Szeretném ha szeretnének, de nem vagyok méltó senki szeretetére. Soha sem szeretett senki, csak mindig kérdtek valamit tölem és ha teljesült csak elhagytak.
2012. március 3.
Meglátogattam a szüleimet, elég jól viselkedtek. A testvérem szidott a szokásához hivem,de apukám és anyukám kedves volt.
A napokban megvett Kisherceg könyvet megvettem és kiolvastam. KIshercegnek köszönhetően sok mindenre rájöttem. Beszélgetem idegen emberekkel, beszlgettem egy cigány fiúval is.
Cigányság kérdése az életemben: A környezetem fajgyülölő, mindenki aki körülvesz gyülöli öket, úgy beszélnek róla,hogy pusztuljanak el, miért is élnek a földön. Hihetetlen gyülölet van a szemükben. Valamiért soha nem féltem a cigányoktól és ezt nem tudom megmagyarázni de nem tartok tölük, függetlenül hogy a környezetem mást mond. Emlékszem szórólapos munkám során bármilyen cigány részre bementem, sok helyen bámultak, és néztek néhol köszöntek és beszélgettek velem, tetszett amikor az egyik faluban azt mondták hogy ide még a postás sem jön. Velem pedig kedvesek voltak. kérdem én hol van a rossz indulat? Szerintem a cigányok is tudják, hogy ki bántja öket és ki nem, szerintem aki nem piszkálja őket azt ők sem bántják. Emlékszem a 8. kerületben is rendesek voltak hozzám. A lakáskeresés alatt elég fura és érdekes társasházakban jártam. A legviccesebb szituáció amikor a részeg pasi a kapuban ült én meg közöltem neki be akarok menni, és bementem,semmi félelem nem volt bennem. Beszélgettem egy interneten egy cigány fiúval. Megerősítette azt amit gondoltam a cigányokról, hogy mi a különbség a magyarok és a cigányok között. A cigányok összetartóbbak, mint a magyarok.
Megváltoztattam az életemet az elmúlt napokba. A legos munkám visszafogása is sokat segített
most már céltudatosabb vagyok a legoval kapcsolatban. Rájöttem bár nincs munkám, de mégis van,hiszen a legonak köszönhetően mindig megéltem. Ezt az életet már legalább két éve csinálom, és nem halmoztam fel kiadásokat... Szerintem már a nehezén túl jutottam, mindig volt annyi pénzem ami kellett, csak én többre vágyok, és mi van ha nem kellene többre vágynom és el kellene fogadnom a helyzetemet. Rájöttem egy csomó legom van, és ha eladnám megoldódna az anyagi helyzetem. Csak képtelen vagyok eladni őket.
2012.március 2. hete
Fura volt ez a hét, volt egy ember akihez kötödtem, az egyetlen egy ember akivel kommunikáltam az emberek között, de rá kellett jönnöm, ő nem akar velem kommunikálni, úgy ahogy szerettem volna. A kétségbeesésében megtalált, de végig hazug volt, saját magát is becsapta,Durvának kellett lennem, elég durva sms-eket írtam, és feltettem a nagy kérdést mit akar tőlem... A válaszából egyértelműen kiderült semmit, és inkább megerösítette bennem azt hogy kihasznált.Nagy csapás volt számomra hogy az egyetlen egy ember akivel szóba állok kihasznált. Ez az ember tisztánlátónak nevezte magát, és döbbenetes volt számomra, hogy mennyire elvakult volt, és én hetek óta próbáltam észhez téríteni, amikor a durva sms-eket írtam akkor már tudtam ez a helyes út, kledves átlag szavakkal nem értem el semmit... Amikor megírtam ezeket az sms-eket annyira megkönnyebültem, hihetetlen jó érzést volt. Másnap kaptam a fiútól sms-t hogy tudja mit akar, és pont azt akarta amit letagadott saját maga elött...Annyira jó érzés volt,. hogy elértem a célomat, vagyis a célomhoz közelebb kerültem. Sokat küzdöttem ezzel kapcsolatban és nem is élveztem ezt a helyzetet, és eléggé megviselt, de ha lesz egy kis nyugtom rendbeszedem magam...
Vurmixgépet, nagyon klassz kis gép, egy turmix aprító, és daráló gépet, 3 az e1-ben funkcióval. Ez egy mini turmix (kis lakásban kis turmix illik), elég sokba került, de megérdemlem. A marcipánkészítés és a banánturmix készítés miatt vettem ilyen gépet.
