A december érdekesen alakult, a munkába temetkeztem, hogy ne kelljen gondolkodni. Nagyon sokat dolgoztam az iskolában. Azt hiszem kivívtam az iskolában kivívtam magamnak a tiszteletet, egy rossz szót nem kaptam, csak szépeket és kedveseket... Mindig erre vágytam a szép szavakra, de hát ez nekem nem igazán adatik meg. Most lesz az utolsó munkanapom az iskolában, és nem várom, véget ér a szép életem. Mindenki azt mondja nekem várod már a Karácsonyt, várod a szüneteket, én pedig egy halk igennel válaszolok... de mást gondolok, nem várom a karácsonyt. Emlékszem a karácsonyaimra, két lehetőség volt, vagy egyedül karácsonyoztam vagy a szüleimnél... Évek óta ugyanaz a titkos karácsonyi kivánságom:Karácsonykor szép szavakat és vidámságot szeretnék. HA elmegyek a szüleimhez, akkor azok csak szidnak, behúzódok a szobámba és nézek magam elé mozdulatlanul órákon át, jobb esetben bekapcsolom a tv-t és nézem, de hogy mit azt én se tudom... Amikor egyedül a lakásban töltöttem a karácsonyt,akkor általában interneteztem vagy tv-ztem, emlékszem volt egy karácsonyom, amikor az ajtómra csináltam egy fát, el is készült,csak néztem és néztem... Nekem már kb 5 éve nincs fám karácsonykor. Tegnap este felhívott a volt barátom és megkérdezte lenne-e kedve a karácsonyt vele tölteni (hogy kényeztessem), egyszerűen nem értettem a kérdést, miért is, hiszen mi már nem vagyunk egy pár, titokban mindig arra vágytam, hogy a nem létező hercegemmel karácsonyt együtt töltöm, de hát nincsen hercegem, így ez csak álom... Most ismerkedek az interneten egy rendesnek tünő fiúval, rendesnek tünik és vannak tervei céljai... Megfogott benne, hogy szereti a gyerekeket (ami a legjobb,hogy én nem említettem neki, hogy a kisgyerekek a gyengéim, nem vagyok pedofil, ne gondoljon senki rosszra) Elmondása szerint vannak életcéljai, van egy háza és fel akarja újítani... Ezt meghallottam, hirtelen az jutott eszembe bárcsak lerobbant ház lenne, mert a régi házak felújítása nekem is tetszik, amikor a faluba költöztem akkor az volt az álmom, hogy a párommal veszünk egy házat, és közösen felújítjuk, anyukájának állatai vannak és gazdálkodnak, erröl meg az jutott eszembe, hogy régen én is akartam állatokat, pontosabban még mindig szeretnék törpetyúkokat... Miért is szeretem a törpetyúkokat? A válasz egyszerű: mert szépek, és a tojásukból készült tészta sokkal jobb minőségű, mint a sima tyukoké, miután én tésztamániás vagyok, sokszor készítek magamnak házi tésztát, de hát sajnos jelenleg tescos tojásokat használok... Plusz a törpetyúk azért is, mert nem kell levágni... én soha nem ölök meg állatot, a nagymamámnál az egyik legnagyobb trauma a tyúkvágás volt, utólag belegondolva elég vicces és abszurd szituáció lehetett, amikor hosszasan magyaráztam nagymamámnak,hogy a tyúkoknak is vannak jogai, míg a kezében volt a kés, na én ilyenkor általában elszaladtam és amikor vége volt a tyúkok nyakának elvágása akkor már nem volt mit tenni, feltámasztani nem tudtam, így felpucoltam a tyúkokat... Igy biztos ha lesznek tyúkjaim, arany életük lesz... De azért a nagymami vasárnapi tyúkpörköltjét imádtam...
