton voltam, és sehova sem tudtam behúzodni, nagyon nagy sebességben ömlött a víz, annyira csipte a víz a börömet, ahogy hozzám ért. olyan volt mintha a víznek lett volna súlya, néztem is, hogy jégeső-e de nem az volt, csak nagy sebességgel esett.. 2 perc alatt a szó szerinti értelembe megáztam, úgy hogy a ruhám teljesen vizes lett... Kb olyan volt, mintha a zuhanyzó alá beálltam volna ruhába... kb 15 percen keresztül tekertem a viharban és csendesedett az eső és átment normál esőbe...Mire elértem a kertvárosba és fedezékbe tudtam volna vonulni, már börig áztam, így úgy döntöttem, hogy nem állok meg és várom meg az eső végét, de pár száz méterrel arébb pedig, már visszafogott eső volt, és mire hazaértem el is állt.Nagyon érdekes volt, hogy a pocsolyákban langyos volt a víz, mert annyira felmelegedett a betonút, az eső pedig hideg volt.
2011.augusztus 10-11.
Teljes adminisztrativ káoszban voltam. Elhagytam a pendrive-omat és rajta volt egy hivatalos excel táblázat... kb 3 hetet dolgoztam vele, több száz személy személyes adatait tartalmazta, miután egyszer kinyomtattam az adatokat, így papíron megvoltak... Igy kénytelen voltam egy este alatt megcsinálni. Azon az este csak 4 órát aludtam, és aznap teljesen komás voltam, pontosabban délután, így nem csináltam a legot hanem pihentem... Természetesen előkerült a pendrive (bent hagytam a munkahelyemen). Megkértek, hogy teljes körű nagytakarítást, csináljak mert a WC-ben büdös van... Már hetek óta szenvedek a WC-vel volt amikor alaposan kitakarítottam, és kb 15 perc múlva szóltak, hogy takarítsam ki a Wc-t. én meg csak néztem magam elé, és gondoltam magamban most szórakoznak velem. Miután ki volt takarítva, így mérgembe öntöttem egy csomó tisztítószert a lefolyóba... (olyan mérges voltam, én tudatosan a környezetet óvom, és most pedig tisztitószert öntöttem a lefolyóba, szóval hozzájárultam a környezetszennyezéshez) Végül is ma óriási nagy takarítást végeztem a Wc-ekben, még a falat és a radiátor csövet is áttöröltem... Tegnap pedig nagytakarítást tartottam a konyhába (a hütőgép kivételével mindent fertötlenítettem, és ismételten megkaptam, hogy büdös van a konyhában..., de azt nem mondhatják, hogy koszos) Lehet, hogy egy étel megromlott a hütöben vagy a szemetesben... Ma viszont gereblyéztem...A kertészt megkértem, hogy ha nyírja a füvet akkor hagyja meg nekem a gereblyézést... Nagyon élveztem a gereblyézést... Át tudtam gondolni a helyzetemet az irodába, és magamban ki mertem mondani, hogy nem akarok azonosulni a jelenlegi munkatársaimmal... A munkatársaim egy válogatott munkakerülők. Egész nap telefonálnak nevetgélnek és esznek és boltba járnak... A kertész is felvette ezt a hozzáállást, olyan szépen dörgölödzik az irodistákhoz... Viszont én még mindig nem hódoltam be... Megtartottam az egyéniségemet... Néha már alig várom, hogy vége legyen a közmunka programnak, hogy kikerüljek ebből a felborult álomvilágból, az igazi életbe... Nem azt mondom, hogy nem akarok kényelmes munkát,de ennyire nagy lustaságot nem akarok... Miután nincsen munkájuk, és unatkoznak, és unatkozás közben nyafognak... (néha már alig bírom a nyafogást, hogy milyen kevés pénzük van... Megjegyezném, minden dolgozónak legalább 2,5 szeres fizetése van... Múltkor majdnem beszóltam, hogy nem kellene sírni, mert én most mire gondoljak az én helyzetemben... Akkor én már teljesen szerencsétlen vagyok a félhavi minimálbéres fizetésemmel... Mint mindig, csak azok sírnak akiknek van pénzük...
A macska szoktatása nagyon rosszul megy, attól félek, hogy nem leszek képes megszelidíteni még augusztusban... Láttam,hogy a macska hányt, utána olvastam interneten, és állítólag a macskák szoktak hányni, szóval nem idegeskedtem emiatt... A macska szerintem már sokkal szebb, most már csak simán ronda, de nem nagyon-nagyon ronda...Mintha már nem lenne annyira csontkollekció, de még mindig fittness macska. Egyre többet szunyókál a teraszon. Ma is fújt rám, mint mindig...Amit észrevettem ez a macska nem vakarodzik, és megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy nem is fertöző, lehet, hogy csupán a hajléktalansága miatt ronda...Miután nem vakarodzik, lehet, hogy nem is rühes meg ilyenek.
A hónap végén megyek a baráti társaságommal Pécsre és Villányba. Már alig várom, hiszen már két éve nem voltam Pécsen.