A banán nagyon drága 400-500 ft kiloja egy banánt 60-80 ft-ba került, szóval csak egy banánt vettem, de hamarosan itt a gyümölcsszezon és lemegy az ára, hamarosan itt az eperszezon, ezt is már nagyon várom.
Pénteken voltam jósnőnél. Elég negativ dolgokat mondott, szinte féltem és teljesen lehúzott... Feltettem magamban ennyire rossz ember lennék? Egy folytában azt kérdezte miért félek a haláltól? Ezt nem egyszer nagyon sokszor kérdezte. At mondta soha nem voltam szerelmes, és egész életemben magányos voltam.állítólag költekezek, és fogjam vissza a költekezésemet. Szinte lelkiismeretfurdalásom volt a turmix és az ismerösömnek vett pár minőségi sör megvásárlása miatt. Az elmúlt egy hónapban csak ezt a két drágább dolgot vettem, egyszerűen nem értem hogy min sporoljak, hiszen alig eszek nem fütők, a ruhám tragikusan elhasznált. Szóval nem értem min kellene sporolnom. Kevesebb ételt vegyek és hlljak éhen, egyszerűen nem értem, hiszen már húst ezer éve vettem.Most jutott eszembe múlt hónapban vettem egy medicus bőrcsizmát ami le volt értékelve, talán azt a csizmát nem kellett volna megvennem.
A jósnő szerint nem keresem a munkát, én nem tudok többet már tenni, hiszen minden nap azzal kezdem a napot, hogy átfürkészem az újságokat, és ha van elküldöm a pályázatokat. Próbáltam tovább lépni és tanulni, pl bár a pénzügyi ügyintézői tanfolyamra nem vettek felo, de jelentkeztem az angol tanfolyamra is...Elmondása szerint nyáron lesz alkalmi munkám, ebben az évben nem lesz...Remélem nincs igaza, mert ezt nem fogadom el, többre vágyom.
Jósnő szerint depressziós lehetek gyakran és van öngyilkosságra való hajlamom... Gondoltam magamban de jó, de szép életem van.
Azt hiszem tudom,hogy az egyik ismerösömnek miért fáj a feje. Félelmetes ha igazam van. Hangosan kimondtam a választ és megijedtem, hogy lehet nem tévedtem...Erre a következtetésre pár ismerösöm vezetett rá, valamiért bevonzom a lelkisérülteket, mert én is lelkisérült vagyok. Itt is érvényes a vonzás törvénye, az azonos emberek hasonló embereket vonzanak... Érdekes volt végighallgatni öket, és ez fura módon eröt adott valamilyen szinten.
Végre sikerült beszélnem egy egészséges emberrel, és talán segítséget nyújt nekem, hogy kimásszak a környezetemböl, és elfogadtam a segítségnyújtását Azt mondta fogadjam el az átlagot és legyek barátságos az átlaggal, és tényleg nem fogadom el az átlagembereket. Valamiért jobban érdekelnek a fura emberek. Növelnem kell az átlag emberek ismeretségét,és keresni kell az átlag embereket, hogy átlag emberré válljak.
Arra kérnek hogy adjam el magamat
Bárcsak elfogadnának olyannal amilyen vagyok.
Bárcsak ne lenne alkohol az életemben
Bárcsak boldog lennék, és bárcsak tudnék szeretni és viszont szeretni.
2012. március 2. hete
Az ismerkedésem egy internetes oldalon elég rosszul ért véget, egy ismeretlen az mondta, hogy meg akar valakit ölni, így az sms-ét elküldtem a rendörségre... Elmondása szerint bérgyilkos és egy falu polgármesterét kellett volna megölni. Érdekes beszélgetés volt, teljesen abszurd és hihetetlen volt a szituáció. A beszélgetésemet elküldtem a rendörségre...
2012. március 20.
Van egy ismerösöm aki kihozza a rossz énemet, amikor találkozók vele mindig sírnom kell, és ezt nem tudom megmagyarázni miért,. Valamiért lehúzza az áletkedvemet.
Mostanában mindenkitől negítiv kritákákat kapok, mostanában mindenki meg akar szépíteni. Csak ezt hallom legyél szép, gondozott, és takaríts. MA megkaptam hogy, a tekintetem üres. most már üres tekintetű lettem... tény hogy nem vagyok boldog, de még a tekintettem nem üres, legalábbis még nem érzem magam, kimondtam az ismerösömnek sokszor csak vegetálok, egész életemen keresztül vegetáltam. Néha elhiszem hogy nem tudok normálisan szeretni (azt nem írom, hogy nem tudok szeretni) Valószinűleg nem alakult ki nálam a normális emberi kommunikáció. A közeg amely körülvett nem engedett kibontakozni, és arra ösztönzött, hogy folytsam el az érzéseimet...Mi lehet a normális emberi kommunikáció?