Itt ülök az iskolában és reggel 8.30-tól kb 10.30-ig csak interneteztem, ez van, az utolsó nap. Azon agyaltam mit is fogok csinálni délután, hiszen most már nem kell dolgozni, lesz szabadidőm. Azt gondoltam bemegyek a városba vásárolni. Elég rossz az idő, nagyon esik egész nap, akkora tócsák voltak, hogy alig tudtam bejönni a munkába, kénytelen voltam a kerékpárommal a bokrok között menni és azért ez nem volt egy egyszerű dolog. A nadrágom, meg olyan koszos lett, mint akit nem tudom honnan szalasztottak, honnan is a tanyáról. Beértem az iskolában szépen letakarítottam a sarat a cipöm, tegnap hallottam a tévében akár hó is lehet. Micsoda és milyen hó? Most hó? Valamiért nem várom, pedig ha jól emlékszem tavaly már ilyenkor hó volt, vagy ha nem is volt hó akkor kezdett el esni... Emlékszem hogy a munkatársammal tekertünk ki a nagy hóban a semmi (tanyavidék)közepén, na jó a végén már nem tekerünk csak húztuk a kerékpárt, vagy a kerékpár húzott minket, ezt már nem lehet tudni. Na mi lelkesen minden nap kerékpárral mentünk, mert a beton úton el volt takarítva az út, de a tanyavidéken nem... Ennél már csak a hó olvadása a latyakban való hazamenetel volt izgalmasabb... Vajon lesz hó nálunk is? Bármikor jöhet és eldöntöttem kiélvezem a hómentes napokat amíg csak lehet... Tekerek és tekerek... Internetezés közben találtam szaloncukorrecepteket, ezek pont nekem valók... Minőségi étcsoki, édesség... Jaj istenem legszivesebben hazarohannék (vagyis tekernék) pénzért és be a városba, hogy megvegyem az alapanyagokat... Ez kell nekem, hogy egyedi készítésű édességet csináljak, ebben úgyis jó vagyok (kivétel a körtepuding, amit állandóan a fejemhez vágják, a körtepuding irtó rossz volt, arra már az sz. betűs szó is ráillene) A napokban eszembejutott a fenséges bodzalevesem, az annyira fenséges, és nap mint nap eltekerek ott ahol a bodzabokrok voltak, de sajnos mindet egytől egyik kiszedték... Most meg levágták a fákat, pedig két sor szép nagy fa volt ott, és most olyan rondán állnak ott a faoszlopok, kivágták a nagy fákat és kb másfél méter magas törzset hagytak nekik, elneveztem halott fák fasornak...
Amit elterveztem délelött az nem jött össze, délelött elmentem az iskola ünnepségre, ami szerintem nagyon jó volt és hazamentem, ütközben nagy lelkesen mentem volna, hogy megyek a Tescoba, de olyan hideg volt, és úgy fújt a szél, hogy csak a falu boltjáig jutottam... A minőségi étcsokoládé kivételével,minden alapanyagot be tudtam szerezni, a csokinál kénytelen voltam a 45 % csokitartartalom mellett maradni... Egy 70 % csokitartalom sokat dobott volna a desszerten... Megcsináltam a szaloncukrokat, isteni jók lettek, csak azt vettem észre, hogy eszem és csak eszem... Csináltam kókuszos szaloncukrot, és és diós-mazsolásat... Érdekes a dió is, otthon nálam kétféle dió volt összeöntve, átlagos vastag héjú, és óriási nagy vékony héjú, (a nagyokkal könnyű dolgom volt, de a kisebbekkel küzdöttem) Szépen várják, hogy a csoki megszilárduljon a szaloncukrokon... (Remélem a csoki megdermed, csak dermedjen meg) Annyira jók lettek a szaloncukrok, hogy mostantól azt hiszem nem eszek boltit, csak házit, még a végén minden hónapban szaloncukrot csinálok...
Megdermedt a csoki, kemény, és nem ragad... Nagyon boldog vagyok, annyira ügyes voltam, életem első szaloncukorja és sikerült... most már csak egyesével be kellene csomagolni... Igen be kellene csomagolni, hogy ne egyem meg... Nagy a kisértés, szóval keresek valami csomagoló anyagot... A nagy kérdés, mibe csomagoljam, hogy szép legyen... Diós-mazsolás finomabb lett, mint a kókuszos.
Délután kaptam dicséretet egy olyan embertől akitől nem számítottam, egy legos megdícsért és ez annyira jól esett... Sokat tettem azért, hogy elismerjen, mert sajnos összekavartam régen a rendelését, és szégyeltem magam a tévedés miatt, de most látszik nem is rossz ember... Annyira feldobott, persze nem szállok el a dicséret miatt, továbbra is minöségi szolgáltatást nyújtok a legommal... Csak így tovább... Hát ezért legozok én... (valaki egyszer azt mondta nekem, hogy háttal nem kezdünk mondatot), de most hát és hát és hát...
2011. december hétfő
délelött bementem a városba legot venni, apunak megvettem a karácsonyi ajándékát. egy csomó sört vettem. Igen söröket, én aki nem iszik sört vett, na de milyeneket: nagyon jókat. (a napokban nagyon sokat olvastam az interneten, szóval elméleti szinten mondhatnám, hogy szakértő lettem) A fő szempont a más nemzetek sörei:ime a sörök: Leffe blonde belga sör,Miller Genuine draft, ez állítólag amerikai (de azért ott nagy kérdőjel, hogy az-e) Sol mexikói sör (na ez is érdekes,mert származási helye Mexiko, de Hong Kongból vagy Malajziából importálták, még kinai írás is van rajta), Kronenbourg 1664 francia sör. szóval minden féle van, már csak cseh és német sört kell beszerezni, és tökéletes lesz az ajándék... Erre apu biztos nem számít...