Ma felhívott a lakáshitelem bankja... A lányt megkérdezte, hogy mennyit fizetek a bankba kezelési költségre... Megfogott, mert mindkét bankban ahol vagyok fogalmam sincs, azt mondta,hogy ha náluk kötök bankszámlát akkor ingyenes (arra már nem emlékszem, hogy a pénzfelvétel vagy a kezelési költség) Elmondta, hogy az a feltétele ennek az ingyenességnek ha 120000 ft beérkezik minden hónapban a számlámra... Amikor lerakta a telefont csak néztem elöre, hiszen jelenleg 30 ezer forintot kapok, vagyis 4 szer többet kellene keresnem... Valami nincs rendben a rendszerrel...
Eldöntöttem,hogy folytatom a múlt héten elkezdett sörös doboz gyüjtést, kétszer vittem vissza sörös dobozt és összesen eddig 280 Ft-ot kaptam, és ebből tudtam fedezni két adag ennivalómat.. Eldöntöttem, hogy esténként fogok kukázni, mert szégyelném ha valaki látna, a sötét pedig elrejt...Nem szabad, hogy tudják az emberek, hiszen nagyravágyóak a céljaim, egy irodában leszek segéd (iktató, és adatrögzítő) Az emberek nem tudhatják meg hogy kukázni fogok, hiszen melyik cég alkalmazna egy kukást...
Ma kaptam egy e-mailt és nagyon tetszett a tartalma:
- Kaukázusi jegenyefenyő (Abies nordmanniana), magassága 175-200 cm - 158 000 Ft helyett 79 000 Ft-ért!
- Kaukázusi jegenyefenyő (Abies nordmanniana), magassága 200-250 cm - 258 000 Ft helyett 129 000 Ft-ért!
- Kaukázusi jegenyefenyő (Abies nordmanniana), magassága min. 400 cm - 708 000 Ft helyett 354 000 Ft-ért!
- Atlasz-cédrus „Elegantissima” (Cedrus atlantica „Elegantissima”), magassága 350-400 cm - 198 000 Ft helyett 99 000 Ft-ért!
- Atlasz-cédrus „Glauca” (Cedrus atlantica „Glauca”), magassága min. 400 cm, 350 literes műanyag konténerben - 415 000 Ft helyett 207 500 Ft-ért!
- Atlasz-cédrus „Glauca Pendula” (Cedrus atlantica „Glauca Pendula”), magassága min. 300 cm, 285 literes műanyag konténerben - 850 000 Ft helyett 425 000 Ft-ért!
- Himalájai cédrus (Cedrus deodara), magassága 250-300 cm, 140 literes műanyag konténerben - 85 900 Ft helyett 42 950 Ft-ért!
- Himalájai cédrus „Pendula” (Cedrus deodara „Pendula”), magassága min. 300 cm, 240 literes műanyag konténerben - 418 000 Ft helyett 209 000 Ft-ért!
- Himalájai cédrus „Pendula” (Cedrus deodara „Pendula”), magas törzsre oltott, 285 literes műanyag konténerben - 493 000 Ft helyett 246 500 Ft-ért!
- Himalájai cédrus „Trionfo Azzuro” (Cedrus deodara „Trionfo Azzuro”), magassága min. 500 cm, 500 literes műanyag konténerben - 423 000 Ft helyett 211 500 Ft-ért!
- Ficus óriás bonsai (Ficus microcapra), 120/ 50 cm, 159 900 Ft helyett 79 950 Ft-ért!
- Bőrlevelű korallberkenye (Photinia serrulata „Red Robin”), magassága 200-250 cm, 50 literes műanyag konténerben - 73 900 Ft helyett 36 950 Ft-ért!
- Ezüstfenyő „Hoopsi” (Picea pungens „Hoopsi”), magassága 175-200 cm - 229 000 Ft helyett 114 500 Ft-ért!
Most legszívesebben elmennék és vennék egy nagy fát...
2011.augusztus 13.
Lakodalomban voltam Bugacon... Egy hihetetlen elegáns lakodalomban voltam... A mennyasszonyt lovaskocsi hozta, a szabadban volt a szertartást. Stilusát tekintve olyan volt mint az amerikai filmekben egy esküvő. Le volt terítve műfű a szép fűre, és a műfűre szórták a koszorúslányok a rózsaszirmot. Még élő lepkéket is engedtek. legalább 3 lepkét engedtek szabadba...
A vacsora zárt helyiségbe volt... Az asztalok szépen fel voltak díszitve. Minden széken védőhuzat volt, és a székek hátulján nagy masni...A székek nagyon elegánsak voltak... Eddig még csak olyan lakodalomban voltam, ahol csak korlátlan étel és ital fogyasztás volt... (az ital alatt a sört bort, és pálinkát értem) Itt viszont nem csak ezek voltak, szinte minden ital ami számít, szóval mindent lehetett inni. Az elötérben pedig koktélokat készítettek... Nem mintha én valamelyiket is megkostoltam volna... Azt hiszen az átlag alkohol fogyasztók végigkostolták az italokat (különösen a koktélokat...)
Érdekes voltak az elmúlt hét, ismételten találtam két zsák sörösdobozt, egyértelmű hogy a környék kocsmája rakja ki a zsákokat... Ezeket a zsákokat haza kellett csempésznek úgy hogy a lakók ne vegyék észre... Az egyik csempészésnél a nagy hátizsákomat teliraktam és pont találkoztam az egyik szomszédommal, és szépen felvittem a táskámat a lakásomba. Szerencsé