Soha sem vettek körül emberek, így gyakorlatilag arra a következtetésre jutottam, hogy valahogyan el kellene és meg kellene az emberekkel tanulnom a sima beszélgetést... Számomra ez lesz a legnehezebb, és nem a szépítkezési felhajtást amit mindenki akar.
Az elmúlt hetekben elfogyott az ihletem, mostanában nem tudok mit írni a blogomba, eddig szinte csak jöttek a szavak de most nem megy.
Az életemet meghatározta egy levél, amelynek részben részese lettem.
2012. március 24.
a tegnapi nap volt egy rövid beszélgetésem a volt barátommal. Kiderült elitta az összes pénzét és hitelt kellett felvennie, kiderült miattam ívott többet, ha én nem lettem volna nem is ivott volna annyit... Szuper már ebben is én vagyok a hibás, jaj szegény miattam még inkább alkoholista lett....
Döbbenet, én pont azt kértem töle, hogy kevesebbet igyon és kérjen segítséget, és azzal hogy segíteni akartam neki, fekete bárány lettem... Igen nagy gondok vannak ott, és szeretem volna segíteni, de nem tehetem meg... Azt kívánom hogy, minél hamarabb lábaljon ki ebböl a válságból, és merjen változtatni.... Mindig az én ügyetlenségem kerül elötérbe, mindig azt sugalta, hogy egy mennyire szerencsétlen ügyetlen vagyok, nem tudok szeretni, nem tudok sütni fözni, koszos vagyok, nem vagyok nő stb... Soha nem hallottam töle szép szavakat, pedig vágytam rá...de nem kaptam semmit csak lehuzó szavakat... Inkább erösítette bennem a tényt, hogy szerencsétlen vagyok.
Végignéztem a zeigess mozgalom filmjét, és rájöttem hogy aszerint éltem, bár nem tudtam hogy az (na jó nem teljesen) Egész boldogtalanságom oka az egész életem az emberek akik körül vesznek A pénz hajkurászása, és a nagy profittal való szembenállás. A pénz mindig is érdekelt, hát persze hogy érdekel, hiszen azon veszem a csokikat (ha nagyon gyerekes akarok lenni) A pénz annyira érdekelt hogy a becsületes kereskedelem létrejöjjön, rájöttem becsületes vagyok az üzleti életben ezért nem is vagyok sikeres annyira..ATöbb mint három éve legozok, és még nem csödöltem be, de persze sajnos elöre lépni sem tudtam, korrekt üzleti élet, korrekt árakon elvet vallom, és nem a minél több profit elérése.2010.ben azt vetem észre hogy azt mondom, hogy a volt fönököm még 5 forint-ért is megfújtott volna valakit annyira pénzsovár ember volt (és persze milliomos). Nem hódoltam be ennek a világnak, meg is lett az eredménye nem hosszabbították meg a szerzödésemet. mindig lelkiismeret fordulásom van emia, mert ha megadom magam lenne munkám, de nem tettem. Ennek nagy ára volt, nem lett pénzem és a nénik akikre vigyáztam egyedül maradtak, pedig azt hiszem támaszuk voltam, éreztem hogy támaszuk lehettem. és beleolvadtak a szürke hétköznapjaikba. Én is kezdtem beleolvadni a mindennapokba, és egy lázadó és különc embernek amilyen vagyok (talán nem lázadó, csak másként gondolkodó) embernek a munkanélküliség tragikus, úgy éreztem nem tartozók sehova se. Eddig se tartoztam sehova,hiszen a családomra alig számíthattam. Én családom a munkahelyem volt. (a nemzeti parkos) Elveszítettem a családom és nem leltem új családra, egész életemen keresztül ezt a családot és közeget kutatam, és mivel sehol nem találom meg így nincstelennek érzem magam.Olvasom Müller Péter könyvét, ami tényleg nem rossz, A 4. fejezet a lelkem a barátom rész nem rossz. Pár dologra rájöttem, sajnos tényleg boldogtalan vagyok. Vajon lehetek boldog egy ennyire elkorcsult társadalmi világban? Vajon foglalkozni kéne a világgal, vagy befogni a fülünket hogy ne vegyem észre?