Egy reménysugár jelent meg az életemben, felhívtak munka ügyben, hogy egy nénire kellene hétvégente vigyázni és másnapra megbeszélésre hívtam magam, egy halványka fény, remény az életemben és legalább másnap kiderül, hogy felvesznek-e... Amikor megtudtam volt barátom meghívott msn-ezni, és én boldogan meséltem a hírt kb két hónap után ez az első meghallgatásom, és ez az első komoly telefon, a sexajánlatok után, mert csak sex ajánlatokat kaptam, de azt nagyon sokat, és fura már majdnem azon a szinten voltam soha többé nem hirdetem magam, és megszólalt a telefon, ez vissza húzta az önbizalmamat, még ha nem felelnék meg akkor is érdemes hirdetni magam. Visszatérve elmeséltem neki, hogy mit csinálok, teljesen ledöbbent, hogy én ezt akarom csinálni, pelenkázni és etetni, mondta hogy én erre nem vagyok képes, mindennek lehordott, hogy nem vagyok normális hogy ilyen munkát csinálok...Egyszerüen nem értettem a dolgokat, úgy viselkedett mintha nem tudta volna, hogy tavaly mit dolgoztam az öregek otthonában, bár tény, hogy nincs szakképesítésem, de egy év alatt megtanultam az alapokat, és ő csak mondta, és mondta, és mindennek lehordott én ennyire még nem éreztem ,hogy bárki is megalázott volna... Én csak néztem magam éle,és sírtam, pont erre nem számítottam, annyira lent van az önbizalmam, és jól eset volna egy biztató szó, hogy szuper vagy , és ügyes, megkapod az állást.
Egyik lego oldal nem engedi, hogy szárnyalhassak, eléggé megkurdították a szárnyaimat, nagy kár pedig, ha elfogy a türelmem eltünők arról az oldalról, de akkor a legosok sokat vesztenek... Ez az oldal jelentette a kapcsolatot a többi legosok között. Már régóta látom az oldal hibáját, aki egy kicsit nagyot mer, az nem értékelik, és lekorlátozzák. (Tulajdonképpen annyi történt, hogy én rendszeresen felrakom, hogy a városban hol olcsó a lego, és ezt nem lehet csinálni, mert az oldalon nem lehet reklámozni, vagyis lehet, a kiváltságosoknak, akiké az oldal... én pedig azt vallom, hogy egy tökéletes gazdasági piacban a versenytársakat is el kell fogadni) A legosok sokat veszítenek, hiszen ismernek és én ezt nem rosszindulatból csinálom, csak ha van egy fontos információm és ezt megoszthatom másokkal, mert így a szegényebb társadalmi réteg is hozzájuthatna legohoz, de ezt nem szabad csinálni, mert ez az oldal müködési elvével ellentétes... Mindig is tudtam, hogy egy bizonyos körbe nem tartozok bele, és tulajdonképpen nem is bánom, hogy nem vettem fel a szokásait...
2011. december 21. a szokásos dolgot csináltam, legoztam. A mai nap kétszer voltam azAuchan áruházban, mind kétszer vettem 2-2 darab SW kalendáriumot. Voltam a postánis, az utolsó sürgös rendeléseket feladtam. Eset a hó is. a boltban megvettem a szaloncukorhoz való alapanygokat, ma este csináltam marcipánt mandulából, az első marcipánon. végre marcipánt is tudok csinálni... Csinálni fogok holnap marcipános mazsolás, kókuszos és gesztenyés-mazsolás szaloncukrot. Sajnos elfogyott a dióm, így azt nem tudok csinálni... el kellene mennem cukrásziskolába, egyre jobb vagyok az édességek területén.ha nem is cukrásznak, csokoládé és bonbonkészítőnek...
2011.12.22.
Voltam a néni próbanapján a munkával kapcsolatban, annyira jó volt a napon, ilyen jó napom már rég volt, egyrészt nem legoztam, másrészt megkaptam a munkát...Felhívott apu, hogy mikor megyek hozzájuk, de leszídott. Később is felhivott és megkérdezte, hogy milyen munka, és elkezdett ordibálni, hogy miért vállalok el ilyen munkát... Ez egész kezdödik elölről, amikor az öregek otthonában dolgoztam, lenézett, több mint egy évig dolgoztam ott, és amikor az ismerösek kérdezték hol dolgozok letagadta a munkahelyemet, csak szidott és szidott, lenézi az idős ápolást, pedig én annyira boldog voltam, esélyt kaptam az élettől, ennek a munkának köszönhetően esélyt kaptam a jobb életre... Erre a saját édesapám ahelyett, hogy örülni, csak szidd, és szidd... Pár hete elgondolkodtam azon, hogy egyáltalán törödött-e velem gyerekként, de nincsenek emlékeim ezekről, nagyon sok emlékem van arról, hogy ült a kanapén, és megszólítottam, és azt válaszolta, hagyjál békén lányom, nem érek rá... (ült a kanapén és nézte a tvt) Most este teljesen kibuktam, már félek a karácsonytól, annyira félek, a szüleimnél töltöm a karácsonyt, én annyira félek. Azt kívánom karácsonyra, ne bántsanak... Semmi mást nem kívánok, tudom telhetetlen vagyok, és nagyot kívántam. Gondoltam arra,hogy a mellékálláskor a szüleimnél alszok, de most már látom, rossz ötlet, inkább vállalom a reggeli és a késő esti hosszú kerékpározást... Most látom csak, milyen szerencsés vagyok a kis fűtetlen otthonomban... Senki sem ordibál, és ez többet ér bármilyen fütött szobánál...
A karácsony
A karácsony rémálom volt, a testvérem állandóan sértegetett, amikor meglátod mindig rám vigyorgott vagy rám förmedt és ilyeneket mondott hogy nézel ki, kiállnak a fogaid, hogy tudsz igy nevetni, apu és a tesóm folyamatosan belém kötöttek én már megszólalni sem mertem, néha már könyörögtem hagyják abba a szidásomat, és ha kiejtettem egy szót, mindegy mit, azt már sértésnek vették... Jövő karácsonyra kedvességet szeretnék kérni, szinte minden éjszakát végigsírtam... Hogyan juthat el egy apa arra a szintre, hogy bántsa a saját lányát? Százszor jobb a hideg lakásban fagyoskodni, mint azt hallgatni, hogy mennyire rossz vagyok és mindent elrontok...Annyira félek... Bárcsak valaki segíteni... Bárcsak... Miért érdemlem én ezt?
Amikor véget ért a karácsony hazaértem, annyira jó érzés volt, mintha hosszú hónapok óta tértem volna haza... Az én kis otthonom, már csak ez maradt nekem, az én kis nyugodt otthonom... Annyi rendelést kaptam, de annyit és a legot csináltam, a legosok nagyon kedvesek voltak, az utóbbi két hétben nagyon sokat nyitottam feléjükl és közvetlenek voltak, olyan jól esett... Idegen emberek az ügyfeleim, vásárlóim de mégis jól esett, az egyik legos még karácsonyi üdvözlő e-mailt is írt, annyira jól esett... Három ismerösöm köszöntött fel sms-ben, és ezek is olyan jól estek, bevallom öszintén én egyre sem számítottam... Hihetetlen hogy 4 ember köszöntött fel, és ez annyira jól esett, négy ember gondolt rám...
2011. december 31 szilveszter
Ez volt a harmadik munkanapom a néninél
Egy kicsit fura volt, hogy egy idegen embernél töltöttem a szilveszter napját... A saját jólétemet háttérbe helyeztem, és dolgoztam este 8-ig voltam a néninél, kés este nagyon szép volt a város, ütközben annyi tüzijáték volt. a legtöbb ember az út közepére rakta a tüzijátéákot így sokat kellett várakozni, hogy vége legyen a tűzijátékoknak. sok kis magán túzijátékot láttam, ahogy meg kellett állni kerékpárral haza fele menet és várakoztam az utca közepén. (igen az utca közepén, mert szilveszter napján azt is lehetett) A szilveszter tulajdonképpen jó volt. A másnap viszont nagyon rossz volt. annyira fáradt voltam és másnap is dolgozni kellett menni. A nap végére mint akit kiütöttek. (pedig semmi féle buli és szórakozás nem volt) Azt hiszem a folyamatos 4 napi munkában elfáradtam.
2011 január első hete.
Annyi a munka, hogy alig gyözöm. A nénit kell gondozni, a legot csinálni. Magánéletem nincsen, Ingázok az otthonom a szüleim háza és a néni között, egyik pillanatban itt vagyok a másik pillanatban ott... A munkatársam nagymamája meghalt így elvállaltam az ó napjait is... A héten minden napján kellett igy menni dolgozni 4-6 órában. A köztes időt a legoval töltöttem ki... néha már úgy érzem robot vagyok és fillérekért dolgozok... Annyira kilátástalan az életem... Tényleg olyan jó lenne egy társ, aki segítene, csak engem senki sem szeret...
Felmerült egy lehetőség, hogy lett volna egy lakótársam, egyik pillanatban ezt mond,másik pillanatban mást... Besegített volna a lakásrezsibe, aminek persze nagyon örültem volna, de a feltételei nem tetszik, és egyre inkább azt gondolom rossz lenne ha odaköltözne...
